Az ókori római fürdők a közösségi élet fontos színterei voltak, ahol a tisztálkodás legalább annyira számított társas élménynek, mint mindennapi szükségletnek. Egy friss pompeji kutatás azonban arra utal, hogy a köztársaság kori Rómában a fürdőzés jóval kevésbé volt kellemes, mint amit a római vízvezetékrendszerek fejlettségéről kialakult kép alapján gondolnánk.
Egy nemzetközi kutatócsoport Pompeji republikánus kori közfürdőit vizsgálta, kutatásuk eredményeiről pedig a Live Science tudományos portál számolt be.
Egy medencényi víz mindenkinek
Ezek a tanulmányban vizsgált fürdők nagyjából i. e. 130 és 30 között működtek, vagyis még azelőtt, hogy Pompeji rácsatlakozott volna a római vízvezeték-hálózatra. A fürdőket ekkor kutakból és ciszternákból látták el vízzel, egyetlen vízemelő szerkezet segítségével, amelyet rabszolgák működtettek.
„Nagyon valószínű, hogy ebben a kisebb fürdőlétesítményben a fürdés élménye korántsem volt higiénikus, és emiatt aligha lehetett különösebben vonzó” – írta Gül Sürmelihindi geoarcheológus, a németországi Johannes Gutenberg Egyetem kutatója a Live Science-nek.
Ez a rendszer erősen korlátozta a vízellátást, így a medencék vizét jó esetben is csak naponta egyszer tudták frissíteni. Sürmelihindi szerint ebben a környezetben aligha lehetett tiszta a víz, különösen a nap végére.A meleg medencékben ugyanaz a víz forgott újra és újra, miközben egymás után merültek bele a fürdőzők, a vízbe pedig izzadság, bőrzsír és más testnedvek jutottak.
A vizsgálat arra is rávilágított, hogy a római fürdőzés mindennapi gyakorlata jelentősen eltért a mai higiéniai elképzelésektől.
„Ezek a római fürdők egészen másfajta élményt jelentettek, mint a mai közfürdők. A rómaiak nem használtak szappant, hanem olívaolajjal kenték be a testüket, majd lkaparták róla a koszt, és ennek az olajnak egy része óhatatlanul a fürdővízbe került” – mondta Cees Passchier, a tanulmány társszerzője.
Ha már fürdésről van szó, a rómaiak mindennapi higiéniája más területeken sem feltétlenül felelt volna meg a mai elvárásoknak. A nyilvános vécékben például vécépapír helyett egy közösen használt szivacs szolgált tisztálkodásra, amelyet vízben vagy ecetben öblítettek ki.
Egy korábbi cikkünkben a pompeji Külvárosi Fürdő bizarr freskói révén pedig bemutattuk, milyen más szerepet tölthettek be a római fürdők a hétköznapi életben:
- Pompeji Külvárosi Fürdője bizarr bepillantást nyújt a rómaiak szexualitásába
Mérgező anyagok a vízben?
Ezt az alapból nem valami ideális helyzetet tovább rontotta az ólomszennyezés. A vizsgálatok kimutatták, hogy a fürdők vízében emelkedett ólomszint volt jelen, amely nagy valószínűséggel az ólomcsövekből oldódott ki. Bár a csövek belsején idővel kialakuló vízkőréteg csökkenthette az ólom bejutását, a kockázat ettől még valós maradt.
Mindez azonban nem feltétlenül riasztotta el a pompeji lakosokat. A közfürdők olcsók voltak, és társadalmi helyzettől függetlenül mindenki használta őket. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a kis méretű, meleg vizes medencékben nem időztek sokáig, inkább a forró, párás levegőjű helyiségekben ültek, beszélgettek, és ott töltötték az időt.
Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy a most vizsgált pompeji fürdők egy korai korszakból származtak, amikor a város még nem kapcsolódott a római vízvezeték-hálózathoz. A császárkorban épült nagy római fürdők már folyamatos vízellátással, fejlettebb csatornázással és jóval nagyobb medencékkel működtek, ami lényegesen jobb higiéniai körülményeket biztosított.
Forrás: