Az európai gázpiac főként az orosz import drasztikus visszaesése miatt tartós nyomás alá került az elmúlt pár év során. Magyarország egyelőre stabilan tartja pozícióját, ám a 2028 utáni korszak minden eddiginél nagyobb próbatételt hozhat.
Az elmúlt három évben példátlan szerkezetváltás rázta meg a közép- és kelet-európai gázpiacot. Miközben az európai ipar továbbra sem tud érdemben leválni a földgázról, a régió olyan infrastruktúrasokkot él át, amely alapjaiban forgatja fel a korábbi működési modellt, írja a Portfolio.
Csökkenő fogyasztás, de stabil szerep jellemzi a földgázt
A földgáz továbbra is az európai ipar egyik legkritikusabb energiahordozója – a tisztább alternatívák egyelőre nem tudják biztosítani a folyamatos energiaellátást, különösen a vegy- és fémiparban, valamint az élelmiszer- és papírgyártásban.
Bár Európa gázfogyasztása hosszú távon csökkenő pályán van, az ABN Amro elemzése szerint 2025-ben január és szeptember között három százalékkal nőtt az EU felhasználása. A tagállamok kétharmadában pedig a kereslet is nőtt, Ausztria 14, Portugália pedig 12 százalékos növekedést mutatott.
A földgáz ipari szerepe ugyanakkor szinte változatlan. 2023-ban az ipari energiafelhasználás 31 százaléka volt gáz, nagyjából egyensúlyban az elektromossággal, és még mindig mintegy öt százalékkal meghaladja az 1990-es szintet. A szén-dioxid-kibocsátás adatai is ezt erősítik, az ipari kibocsátás ugyanis 65 százaléka fosszilis tüzelésből ered, aminek legnagyobb forrása a földgáz.
Több nehézség is érte a közép-európai gázpiacot
Mindeközben a közép-európai infrastruktúra példátlan nyomás alá került. 2022 és 2025 között három, különböző irányú sokk is érte a régiót: az orosz export 80 százalékos visszaesése, a hosszú távú uniós tranzitszerződések tömeges felmondása, valamint az áramlási irány megfordulása egyaránt szorult helyzetet eredményezett.
A korábbi kelet–nyugat irányultság helyett ma ugyanis egyre több gáz áramlik nyugatról kelet felé, különösen Ukrajna irányába, ez a váltás pedig több hálózaton kapacitáshiányt és díjemelkedést hozott.
Ausztriában például 2026-tól megduplázódnak a belépési tarifák, de a kilépési díjak is 77 százalékkal nőnek. Szlovákiában a tranzitbevételek az elmúlt 7 évben majdnem felére estek, a 2026-ra tervezett 70 százalékos díjemelés pedig akár a keleti irányú tranzit végét is jelentheti.
A régió országai ugyanakkor igyekeznek alkalmazkodni. Csehország például díjcsökkentésbe kezdett, és a német LNG-útvonalak felé nyit.
Hazánk leválna az orosz gázról?
Magyarország ezzel szemben a térség egyik legstabilabb tarifarendszerét tartotta fenn, részben a déli útvonalon továbbra is olcsón érkező orosz gáz, részben pedig a 2021-es tarifaemelés utáni stabil díjak miatt. A hazai rendszerüzemeltető emellett szigorú költségszabályozás alatt működik, amely évente 1,5 százalékos hatékonyságjavítást ír elő.
A stabilitás azonban törékeny. Ha az uniós terv szerint 2028-tól teljesen megszűnik az orosz gázáramlás, Magyarország is ugyanazokkal a kockázatokkal néz majd szembe, mint a szomszédos országok.
Éppen ezért már most intenzív diverzifikáció zajlik. A Krk LNG-terminál 2028-ig évi 1 milliárd köbméter kapacitást biztosít, míg 2028–2038 között az Engie évi 0,4, a Shell pedig 2027–2036 között évi 0,2 milliárd köbméter LNG-t szállít.
2030-tól a Shah Deniz-mező felől évi 1,5 milliárd köbméter vezetékes gáz érkezhet Azerbajdzsánból. Ezek az opciók pedig már kézzelfogható alternatívát kínálnak az orosz import esetleges megszűnésének esetére, bár várhatóan magasabb költségszint mellett.
A legnagyobb kérdés az lesz, hogyan alakul a hálózat kihasználtsága. A régió számos példája mutatja, ha a forgalom csökken, a bevételek pótlására megemelt díjak újabb forgalomcsökkenést okoznak, ezzel díjemelési spirált indítva el. Magyarország eddig elkerülte ezt, de az új, nyugat–keleti irányú szállítások magas díjai és kapacitáskorlátai könnyen beépülhetnek a hazai árakba is.
Forrás: