A szinte bevehetetlennek hitt Konstantinápoly 1453 tavaszán olyan helyzetbe került, amikor még a vastag, évszázadok alatt tökéletesített falai sem jelentettek biztos menedéket. A város előtt felállított óriási Orbán-ágyú már puszta jelenlétével is éreztette, hogy ez az ostrom más lesz, mint a korábbiak.
Méretét és működését korabeli krónikások – elsősorban Dukász és Phrantzész György – beszámolói, valamint ezek alapján készült modern rekonstrukciók, köztük Laczik Bálint műszaki számításai támasztják alá.
Az óriáságyút kifejezetten Konstantinápoly ostromára készítették, mivel II. Mehmed szultán olyan fegyvert akart, amely képes áttörni a város legendásan kitartó falait. Több korabeli beszámoló is említ egy, az oszmán táborban feltűnt Orbán nevű magyar mestert, aki értett az ágyúöntéshez; a hatalmas löveget ő tervezhette.
Az Orbán-ágyú összességében lassú volt, ritkán tüzelt, és pontossága is hagyott kívánnivalót maga után. Az oszmánok győzelmét nem önmagában ennek köszönhették, de óriási mérete és puszta jelenléte már önmagában is nyomást gyakorolt a falakra és a védőkre, olyan fenyegetést teremtve, amilyennel korábban nem találkoztak.
Egy fegyver, amely túl nagy volt a saját korához
A Konstantinápoly alá vontatott óriáságyú méreteiről több kortárs beszámoló közül a legpontosabb leírást Dukász bizánci történetíró hagyhatta, aki szerint a bronzból öntött löveg csöve közel kilenc méter hosszú volt, átmérője megközelítette az egy métert, és mintegy 540 kilogrammos kőgolyókat tudott kilőni. Ilyen méretű ostromágyúval addig Európában senki nem próbálkozott.
Külön kihívást jelentett maga a szállítása is. Körülbelül harminc szekérre, hatvan ökörre és oldalanként kétszáz emberre volt szükség ahhoz, hogy az oszmánok a szerkezetet Drinápolyból Konstantinápoly falai alá vonszolják, ennek a menetelésnek a tempója közel napi négy kilométer lehetett.
Az Orbán-ágyú tömegére vonatkozó adatok sokszor eltérnek, a fennmaradt, 15. századi nagy bronz bombarda – a Dardanellák-ágyú – tömege mintegy 19 tonnát nyom. A kutatók többsége abban viszont egyetért, hogy a kor viszonyaihoz képest rendkívül nagy, több tíz tonnás lövegről volt szó.
Egy kilométer messzire is ellőhetett az Orbán-ágyú
A rekonstruált számítások szerint az óriáságyú hatótávolsága elérhette, sőt bizonyos beállítások mellett meghaladhatta az egy kilométert, ami a 15. század közepén rendkívüli teljesítménynek számított.
Ezzel együtt az Orbán-ágyú jelentőségét nem minden történész ítéli meg egyformán. Veszprémy Márton történész szerint a bizánci krónikákra épülő hazai és nemzetközi szakirodalom hajlamos túlértékelni az Orbán szerepét Konstantinápoly bevételében.
Álláspontja szerint a Bazilika lassú volt, nehézkesen mozgatható, és a hozzá fűzött előzetes várakozásokat katonai értelemben sem váltotta be. Szerinte a falak megbontásában az oszmán tüzérség össztüze és a folyamatos rohamok jóval nagyobb szerepet játszottak, mint egyetlen óriáslöveg.
Dukász krónikás feljegyezte, hogy Orbán vastag gyapjúnemezzel bélelte ki a cső belsejét, a lövések után pedig forró olajat öntetett bele, hogy a hirtelen lehűlés ne repessze szét a bronzot. Ezek az óvintézkedések árulkodnak arról, mennyire a lehetőségek határán mozgott a szerkezet.
Mindez azonban nem feltétlenül bizonyult elegendőnek. Phrantzész György krónikás, aki szemtanúja volt az ostromnak, „Faldöntőként” emlegette az ágyút, és leírta azt a pillanatot is, amikor a monstrum végül szétrepedt. A robbanás több ember életét követelte, a felszabaduló lőpor pedig sokakat megfullasztott. A történészek egy része szerint ekkor halt meg maga Orbán is, bár erre nincs teljes bizonyosság.
- Kattints, és derítsd ki, milyen csellel dőlt el az oszmán trón sorsa magyar földön.
Mi történt az ágyúval az ostrom után?
Az óriáságyú szétrepedése nem vetett véget a történetének. II. Mehmed a győzelem után elrendelte egy új löveg kiöntését a megmaradt darabokból, Orbán feljegyzései alapján. Ezt a fegyvert évszázadokon át Isztambulban őrizték, a város elfoglalásának jelképévé vált. A 18. század közepén François baron de Tott még látta a kiállított ágyút, és feljegyzett méretei meglepően közel állnak a 15. századi krónikák adataihoz.
Az a löveg, amelyet Abdul-Aziz 1868-ban Viktória számára ajándékozott, a hagyomány szerint ennek az utólag újraöntött ágyúnak az “utódja”. Ma a Royal Armouries gyűjteményében, a hampshire-i Fort Nelsonban látható.