A vikingek, akik évszázadokon át uralták az északi vizeket, bátor, sokszor kegyetlen felfedezőként és ügyes hajóépítőként is ismertek. Nemrég egy különleges leletet, a világ legnagyobb viking hajóját sikerült megtalálnia a kutatóknak, mely különleges beketenintést nyújt a középkori tengeri kereskedelem történetébe.
A vikingek neve évszázadok óta egyet jelent a tengeri hódításokkal és a legendás hajózási tudással. Ezek a skandináv harcosok nemcsak kardforgatásban, hanem hajóépítésben is kiemelkedtek: hajóik gyorsak, könnyűek és rendkívül strapabírók voltak, ennek köszönhetően pedig évszázadokon át uralták az északi vizeket, kereskedelmi útvonalakat hoztak létre, és messzi földekre jutottak el. Egy újabb szenzációs felfedezés viszont átírhatja mindazt, amit a középkori viking hajózásról tudunk.
A világ legnagyobb viking hajója kerülhetett elő
Ahogyan a Popular Mechanics is írja, régészek a Koppenhága közelében húzódó vizekben fedezték fel a világ legnagyobb, úgynevezett kogge hajóját, egy különleges viking hajó maradványait, mely a Svaelget-2 nevet kapta azután a csatorna után, ahol rábukkantak. A hajó mérete már önmagában is lenyűgöző: közel 28 méter hosszú, 9 méter széles és majdnem 6 méter magas. Ezek az adatok messze felülmúlják a korábbi ismert középkori teherhajók méreteit.
A szakértők szerint a viking hajó 1410 körül épülhetett, és mintegy 600 éven át feküdt eltemetve a tengerfenéken, Dánia és Svédország között, a felfedezésre pedig akkor került sor, amikor egy új koppenhágai városrész építését előkészítő munkálatok során átkutatták a tengerfeneket.
Egy „szuperhajó” a középkorból
A Svaelget-2-t joggal nevezik a középkor „szuperhajójának”, ugyanis a becslések szerint akár 300 tonna rakományt is képes volt szállítani, ami elképesztő teljesítménynek számított a 15. században, így a viking hajó nem csupán hadászati eszköz volt, hanem a kereskedelem egyik legfontosabb alappillére is.
Otto Uldum tengeri régész szerint egy ilyen hatalmas kapacitású hajó már önmagában is egy jól strukturált, összetett kereskedelmi rendszer meglétére utal. A kereskedők pontosan tudták, hol van kereslet az áruikra, és ennek megfelelően tervezték meg az útvonalaikat is.
A hajó elsősorban tömegárukat szállíthatott: sót, fát, téglát és alapvető élelmiszereket, ezzel bizonyítva, hogy a középkori kereskedelem nemcsak luxuscikkekről szólt, hanem a mindennapi élethez szükséges termékekről is.
A Svaelget-2 mérföldkövet jelentett a kereskedelemben
A kogge hajó az Északi-tenger térségének jellegzetes hajótípusa, mely rendkívül hatékonynak számított. Előnye volt, hogy hatalmas mérete ellenére viszonylag kis legénységgel is működtethető maradt, még teljes rakománnyal is. Ezek a hajók a mai Hollandia területéről a Dán-szoroson keresztül a Balti-tenger kereskedővárosaiba hajóztak, összekötve Észak-Európát a 15. században.
A Svaelget-2 különlegessége, hogy a hajó tatján egy fából épített menedékhely maradványait is megtalálták, mely az első régészeti bizonyíték arra, hogy a kogge hajókon védelmi célt szolgáló építmények is helyet kaptak. A legénység számára ez biztonságos menedéket jelenthetett támadások esetén, s mivel általában csak a hajók alsó részei maradnak meg, a felfedezés valódi ritkaságnak számít.
Az elemzések szerint a hajó palánkjai pomerániai tölgyből készültek, amely a mai Lengyelország területéről származik, míg a bordákhoz holland faanyagot használtak, vagyis a nehéz burkolófa importból érkezett, a vázszerkezetet pedig vélhetően helyben készítették.
Kötélzet, konyha és mindennapi tárgyak is előkerültek
A régészek a kötélzet darabjait is megtalálták, ami szintén ritkaságnak számít, és ezek a leletek segítenek megérteni, hogyan irányították a vitorlákat, hogyan rögzítették az árbocot és miként biztosították a rakományt. A hajón emellett egy téglából épített konyhát is felfedeztek, ahol a legénység nyílt tűzön főzhetett, valamint bronzedények, kerámiatálak, festett faedények, cipők, fésűk és rózsafüzér-szemek is előkerültek.
Bár rengeteg leletet sikerült megtalálni, a rakományról nincs információ, s valószínűleg a hajó rakterét már korábban feltárták, így az áru elsodródhatott.
Forrás: