Egy eddig ismeretlen fajhoz tartozó fosszília került elő Észak-Egyiptomban, amely új megvilágításba helyezheti az emberszabású majmok és az ember eredetét.
2024-ben paleontológusok egy csoportja a Wadi Moghra nevű, száraz, homokkal borított völgybe utazott Észak-Egyiptomban. Ahogy arról a National Geographic is beszámolt, ezen a területen már korábban is kerültek elő ősi majommaradványok, de a kutatók most nagyobb célt tűztek ki maguk elé – emberszabású majmok fosszíliáit keresték.
A felfedezés végül egy váratlan pillanatban történt. Hesham Sallam egyiptomi őslénykutató éppen egy különös állkapocstöredéket vizsgált, amikor kollégája, Shorouq Al-Ashqar odalépett hozzá egy másik lelettel.
„Doktor úr, találtunk egy emberszabásút” – idézte fel később a jelenetet.
Egy eddig ismeretlen faj nyomában
A megtalált két állkapocsdarab és több fog részletes elemzése után a kutatók arra jutottak, hogy egy teljesen új, korábban nem ismert fajról van szó. Az élőlényt Masripithecus moghraensis névre keresztelték.
A faj mintegy 17–18 millió évvel ezelőtt, a korai miocén korban élhetett. A felfedezés jelentőségét mutatja, hogy az eredményeket egy vezető tudományos folyóirat, a Science publikálta 2026 márciusában.
„Az ismert emberszabású fosszíliák közül úgy gondoljuk, ez áll a legközelebb a ma élő majmokhoz és azok őseihez” – mondta Shorouq Al-Ashqar, a tanulmány egyik szerzője.
Bár elsőre csak néhány csontdarabról van szó, ezek a leletek kulcsfontosságú információkat hordoznak. Az állkapocs felépítése és a fogazat mintázata alapján a kutatók egyértelműen a legősibb emberszabású majmok közé sorolták az új fajt.
Mit árul el az állkapocs?
„Öt éven át kerestük az ilyen típusú fosszíliákat, mert amikor közelebbről megnézzük az emberszabású majmok családfáját, egyértelmű, hogy valami hiányzik – és ezt a hiányzó darabot Észak-Afrika rejti” – fogalmazott Hesham Sallam.
A most előkerült maradványok 17–18 millió éves üledékből származnak, és már első ránézésre is árulkodó volt az alakjuk: inkább emberszabásúhoz tartoztak, mint majomhoz. Az állkapocs erős felépítésű, nagy szemfogakkal és előzápfogakkal, valamint lekerekített zápfogakkal rendelkezett, amelyek rágófelülete durván barázdált volt.
A fogak laposabbak és más arányúak, mint a majmoknál – ez az egyik kulcsjel, amely alapján a kutatók azonosítani tudták a fajt. Ráadásul ez a kombináció eddig ismeretlen volt az adott korszak emberszabásúi között.
Mindez arra utal, hogy a Masripithecus nem volt válogatós, valószínűleg elsősorban gyümölcsöt fogyasztott, de keményebb táplálékot – például magvakat vagy dióféléket – is képes volt feldolgozni. Ez a rugalmasság különösen fontos lehetett a változó éghajlati viszonyok között.
A lelet átírhatja az emberszabásúak családfáját
A kutatók a fosszíliák azonosítása után a fosszíliák jellemzőit vettették össze a ma élő emberszabású majmok genetikai adataival, valamint más kihalt és élő fajok maradványaival. Ezekből állították össze a Masripithecus helyét az evolúciós családfán.
Az eredmény meglepő: az új faj rendkívül közel állhat ahhoz az utolsó közös őshöz, amelyből az összes ma élő emberszabású majom – a gibbonok, gorillák, csimpánzok, orangutánok és az ember – kifejlődött.
A további elemzések azt is vizsgálták, hogyan terjedhettek el ezek az állatok Afrikából. Az eredmények szerint az emberszabású majmok fejlődése nagy valószínűséggel nem Kelet-Afrikában kezdődött, hanem inkább Észak-Afrikában vagy az Arab-félszigeten.
Ha érdekelnek a legkorábbi emberelődökkel kapcsolatos felfedezések, érdemes elolvasni korábbi cikkünket is a Little Foot néven ismert, rendkívüli állapotban fennmaradt koponyáról.