Egy átfogó DNS-vizsgálatnak köszönhetően Adolf Hitler magánéletének és személyiségének eddig rejtett vonásaira derült fény, mely új perspektívákat kínál a 20. századi történelem egyik legismertebb alakjának megértéséhez.
Adolf Hitler életét történészek és kutatók generációi boncolgatták már az elmúlt évtizedekben, ám egy úttörő vizsgálat most a kutatások eészen új dimenzióját nyitotta meg: a diktátor DNS-ét. A Hitler’s DNA: Blueprint of a Dictator című dokumentumfilmben Turi King genetikus és Alex J Kay történész vezetésével először elemezték a náci diktátor vérmintáját – és eredményeik megdöbbentő részleteket tártak fel – írja a History Extra.
Hitler vérét vizsgálták
A vizsgált DNS-minta egy egyszerű szövetdarabról származott, amelyet Roswell P. Rosengren alezredes vágott ki abból a kanapéból, amelyen a diktátor 1945. április 30-án, berlini bunkerében főbe lőtte magát.
A szövetet később a Gettysburgi Történelmi Múzeum szerezte meg, hitelesítve a tárgy eredetét, a genetikai azonosítás pedig Hitler egy távoli, apai ági rokonának korábban rögzített Y-kromoszómájával való egyezés után tette egyértelművé, hogy a vér valóban a diktátor véréről beszélünk.
A felismert génhiány sok mindent megmagyarázhat
A DNS-vizsgálat azonnal lezárt egy évtizedek óta keringő mítoszt, Hitlernek eszerint ugyanis nem volt zsidó felmenője apai ágon, ahogy azt a 1920-as évektől többen sejtették. A genetikai profil azonban ennél sokkal mélyebb összefüggéseket tárt fel.
A teljes genom szekvenálása során kiderült, hogy hordozta azt a génhiányt, amely a Kallmann-szindrómához és a veleszületett hipogonadotrop hipogonadizmushoz kapcsolódik.
Ez a mutáció alacsony tesztoszteronszintet, csökkent libidót, a nemi szervek fejlődési rendellenességét és termékenységi problémákat okozhat. A történelmi források – például a diktátor 1923-as orvosi vizsgálata – megerősítik, hogy a diktátor valóban ilyen jellegű testi rendellenességekkel élt.
A genetikai eredmények új fényt vetnek több más korabeli beszámolóra is. Hitler fiatalkori barátja, August Kubizek „szerzetesi aszkézisről”, a nők iránti teljes érdektelenségről és szexuális önmegtartóztatásról írt, más kortársak szerint pedig egyszerűen szégyellte testét. A Kallmann-szindróma mindezekre koherens magyarázattal szolgálhat.
Mentális rendellenességekre való hajlamot is azonosítottak a kutatók
A vizsgálat poligén kockázati pontszámokat is meghatározott, melyek alapján Hitler a felső 1 százalékba esett a skizofrénia, az autizmus és a bipoláris zavar genetikai kockázatainak tekintetében.
Ez ugyan nem jelent konkrét diagnózist, és önmagában sem tesz valakit az említett betegségek hordozójává – de az, hogy mindhárom kategóriában egyszerre érte el a legmagasabb pontszámot, rendkívül ritka jelenség.
A valóság sokkal összetettebb
Mindez azonban csak egy része az összképnek. Hitler traumatikus gyermekkora – bántalmazó apja, testvérei és szülei korai halála – éppúgy hozzájárult személyisége formálódásához, mint a későbbi társadalmi hatások.
A DNS-vizsgálat ugyan nem magyarázza meg a holokausztot vagy a diktátor szörnyű tetteit, a genetikai és történelmi adatok együtt mégis fontos új elemmel gazdagítják Hitler kivételesen rejtélyes, teljes mértékben a politikának alárendelt életviteléről alkotott képünket, amely egyetlen más náci vezetőre sem volt jellemző.
Forrás: