A kutatók szerint a Hold felszíne alatt ma is zajlanak folyamatok, mivel az égitest lassan zsugorodik, és ez időről időre holdrengéseket eredményezhet, amelyek nyomai a felszínen is láthatóak.
Különösen a déli pólus környékén lehet riasztó ez a jelenség, mert a következő évek küldetései és hosszabb távú tervek is egyre gyakrabban erre a térségre fókuszálnak.
Ennek a területnek a kiemelt jelentőségét az is adja, hogy több tartósan árnyékos kráterben a kutatók vízjég jelenlétét feltételezik. Ha ez beigazolódik, a jégből a jövőben akár ivóvizet, oxigént vagy üzemanyagot is elő lehetne állítani, ami kulcsfontosságú lehet hosszabb küldetések vagy egy későbbi holdbázis szempontjából.
Miért zsugorodik a Hold?
A Hold több mint négymilliárd éve alakult ki, és a belsejében még mindig maradt valamennyi hő. Ez a maradék hő lassan elszökik az űrbe, a belső részek pedig fokozatosan hűlnek. Nem látványos folyamat, de hosszú idő alatt kézzelfogható változást okoz. Becslések szerint a Hold átmérője az elmúlt több tízmillió évben körülbelül 50 méterrel csökkent.
A zsugorodás a felszínen úgy jelenik meg, hogy a kéreg összegyűrődik, amit a kutatók gyakran egy szőlőszemhez hasonlítanak: amikor aszalódik, a belseje összehúzódik, a héja pedig ráncosodni kezd. A Holdnál ugyanez történik geológiai léptékben, és ennek következményei a meredek, lépcsőszerű gerincek és törésvonalak.
Holdrengések és friss repedések a déli pólusnál
A kutatók a vizsgáaltnál többféle forrást is felhasználtak, például:
- az Apollo-korszakban a Holdon hagyott szeizmométerek méréseit, amelyek a holdrengéseket rögzítették
- a Lunar Reconnaissance Orbiter térképeit és felvételeit, amelyek részletesen megmutatják a felszíni töréseket és vetőket
Modellezések alapján a térségben korábban olyan rengés is előfordulhatott, amely nagyjából 5-ös magnitúdójú volt. A Földön ez már érezhető lenne, de általában nem katasztrofális esemény, a Holdon viszont más a helyzet. A gravitáció a földi hatoda, a felszíni por és törmelék pedig laza, ezért egy erősebb rázkódás könnyebben megindíthat földcsuszamlásokat, főleg meredek kráterfalaknál.
„A modellezésünk azt sugallja, hogy a déli pólus térségében előfordulhatnak olyan sekély holdrengések, amelyek erős talajrázkódást okoznak. Ezeket kiválthatja a meglévő törésvonalak mentén bekövetkező elmozdulás, vagy akár új tolódási vetők kialakulása is” – mondta Tom Watters, a Smithsonian Intézet kutatója.
További különbség, hogy a holdrengések jóval tovább tarthatnak. Míg a földi rengések többsége percek alatt lecseng, a Holdon akár órákig is elhúzódhat a remegés.
Miért fontos ez a jövőbeli küldetéseknek?
A déli pólus környéke nemcsak tudományos szempontból érdekes. Ha valóban jelen van vízjég, az később ivóvíz, oxigén vagy akár üzemanyag előállítására is alkalmas lehet. Emiatt a térség hosszabb távon kulcsfontosságú lehet, ha az ember tartósabb jelenlétet tervez a Holdon.
A felmerült kockázatokhoz pedig hozzátartozik, hogy a holdrengések ritkák, és annak az esélye, hogy egy rövid küldetés épp egy erősebb rengés idején érkezzen, alacsony. Mivel a NASA a déli pólus térségében tervez hosszabb távon is jelenlétet, a rengések kérdése inkább akkor válhat igazán fontossá, ha eszközöket telepítenek vagy bázist építenek meredek, instabil felszínen.
Ha érdekel a Hold kevésbé ismert oldala, olvasd el korábbi cikkünket is arról, miért aszimmetrikus valójában a Hold, és hogyan derült fény a jelenség okára
Borítókép: Nasa.gov
Forrás: Smithsonian Magazine; NASA Science