Az űrteleszkóp új felvétele ismét bebizonyította, hogy az univerzum néha egészen furcsa formákat hoz létre. A kutatók egy különleges ködöt vizsgáltak, amely első pillantásra kísértetiesen hasonlít egy üvegbe zárt emberi agyra.
A ködöt már több mint egy évtizede megfigyelték infravörös tartományban a NASA mára nyugdíjazott Spitzer űrteleszkópjával, a James Webb űrteleszkóp azonban minden korábbinál részletesebb képeket készített róla.
Egy csillag utolsó lélegzete
A furcsa formájú objektum hivatalos neve PMR 1, de a csillagászok már becenevet is adtak neki: Exposed Cranium Nebula, vagyis nagyjából „fedetlen koponya-köd”.
Forrás: NASA / ESA / CSA / STScI – Képfeldolgozás: Joseph DePasquale (STScI)
Bár a PMR 1 köd első pillantásra elég szürreális látványt nyújt, a jelenség valójában a csillagok életciklusának egyik természetes szakasza. Amikor egy csillag élete végéhez közeledik, külső rétegeit fokozatosan az űrbe löki, és az így keletkező gáz- és porfelhő hozza létre a furcsa alakú ködöt.
A köd egy úgynevezett planetáris köd, amely akkor jön létre, amikor a csillag már nem képes stabilan fenntartani a magjában zajló fúziós folyamatokat.
A NASA kutatói szerint a planetáris ködök fontos szerepet játszanak a világegyetem fejlődésében, mivel a csillag által szétszórt anyag ugyanis később új csillagok és bolygórendszerek kialakulásához szolgálhat alapanyagként.
A James Webb infravörös kamerái különösen jól alkalmasak az ilyen objektumok vizsgálatára, mert képesek keresztül látni a kozmikus poron. Ennek köszönhetően a teleszkóp olyan részleteket is feltárt a PMR 1 ködben, amelyek korábbi távcsövekkel nem voltak láthatók.
Így az űrteleszkóp két különböző műszere is megfigyelte az objektumot. A NIRCam a közeli infravörös tartományban készített felvételeket, míg a MIRI a középinfravörös hullámhosszakat vizsgálta.
A két felvétel együtt részletesebb képet ad a köd szerkezetéről: a külső régiókban főként hidrogén található, míg a belső részekben bonyolultabb gáz- és porstruktúrák jelennek meg.
Miért emlékeztet egy agyra?
A köd különös kinézetét egy feltűnő szerkezet adja. A felhő közepén egy sötétebb sáv húzódik, amely két részre osztja a belső régiót. Emiatt a köd formája sokak szerint egy emberi agy két féltekéjére emlékeztet.
A NASA szerint a James Webb felvételein jól látszik ez a sáv, amely mintha kettévágná a köd belső részét. A kutatók úgy vélik, hogy ezt a struktúrát a központi csillagból kiáramló anyag alakíthatta ki. Az ilyen csillagok életük végén gyakran két ellentétes irányba kilövellő gázáramlatokat bocsátanak ki, amelyek a környező gázfelhőt is formálják.
A haldokló csillagok utolsó nyomai
A NASA kutatói szerint az ilyen ködök megfigyelése segít jobban megérteni, mi történik egy csillaggal élete utolsó szakaszában. A James Webb űrteleszkóp részletes infravörös felvételein a csillagászok nyomon követhetik, hogyan áramlik ki a csillagból a gáz és a por, és miként formálódik ebből az összetett szerkezetű köd.