A középkori falvakban az ünnepi időszak nem ért véget újévkor. Sok helyen még január közepén is ünnepi rend szerint telt az élet, a munka pedig csak lassan tért vissza a mindennapokba.
A 6. és 15. század közötti Európában a lakosság mintegy 90 százaléka parasztként élt, vagyis földművelésből tartotta fenn magát, és ez nem feltétlenül jelentett állandó, megszakítás nélküli robotot. Angliában, Észak-Franciaországban vagy a Német-római Birodalom nyugati területein a mezőgazdasági munka erősen évszakhoz kötődött. Vetéskor és aratáskor keményen dolgoztak, de a téli hónapokban jóval kevesebb volt a tennivaló.
Ehhez jöttek még az egyházi ünnepek. A vasárnapok, a szentek napjai és a nagyobb vallási események együtt az év közel egyharmadát tették ki. Ezeken a napokon a földesúr sem várta el a nehéz fizikai munkát.
A középkori Európában az egyház által előírt ünnepnapok száma évente akár 80-100 is lehetett, ami jelentős pihenőidőt biztosított a parasztok számára.
Egyes kutatások szerint, például Juliet Schor közgazdász becslése alapján, a 13. századi angliai parasztok évente körülbelül 150-180 napot dolgoztak.
Hetekig tartó középkori mulatság
A mai gyakorlattal ellentétben az ünnep nem december 24-én kezdődött. Nyugat-Európában – különösen Angliában és Franciaországban – az advent már Szent Márton napja után elkezdődött, és böjti időszaknak számított. Kevesebb hús, kevesebb tejtermék került az asztalra. Ez vallási előírás volt, de gyakorlati oka is akadt, a hosszú télre a levágott állatokat tartósítani kellett.
Amikor viszont eljött december 25-e, a korlátozások megszűntek, és a karácsonyi időszak heteken át tartott. A lakomák nem jelentettek mindennapos fényűzést, de rendszeresek voltak. Angliában és Franciaországban vadmadár, sertéshús, sűrű húsos piték, Német területeken kolbászok és káposztás ételek kerültek elő. A fűszerezett bor és a sör alapvető része volt az ünneplésnek.
Az ünnep pedig nem állt meg újévkor. A „tizenkét karácsonyi nap” vízkeresztig tartott, de sok helyen ez sem jelentette a végét. A falusi közösségekben tűzgyújtások, játékok, éneklés és közös összejövetelek váltották egymást.
- Ilyen volt a karácsony a Kádár-korszakban: szökések, titkos misék, elhallgatott vágyak
A munka csak fokozatosan indult újra
A karácsonyi időszak a középkorban nem zárult le egyetlen nappal. A falvak életében nem volt éles határ ünnep és munka között, inkább egy lassú átmenet jellemezte az év elejét. Angliában ezt az átmenetet jelezte a vízkereszt utáni első hétfő, amelyet „Plough Monday”-nek neveztek.
Hasonló szokás volt megfigyelhető Közép-Európában is. A Magyar Királyság területén a karácsonyi ünnepkör több helyen túlnyúlt újéven és vízkereszten. A tél derekán még nem indult meg az intenzív mezei munka, inkább házi teendők, javítások, fonás és közösségi alkalmak töltötték ki a napokat.
Az ünnepi időszak lezárását sok vidéken gyertyaszentelőhöz, február elejéhez kötötték, amikor a templomokban megszentelték az év gyertyáit, és a karácsonyi díszeket végleg eltávolították.
A néphiedelem szerint aki eddig az időpontig nem bontotta le a zöld ágakat és ünnepi díszeket, balszerencsét hívott a házra – ez a hiedelem a magyar nyelvterületen éppúgy ismert volt, mint Nyugat-Európában.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a középkori parasztélet idilli lett volna. A járványok, a rossz termés és háborúk bármikor felboríthatták az életet, Magyarországon különösen a 14–15. századtól egyre gyakoribb fegyveres konfliktusok miatt.
De az ünnepekhez való viszony egészen más volt, mint ma. A karácsony nem néhány napos megszakítást, hanem egy hosszú, lassan lecsengő időszakot jelentett.
- Te sem szeretnél visszautazni az időben, és a középkorban szerencsét próbálni
Forrás: