Az új felvételeken a csillagászok több különös, egyelőre nehezen értelmezhető képződményre bukkantak a Tejútrendszer központjában, amelyek fontos nyomokat adhatnak az első csillagok születéséről is.
A kutatók az Atacama-sivatagban működő ALMA rádiótávcső-hálózat segítségével vizsgálták a galaktikus mag környezetét, ahol extrém körülmények uralkodnak.
A Tejútrendszer legvadabb vidéke
A megfigyelt térség az úgynevezett Central Molecular Zone (CMZ), amely a Tejútrendszer szupernagy tömegű fekete lyuka, a Sagittarius A* körül helyezkedik el. Ez a régió a galaxis egyik legszélsőségesebb környezete, ahol hatalmas gázfelhők ütköznek egymással, lökéshullámok száguldanak át rajta, miközben nagytömegű csillagok születnek és pusztulnak el viszonylag rövid idő alatt.
Azért is különösen fontos kutatási terület a CMZ, mert az itt uralkodó szélsőséges viszonyok több szempontból hasonlíthatnak a korai univerzum sűrű galaxisaiban tapasztalt környezethez.
Emiatt a régió részletes feltérképezése segíthet jobban megérteni, milyen körülmények között indult be a csillagkeletkezés a világegyetem korai időszakában.
Az elkészült mozaik mintegy 650 fényévnyi területet fed le, és ez a legnagyobb felbontású kép, amely valaha készült erről a kaotikus zónáról. Az égen a lefedett terület nagyjából három telihold szélességének felel meg.
„Ez a szélsőségek birodalma, amely szabad szemmel láthatatlan, most azonban egészen rendkívüli részletességgel vált megfigyelhetővé” – mondta Ashley Barnes
A most bemutatott felvételen szereplő térségbenn sűrű gáz- és porfelhők örvénylenek galaxisunk központi szupernagy tömegű fekete lyuka körül.
„Ez az egyetlen galaktikus ‘mag’, amely elég közel van a Földhöz ahhoz, hogy ilyen finom részletességgel tanulmányozhassuk” – tette hozzá Ashley Barnes.
A most készült felvétel minden korábbinál részletesebben mutatja meg a CMZ-t: a több tucat fényév hosszú gázstruktúráktól egészen az egyes csillagok körüli kisebb felhőkig.
Meglepő felfedezések a galaxis központjában
Az ACES program mérései alapján a Tejútrendszer központja jóval összetettebb képet mutat, mint korábban hitték. A kutatók több mint 70 különböző molekulát azonosítottak a sűrű gázfelhőkben — az egyszerű szilícium-monoxidtól egészen az olyan szerves vegyületekig, mint a metanol, az aceton vagy az etanol.
Ezen kívül a kutatók több kifejezetten rejtélyes objektumra is rábukkantak. Ezek közül az egyik legkülönösebb az úgynevezett Millimeter Ultra-Broad Line Object (MUBLO), ami egy sűrű gázból és kozmikus porból álló kompakt képződmény, amely csak az ALMA által vizsgált rádiótartományban mutatható ki, más megfigyelési módszerekkel gyakorlatilag láthatatlan.
Ez az objektum gyorsan mozgó gázt tartalmaz, és bizonyos jegyei fiatal csillagokra emlékeztetnek, több kulcsfontosságú tulajdonsága azonban nem illik egyetlen ismert kategóriába sem. A kutatók ezért egyelőre nem tudják pontosan besorolni, ami különösen érdekessé teszi a jelenséget.
A szakemberek szerint az ilyen nehezen értelmezhető objektumok segíthetnek feltárni, hogyan működik a csillagkeletkezés a galaxis központjának szélsőséges környezetében. A most közzétett eredmények elemzése várhatóan még évekig tart, és a kutatók nem zárják ki, hogy a Tejútrendszer központja tartogat még további meglepetéseket.
Egy korábbi cikkünkben annak jártunk utána, mi okozhatja a legnagyobb fejfájást a jövő csillagközi utazói számára.