A tudomány történetének egyik legmegdöbbentőbb felfedezése 2006-ban történt Izland partjainál: a kutatók egy olyan tengeri kagylóra bukkantak, amely több mint 500 éven át élt. A később Mingnek elnevezett állat jelenleg a világ legidősebb ismert egyedileg élő állata (vagyis nem egy kolónia része), ám a felfedezés tragikus fordulatot vett: az emberi beavatkozás következtében a kagyló még aznap elpusztult.
Több mint 500 év a tenger mélyén
Ming egy sellőkagyló, tudományos nevén Arctica islandica, amelyet a tengerfenékről emeltek ki 2006-ban. Ez a faj régóta ismert hosszú élettartamáról: nem ritka, hogy egyes példányai 100–200 évig élnek. A 2006-ban vizsgált egyed azonban minden korábbi rekordot megdöntött – írja az IFLScience.
A kagylók életkorát a fáknál megszokott évgyűrűkhöz hasonlóan a héjukban található növekedési vonalak alapján határozzák meg. A kezdeti vizsgálatok szerint Ming legalább 405 éves volt, ám a későbbi radiokarbonos kormeghatározás kimutatta, hogy valójában 507 évet élt. Ez azt jelenti, hogy valamikor 1499 körül születhetett, még a kínai Ming-dinasztia idején – innen kapta a nevét is.
Miért élhetnek ilyen sokáig ezek az állatok?
A kutatók szerint az Arctica islandica rendkívüli élettartamának egyik kulcsa az extrém lassú anyagcsere. Az alacsony oxigénfelhasználás miatt a sejtek öregedése is jelentősen lelassul – mondta a Science Nordicnak Doris Abele tengerbiológus. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy ezeknél a kagylóknál a sejtkárosodás mértéke az életkor előrehaladtával alig növekszik, ami kivételes sejtszintű karbantartásra utal.
Egyes tanulmányok szerint a faj genetikai adottságai is szerepet játszanak abban, hogy az állatok évszázadokon át fenn tudják tartani szervezetük egyensúlyát. Mindez különösen értékes kutatási alappá teszi őket az öregedés biológiai mechanizmusainak megértésében.
A végzetes felfedezés
A történet legtragikusabb része, hogy Ming nem természetes módon pusztult el. A kagylót a vizsgálatok során lefagyasztották, ami valószínűleg végzetes károsodást okozott a belső szerveiben. Így az állat, amely túlélte a reformációt, a felvilágosodást és évszázadok történelmi fordulatait, az emberi kíváncsiság áldozatává vált.
A kutatók szerint a történet felvet pár etikai kérdést: miként lehet tanulmányozni rendkívül hosszú életű élőlényeket anélkül, hogy visszafordíthatatlan kárt okoznánk bennük? Illetve lehet-e, szabad-e, kell-e ilyet tennünk?
Nem egyedülálló, mégis különleges
Bár Ming a legidősebb egyedileg élő (nem kolóniát alkotó) állat volt, a természetben léteznek még ennél is idősebb élőlények. Egyes tengeri szivacsok becslések szerint több mint 2000 éve élnek, ám ezek koloniális szervezetek, nem egyetlen egyedből állnak.
Ming, a sellőkagyló története egyszerre a természet lenyűgöző alkalmazkodóképességének és az emberi beavatkozás következményeinek tanulságos példája. Megtaláltuk a világ legidősebb állatát, és még aznap el is pusztítottuk.
Kiemelt kép: illusztráció, Pixabay
Forrás: