A bolíviai Titicaca-tó egyik szigetén végzett legújabb vizsgálatok teljesen felforgatják azt, amit az Andok őskorának emberi jelenlétéről valaha tudtunk – és a kutatók szerint mindez még csak a kezdet.
Újraírták a sziget történelmét
A Titicaca-tó Nap-szigetének északkeleti oldalán fekvő Ch’uxuqullu lelőhelyen végzett friss radiokarbon-vizsgálatok megdöbbentő eredményt hoztak: az első emberi megtelepedés nyomai Kr. e. 3635 és 3381 közé datálhatók. Ez azt jelenti, hogy az emberek több mint 5500 évvel ezelőtt már rendszeresen látogatták – vagy éppen lakták – ezt a magas fekvésű szigetet.
A Charles Stanish vezette, floridai egyetemi kutatócsoport munkája a Latin American Antiquity tudományos folyóiratban jelent meg, és egycsapásra évszázadokkal tolja vissza az ismert emberi jelenlét határát a térségben.
Csónak nélkül lehetetlen lett volna
A lelőhely elhelyezkedése önmagában is sokatmondó. A Nap-sziget minden oldalról vízzel körülvett, és a vizsgált korszakban szinte bizonyosan csak vízen lehetett megközelíteni. Ha az emberek már Kr. e. 3500 körül rendszeresen megfordultak ott, az szükségszerűen azt jelenti, hogy már ekkor fejlett vízi közlekedést alkalmaztak.
A kutatók becslése szerint ez legalább ezer évvel korábbra tolja vissza a Titicaca-tavon használt vízi járművek megjelenését a korábbi feltételezésekhez képest – egy olyan következtetés, amely alapjaiban írja át az Andok őskorának képét.
3000 éven át visszatértek ugyanoda
A Ch’uxuqullu nem csupán egyszer látott vendégeket: a feltárások szerint a helyszín megszakítás nélkül lakott vagy rendszeresen használt volt egészen Kr. e. 160-ig. Ez közel három és fél évezrednyi folyamatos emberi aktivitást jelent egyazon helyen.
New dating shows a 5,500-year-old settlement at Lake Titicaca, reshaping the timeline of early life on Bolivia’s Island of the Sun. pic.twitter.com/AfOP8In8fV
— Tom Marvolo Riddle (@tom_riddle2025) March 19, 2026
A mélyen rétegzett ásatási szelvény jól mutatja, hogyan változott az ott élők életmódja az évszázadok során: a késő archaikus korra jellemző visszatérő, intenzív helyhasználat egyre inkább a letelepedett közösségek életmódjának jegyeit vette fel. A kutatók számára ez ritka és értékes ablak a vadász-gyűjtögető életmódból a falusi közösségekbe vezető átmenet megértéséhez.
Obszidián árulja el a kapcsolatokat
A szigeten talált tárgyak között olyan kőeszközök és obszidián töredékek is előkerültek, amelyek biztosan nem a szigetről származnak – obszidián ugyanis egyáltalán nem fordul elő ott. Ezek az anyagok csak szárazföldi forrásokból kerülhettek a szigetre, rendszeres szállítással
Ez az egyszerűnek tűnő tény komoly következményeket hordoz: bizonyítja, hogy a Nap-sziget lakói évezredeken keresztül szoros kereskedelmi és cserekapcsolatokat tartottak fenn a környező közösségekkel.
A fazekasság megjelenése a Krisztus előtti 2–10. századra datálható a lelőhelyen, és ez összhangban van a déli Titicaca-medence más pontjain tapasztalt fejlődéssel – jelezve, hogy az sziget nem volt elszigetelt világ.
A tó, nem csak az út: vízi kereskedelem az Andokban
Az eddigi régészeti szemlélet elsősorban a tevefélék hátán zajló szárazföldi karavánkereskedelemet tartotta a javak mozgásának fő formájának a Titicaca-tó közelében. Ez az új tanulmány azonban komolyan megkérdőjelezi ezt az egyoldalú képet. A ch’uxuqullu-i adatok alapján a tó maga is főútvonal volt – és sokkal korábban, mint azt bármely korábbi forrás alátámasztotta volna.
A kutatók úgy vélik, a vízi közlekedés, a rendszeres visszatérés kedvelt helyszínekre és az aktív cserekapcsolatok mind azt mutatják, hogy a Titicaca-tó partján és vizein élő közösségek az Andok egyik legdinamikusabb és legkorábban szervezett kultúráját alakították ki – több ezer évvel azelőtt, hogy a később világhíressé vált inka civilizáció megszületett volna.
Ha lemaradtál volna: