Miért lett a rum a tengerészek és kalózok ikonikus itala?

Kevés ital kapcsolódik annyira egy életformához, mint a rum a tengeri világhoz. A kalózokról, matrózokról és hosszú óceáni utazásokról szóló történetekben szinte mindig felbukkan egy korsó vagy palack rum, ami nem véletlenül vált a tenger italává.

Ivóvíz helyett alkohol

A nagy földrajzi felfedezések korában a tengeri utazás inkább kemény túlélőgyakorlat volt mintsem kalandregénybe illő élmény. A hajókon tárolt ivóvíz gyakran már néhány hét után megromlott és ihatatlanná vált. A sör megsavanyodott, a bor drágának számított, ráadásul nem mindig állt rendelkezésre elegendő mennyiségben.

A Karib-térségben viszont adott volt valami más. A cukornád-ültetvények melléktermékeként hatalmas mennyiségben keletkezett melasz, amelyből viszonylag egyszerű módszerekkel lehetett alkoholt főzni. Így született meg a rum, egy erős, tartós ital, amely kibírta a hónapokig tartó tengeri utakat, és nem igényelt különleges tárolást.

kalóz rum britek ital alkohol cukornád
18. századi kerámia rumkorsó, valószínűleg New York vagy New Jersey környékéről– a darab a washingtoni National Museum of American History gyűjteményében látható. Kép: Wikimedia Commons

Amikor a 17. század közepén az angolok megszerezték Jamaicát, a rum könnyen hozzáférhetővé vált. A brit haditengerészet fokozatosan átállt a rum használatára, és a matrózok napi ellátmányának részévé tette. Eleinte tisztán osztották, később vízzel hígítva, hogy csökkentsék az ital hatását. Így született meg a grog, amely évszázadokon át a fedélzeti élet egyik alapeleme maradt.

Ebben az időszakban a rum élvezeti cikk helyett inkább egy hasznos eszközzé vált, amely segített átvészelni a hideget, a fáradtságot és a tengeri szolgálat monotóniáját.

A haditengerészet rum fejadagja

A brit haditengerészetnél az alkohol egyre inkább a mindennapi ellátás részévé vált. A több hónapig tartó tengeri szolgálat során hamar kiderült, hogy a hagyományos italok nem bírják a körülményeket. Az erősebb szeszek viszont megbízhatóbbak voltak, és a karibi térségben különösen könnyen hozzá lehetett jutni a rumhoz.

A 18. század közepére a rum kiosztása már bevett gyakorlatnak számított, de ezzel együtt az ital ereje egyre több problémát okozott a fedélzeten. Edward Vernon admirális ezért 1740-ben elrendelte, hogy a matrózok a rumot vízzel hígítva kapják meg. Ez a megoldás egyszerre szolgálta a fegyelem fenntartását és az ellátmány beosztását.

Idővel citruslé is került az italba, elsősorban ízesítés céljából. Csak később derült ki, hogy ez mellékesen segített visszaszorítani a skorbutot, amely addig komoly veszteségeket okozott a flottában. A rumadag rendszere végül több generáción át fennmaradt, és csak a 20. század végén szűnt meg végleg, amikor a brit haditengerészet lezárta ezt a különös, évszázados hagyományt.

A rum legendává válik

A rum és a kalózok kapcsolata végül a szárazföldön vált legendává. A 18–19. század kalandregényei már kész képet adtak tovább az olvasóknak: a rumos kalózt, aki egyszerre veszélyes, kiszámíthatatlan és vonzóan szabad. Robert Louis Stevenson Kincses szigete vagy a korabeli ponyvaregények rengeteget tettek azért, hogy ez a kép rögzüljön.

20. századi filmek és dalok tovább egyszerűsítették a történetet. A rum egyre gyakrabban jelent meg karakterjegyként, Ha valaki rumot ivott, az automatikusan „tengeri embernek” számíthatott.

Közben a valóság sokkal nyersebb maradt. A rum gyakran silány minőségű volt, rendszeresen hígították, és nem egyszer fegyelmi problémákat okozott. Mégis, állandóan jelen volt ott, ahol a tengeri élet a legkeményebb arcát mutatta.

Forrás:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük