Idegen csillagrendszerből származó üstökös halad át a Nap közelében!
Világszerte a csillagászok figyelmének középpontjába került a 3I/ATLAS jelű üstökös, amely több milliárd éves lehet, és egy másik csillagrendszerből érkezve halad át a Nap közelében.
Az üstökösök többsége a Naprendszer régóta ismert jelensége, hosszú, elnyújtott pályákon keringenek, majd időről időre visszatérnek a Nap közelébe. Bár gyakran a Naprendszer távoli vidékeiről érkeznek, eredetük mégis a Nap gravitációs vonzásához kötődik. Ritkán azonban olyan kivételek is felbukkannak, amelyek egészen más csillagrendszerekből érkeznek.
A 2017-ben felfedezett ‘Oumuamua volt az első ilyen objektum, és azonnal felkavarta a tudományos világot. Nem mutatott klasszikus üstökösre jellemző csóvát, mégis megmagyarázhatatlan gyorsulást produkált, ami számos vitát indított el. Két évvel később a 2I/Borisov ezzel szemben már „hagyományosabb” égitestként viselkedett: jól látható csóvája volt, és összetétele sokban emlékeztetett a Naprendszer üstököseire.
Az idén júliusban felfedezett 3I/ATLAS üstökös pedig mindössze a harmadik olyan égitest, amelyről a csillagászok egyértelműen meg tudták állapítani, hogy nem a Naprendszer része, hanem a csillagközi térből érkezett, és hiperbolikus pályán halad át rajta.
Míg az első két látogató csak részleges képet adott egy idegen csillagrendszer anyagáról, a 3I/ATLAS eddig a legösszetettebb és legszokatlanabb jelenségnek tűnik.
Több milliárd éves anyag egy másik csillagrendszerből
A mérések szerint a 3I/ATLAS anyaga akár több milliárd évvel is idősebb lehet a Naprendszernél, vagyis egy másik csillagrendszer kialakulásának korai időszakából származhat. A kutatók számára ez kivételes lehetőség, hogy természetes módon tanulmányozhatnak olyan anyagot, amely nem a Nap környezetében keletkezett.
Ez segíthet megérteni, hogy más csillagrendszerekben milyen folyamatok vezettek bolygók és kisebb égitestek kialakulásához, és mennyiben hasonlítanak – vagy térnek el – a Naprendszer fejlődésétől.
Az üstökösök jellemzően jégből, porból és kőzetből álló égitestek, amelyek a Naprendszer külső vidékein keletkeztek. Amikor pályájuk a Nap közelébe vezeti őket, felszínük felmelegszik, a jég szublimálni kezd, és kialakul a fényes kóma, valamint a csóva, amelyről legismertebbek.
A 3I/ATLAS viszont pályája és mozgása alapján egyértelmű, hogy kívülről lépett be a Naprendszerbe, majd áthalad rajta, mielőtt végleg továbbindulna a csillagközi tér felé.
A korai mérések szerint az üstökös anyagában a megszokottnál jóval több nikkel és vas található. A kutatók ezt olyan szokatlan összetételnek tartják, amelyet korábban egyetlen ismert üstökösnél sem figyeltek meg.
Sebessége is figyelemre méltó, a Naphoz viszonyítva több tíz kilométer másodpercenként, ami jóval nagyobb, mint a Naprendszer tipikus üstököseié. Ez az egyik legerősebb bizonyíték csillagközi eredetére: a Nap gravitációja nem volt képes lelassítani és befogni.
Zölden ragyogó üstökös
Ahogy az üstökös a Nap közelébe ér, felmelegszik, gázokat és port bocsát ki. Ez a gázfelhő, a „kóma”, ragyogó auraszerű fényben jelenik meg a távcsövek felvételein, és a színe sokat elárul az összetételéről.
A 3I/ATLAS esetében most feltűnően zöldes árnyalatot látnak a kutatók, amelynek oka, hogy bizonyos molekulák — különösen a kétatomos szén — zöld fényt bocsátanak ki, amikor a Nap ultraibolya sugárzása gerjeszti őket.
Ez a jelenség sok üstökösnél megfigyelhető, de ritkaság, hogy ilyen világos, élénk zöldes ragyogást lássunk egy ennyire távoli, csillagközi objektumnál.
Fontos hangsúlyozni, hogy a 3I/ATLAS nem halad el bolygónk közelében, és nem érintkezik a Nappal sem. A Nap közelében rövid időre eltűnik a megfigyelések elől, majd újra előbukkan, mielőtt végleg elhagyja a Naprendszert.
A jelentősége éppen ebben rejlik, mivel egyszeri alkalom, amikor egy idegen csillagrendszer több milliárd éves anyagát figyelhetik meg közvetlenül.
Forrás: