Megoldódott Örményország 6000 éves „sárkányköveinek” rejtélye
Több mint egy évszázada foglalkoztatja a kutatókat Örményország egyik legkülönösebb őskori leletcsoportja, az úgynevezett sárkánykövek, helyi nevükön vishapok.
Ezek az akár öt–hat méter magas, több tonnás kőmonumentumok évszázadokon át megfejthetetlennek tűntek, eredetüket sokáig elveszett kultuszokhoz vagy mitikus hagyományokhoz kötötték. Egy frissen megjelent tudományos kutatás azonban most új megvilágításba helyezte a kérdést.
A Jereváni Állami Egyetem és az Örmény Tudományos Akadémia kutatói átfogó vizsgálatot végeztek a fennmaradt sárkányköveken, azaz vishapokon. Az Archeology News online magazinban megjelent beszámoló szerint a tanulmány összesen 115 sárkánykövet elemzett, és ez az első alkalom, hogy statisztikai módszerekkel, radiokarbonos kormeghatározással és térbeli elemzéssel vizsgálták ezt az emléktípust.
Több tonnás kövek a magashegyekben
A kormeghatározás szerint a vishapok Kr. e. 4200 és 4000 között készültek, vagyis a rézkor idején. A kutatók két fő típust különítettek el. A halra emlékeztető faragványok jellemzően magashegyi környezetben, természetes vízforrások mellett találhatók, míg az állatbőr-szerű díszítésű kövek inkább alacsonyabban fekvő völgyekben fordulnak elő, ahol a víz már a mezőgazdaságot szolgálta.
Ezeknek a sárkányköveknek a felállítása komoly vállalkozás lehetett. Bár többnyire helyi bazaltból vagy andezitből faragták őket, egyes darabok tömege meghaladja a négy tonnát. A legnagyobb ismert példányt több mint 2700 méteres magasságban állították fel, ami arra utal, hogy az őskori közösségek jól szervezett munkával, komoly emberi erőforrásokkal dolgoztak a zord hegyvidéki környezetben is.
A vishapok jelentősége később sem halványult el. Több lelőhelyen az urartui korszakból származó ékírásos feliratok kerültek elő, a keresztény időkben pedig kereszteket és vallási motívumokat véstek a kövekbe. Mindez arra utal, hogy ezek a helyek évezredeken át megőrizték vallási szerepüket, miközben a kultúrák és vallások változtak körülöttük.
A kutatók szerint a sárkánykövek annak is a bizonyítékai, hogy az őskori társadalmak számára a víz központi jelentőségű volt – egyszerre életforrás és szent elem. A monumentális kövek így nem csupán mérnöki teljesítmények, hanem egy korai világlátás kézzelfogható emlékei.
- Feltárulhatnak a híres maja piramis eddig rejtett kamrái Mexikóban
Vízhez kötődő rituálék nyomai
A kutatás egyik legfeltűnőbb eredménye az elhelyezkedésükhöz kapcsolódik. A vizsgált sárkánykövek döntő többsége víz közelében áll: hegyi forrásoknál, tavaknál vagy olyan területeken, ahol őskori öntözőcsatornák nyomai is kimutathatók. Ez arra utal, hogy a kövek szerepe szorosan összefügghetett a vízzel.
Ez a mintázat egybecseng azokkal az elméletekkel, amelyeket már közel száz évvel ezelőtt is megfogalmaztak, de eddig nem álltak rendelkezésre átfogó adatok a bizonyításukhoz.
A vishapok ebben az értelmezésben egy olyan hagyomány részei, amelyben a közösségek kőbe vésett jelekkel jelölték a számukra létfontosságú helyeket. A víz ezek között kiemelt szerepet kapott.
Akik hatezer évvel ezelőtt ezeket a köveket kifaragták és felállították, olyan pontokat jelöltek meg a tájban, amelyekhez hit, rítus és mindennapi megélhetés egyaránt kötődött. A sárkánykövek így egyszerre szóltak a túlélésről és a közösségi rendről egy olyan világban, ahol a víz jelentette az élet alapját.
- Miért hordott mindenki vastag gyapjúruhát Pompeii pusztulásakor? Új elmélet írhatja át a katasztrófa történetét
Forrás: