A bibliai történet szerint a betlehemi csillag volt az, ami a háromkirályokat a csecsemő Jézushoz vezette. Bár évszázadok óta jelen van a vallási és művészeti hagyományokban, a csillag valódi természete máig rejtély, egy új kutatás azonban egy üstökös különös mozgását jelöli meg lehetséges magyarázatként.
A karácsonyi történetek egyik legismertebb eleme a betlehemi csillag, amely a napkeleti bölcseket a kis Jézushoz vezette Betlehembe. Bár a csillag ábrázolása évszázadok során a vallási ikonográfiában is rögzült, a tudósok és csillagászok régóta próbálják megfejteni, hogy vajon tényleges égi jelenségről van-e szó. Egy új kutatás alapján egy különös, furcsán mozgó üstökös adhat magyarázatot a betlehemi csillag körüli kérdésekre, írja az IFLScience.
A betlehemi csillag története
Máté evangéliuma szerint a napkeleti bölcseket a csillag vezette el ahhoz a betlehemi jászolhoz, ahol Jézus világra jött. Érdekes módon viszont a csillag említése kizárólag ebben az evangéliumban kerül elő, amelyet Jézus születése után évtizedekkel, nagyjából 85 körül írtak.
A szöveg eredetileg görög nyelven jött létre, az égi jelenséget leíró kifejezést pedig csillagként fordították, de lehetséges, hogy valójában egy másik csillagászati eseményre vagy asztrológiai jelre utalt.
Egy üstökös lehet a magyarázat
Mark Matney, a NASA bolygótudósa újfajta magyarázatot kínál a betlehemi csillagra. A kutató egy i. e. 5-ből származó kínai feljegyzésekben leírt üstökös pályáját vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy az objektum geoszinkronikus típusú mozgást végezhetett. Ez azt jelentette, hogy látszólag megállt az égen, ami lehetővé tette, hogy a bölcsek kövessék, pontosan úgy, ahogyan azt a Máté evangéliuma leírja.
A csillagász szerint, ha egy bolygóközi objektum a megfelelő sebességgel, valamint ideális távolságban és időben halad el a Föld mellett, ideiglenesen egy ritmusba kerülhet bolygónk forgásával, így néhány órán át látszólag egy adott hely fölött állhat meg. Ez az üstökös így az első olyan magyarázata lehet a betlehemi csillagnak, amely feltételezett mozgása alapján illeszkedhet a jól ismert történethez.
Vallási és kulturális ábrázolások
A betlehemi csillag ábrázolása a keresztény kultúrában évszázadok óta meghatározó, és különösen Giotto di Bondone nevéhez köthető. 1305-ben az olasz festő elkészítette A mágusok imádása című freskóját, amelyen a csillagot üstökösként ábrázolta. Giotto a Halley-üstökös 1301-es áthaladását figyelte meg, és ezt a látványt ültette át a bibliai jelenetbe.
Bár az ábrázolása rendkívül látványos, a csillagászok szerint az üstökös önmagában nem alkalmas arra, hogy bármilyen útirányt mutasson, mivel a Föld forgása miatt minden égi objektum folyamatosan elmozdul az égen. A geoszinkronikus mozgás azonban Matney számításai szerint lehetővé tette, hogy a betlehemi csillag látszólagosan utat mutathasson a bölcseknek
Dr. Greg Brown, a londoni Royal Observatory Greenwich csillagásza is felhívja rá a figyelmet, hogy ha az éjszakai égbolt egy adott objektuma felé próbálunk haladni, alapvetően folyamatosan irányt kell változtatnunk. Az általunk követett objektum ugyanis nem fog egy konkrét hely felé mutatni, és éppen ez az, ami különlegessé teszi Matney számításait.
Ahol a tudomány és a vallás találkozik
Bár a betlehemi csillag története elsősorban vallási és kulturális jelentőségű, a tudományos kutatás érdekes új perspektívát adhat a jól ismert karácsonyi történetnek, hiszen ezek alapján egy valódi csillagászati esemény inspirálhatta az evangélium szerzőjét, vagy legalábbis hozzájárulhatott a csillag legendájának kialakulásához.
Ez a kutatás újabb bizonyítékot ad arra, hogy a csodás történetek mögött gyakran valós események állhatnak, a betlehemi csillag így nemcsak a karácsonyi hagyományok egy megkerülhetetlen szimbóluma, hanem egyben a tudomány és a vallás találkozásának is izgalmas példája is lehet.
Forrás: