Az Urmia-tó kiszárad: környezeti katasztrófa és növekvő válság Irán azerbajdzsáni lakossága számára

Az Urmia-tó, amely egykor a világ egyik legnagyobb sós tava és a Közel-Kelet legnagyobb sós vízteste volt, teljesen kiszáradt. Ez a fejlemény Irán egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófájának drámai eszkalációját jelenti, amelynek messzemenő ökológiai, gazdasági és politikai következményei vannak.

A hatóságok korábban már figyelmeztettek, hogy a tó a nyár végére teljesen eltűnhet, ha a helyreállítási erőfeszítések kudarcot vallanak. A hosszan tartó aszály, a növekvő hőmérséklet és a krónikus vízgazdálkodási problémák megakadályozták a jelentősebb helyreállítást.

A lényeg – 5 pontban:

1. Az Urmia-tó teljesen kiszáradt, ami Irán egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófáját jelenti a több évtizedes aszály, az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodási problémák után.
2. Az ökológiai összeomlás súlyos, a vadon élő állatok élőhelyei megsemmisültek, a turizmus eltűnt, a mezőgazdaság és a közegészségügy pedig egyre nagyobb veszélyben van.
3. A nemzetközi szereplők (FAO, UNDP, Japán) támogatják a vízhatékonyságra és az éghajlatbarát mezőgazdaságra összpontosító helyreállítási erőfeszítéseket, de az előrelépés korlátozott.
4. A válságnak erős etnikai dimenziója van, mivel Irán azerbajdzsáni lakossága egyre inkább a tó eltűnését tekinti Teherán diszkriminációjának és elhanyagolásának bizonyítékaként.
5. A növekvő tiltakozások és feszültségek azt mutatják, hogy a vízhiány politikai és társadalmi gyújtóponttá vált, veszélyeztetve Irán északnyugati részének hosszú távú stabilitását.

Urmia-tó: Ökológiai kincsből sós sivataggá

Az iráni Nyugat-Azerbajdzsán tartományban található Urmia-tó történelmileg fontos ökoszisztéma és regionális turisztikai vonzerő volt. Nagy számban élő vándormadaraknak, például flamingóknak, pelikánoknak, kacsáknak és gémeknek adott otthont, és a világ egyik legnagyobb természetes élőhelyét biztosította az Artemia sósvízi ráknak – egy extrém körülmények között élő fajnak, amely képes túlélni a 340 gramm/literes sótartalmat, ami több mint nyolcszorosa az óceánvíz sótartalmának.

A tó teljes kiszáradásával ez a kényes tápláléklánc összeomlott. Az egykor hatalmas víztest sófehér, kopár síksággá változott, amely egyre inkább porviharokkal, talajsósodással és a környező közösségek hosszú távú egészségügyi kockázataival társul.

Az emberi hatások ugyanolyan súlyosak. A turizmus gyakorlatilag eltűnt, a helyi mezőgazdaság nyomás alatt van, és a tó ökoszisztémájától függő megélhetési lehetőségek is megszűnnek.

Hogy jobban megértsük a magyar perspektívát, az Urmia-tó eredeti mérete (kb. 5000-6000 km²) körülbelül 8-10-szerese volt a magyarországi Balaton méretének, amelynek területe 600 km². Az Urmia-tó azonban mára 95%-kal zsugorodott, és ma már kisebb, mint a „magyar tenger”, csupán körülbelül 300-500 km².

A FAO és a nemzetközi erőfeszítések a összeomlás megállítására

A válság súlyosbodására reagálva az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az ENSZ Fejlesztési Programjával együtt fokozta az együttműködést az iráni hatóságokkal, írja a Teheran Times.

Farrukh Toirov, a FAO iráni képviselője egy nemrégiben az Urmia-tó medencéjében tartott workshopon hangsúlyozta, hogy a vízhatékonyság és a fenntartható mezőgazdaság elengedhetetlenek minden helyreállítási erőfeszítéshez.

„Összegyűjtöttük a legtapasztaltabb szakértőket, hogy ez a projekt szilárd alapokon haladjon előre, tudományos ismeretekre támaszkodva és a helyi viszonyokat figyelembe véve” – mondta Toirov a FAO december 4-i sajtóközleménye szerint.

Kiemelte, hogy Irán mezőgazdasági szektora rendkívül változatos agroökológiai feltételekkel szembesül, és óva intett az egy méretű megoldásoktól. Míg a nagy gazdaságok megengedhetik maguknak a fejlett öntözési technológiákat, sok kis- és közepes méretű gazda nem, ezért egyszerű, megfizethető és méretezhető megoldásokra van szükség.

A FAO megerősítette elkötelezettségét a nemzeti intézményekkel, kutatóközpontokkal és helyi szakértőkkel való együttműködés iránt, dicsérve Irán tudományos kapacitását, ugyanakkor hangsúlyozva az inkluzív végrehajtás szükségességét.

Japán által támogatott együttműködési megállapodás

Októberben Japán pénzügyi támogatásával a FAO és az UNDP együttműködési megállapodást írt alá az Urmia-tó újjáélesztésének elősegítése céljából. Az aláírásra Masoud Pezeshkian elnök nyugat-azerbajdzsáni látogatása során került sor.

A dokumentumot Reza Rahmani, az Urmia-tó megmentéséért felelős nemzeti bizottság titkára, valamint Ali Nazaridoust, a FAO nevében eljárva írta alá. A projekt az integrált vízkészlet-gazdálkodásra, az éghajlatbarát mezőgazdaságra és az öntözés hatékonyságának javítására összpontosít az Urmia-tó medencéjében.

Politikai törésvonal: az azerbajdzsáni sérelmek

Az Urmia-tó eltűnése környezeti dimenzióján túlmenően rendkívül érzékeny politikai kérdéssé vált Irán azerbajdzsáni lakossága körében. A kelet- és nyugat-azerbajdzsáni tartományokban élő, becslések szerint 25–30 millió etnikai azerbajdzsáni egyre inkább a tó kiszáradását tekinti a teheráni perzsa dominanciájú központi kormány etnikai diszkriminációjának szimbólumaként.

Az aktivisták szerint a rossz vízgazdálkodás, a kiterjedt gátépítés, a mezőgazdasági túlhasználat és a víz elterelése Irán középső tartományaiba az elmúlt évtizedekben több mint 95%-kal csökkentette a tó méretét. Sokan „ökológiai gyilkosságnak” nevezik ezt a folyamatot, és azzal vádolják a hatóságokat, hogy szándékosan elhanyagolják a területet, hogy ezzel kényszerítsék a migrációt, az elsivatagosodást és az azeriek lakta régiók hosszú távú demográfiai gyengülését.

Tiltakozások, nacionalizmus és növekvő feszültségek

Az Urmia-tóval kapcsolatos tömegdemonstrációk már 2011-ben megkezdődtek olyan városokban, mint Urmia és Tabriz, majd 2022-ben és 2025-ben újra felütötték a fejüket. A tüntetők azzal vádolták Teheránt, hogy figyelmen kívül hagyja az azerbajdzsáni régiókat, miközben máshol, többek között a Perzsa-öbölből, költséges vízátvezetési projekteket részesít előnyben.

A hatóságok többször is biztonsági fenyegetésként minősítették a tüntetéseket, ami letartóztatásokhoz vezetett és tovább szította az etnikai nacionalizmust. 2025-ben az urmia-i futballszurkolók közötti összecsapások állítólag az azeriek és a kurdok közötti etnikai feszültségekhez vezettek, ami aláhúzza, hogy a vízhiány szélesebb körű társadalmi konfliktusokhoz vezetett.

Egy másik kérdés: az Araz folyó

Hasonló probléma a régióban, hogy az azeri oldal szerint az örmény Kajaran bányában (Zangezur réz-pirittbánya) évente tonnányi mérgező anyag kerül az Araz folyóba, ami halpusztulást, ivóvízszennyezést és mezőgazdasági károkat okoz Azerbajdzsánban (pl. Nakhchivanban). 2022 óta nemzetközi vizsgálatot követelnek, de Örményország tagadja a probléma mértékét. Legújabb fejlemények

2025-ben a béketárgyalások (Trump közvetítésével) részeként vízminőségi megállapodás született, de az azeri fél szerint a szennyezés továbbra is fennáll. Ez etnikai és politikai feszültségeket szít, hasonlóan az Urmia-tó válságához.

Bizonytalan jövő

Az Urmia-tó teljes kiszáradása nemcsak környezeti katasztrófát jelent, hanem az északnyugat-iráni kormányzás, méltányosság és stabilitás próbáját is. Míg a nemzetközi együttműködés és a műszaki megoldások szűk reményt nyújtanak, sok helyi lakos attól tart, hogy a vízgazdálkodás és a regionális politikai prioritások alapvető megváltoztatása nélkül a helyreállítási erőfeszítések túl későn jöhetnek.

Az Urmia-tó medencéjében élő milliók számára a tó eltűnése már nem csak figyelmeztetés – hanem tartós következményekkel járó valóság.

Az Urmia-tó esete megmutatja, mennyire fontos vízkészleteink védelme. A Balaton ilyen mértékű kiszáradása hatalmas gazdasági és társadalmi problémát okozna Magyarországon, írja a Daily News Hungary.

Ez nem most kezdődött:

Eltűnőben lévő Urmia-tó: környezeti hanyatlás és elhanyagolás Iránban

Forrás: