A Föld mágneses tere láthatatlan pajzsként védi a bolygót a napszéltől, és kulcsszerepe van abban is, hogy az iránytű működik. Normális esetben viszonylag stabil rendszer: a mágneses pólusok lassan vándorolnak, időnként felcserélődnek, de a változások jól követhetők.
Normális esetben viszonylag stabil rendszerről van szó, a mágneses pólusok ugyan vándorolnak, sőt időnként fel is cserélődnek, de mindez lassan, követhető módon történik.
Van azonban egy időszak, amikor ez a rendszer mintha teljesen szétesett volna.
Nagyjából 600 millió évvel ezelőtt a Föld mágneses tere szokatlanul gyors és szélsőséges változásokat produkált. A kutatók ezt sokáig egyszerűen egyfajta mágneses káoszként” írták le: mintha a pólusok ide-oda ugráltak volna, mindenféle világos szabály nélkül. Ez komoly problémát jelentett, mert a kőzetekben megőrződött mágneses jelekből próbálják visszafejteni, hogyan helyezkedtek el egykor a kontinensek.
„Az ediakara időszak különösen nagy akadályt jelentett számunkra, mert a globális paleomágneses adatok egyszerűen nem álltak össze értelmezhető képpé” – mondta David Evans, az anomáliát vizsgáló tanulmány társszerzője.
Más volt a mágneses zavar, mint eddig hitték
A mintegy 630 és 540 millió évvel ezelőtti jelenségre több magyarázat is született. Egyes elképzelések szerint a kontinensek a szokásosnál gyorsabban mozogtak, mások szerint akár az egész bolygó elfordulhatott a tengelyéhez képest. Ezek a modellek azonban nem igazán magyarázták meg az összes megfigyelést.
Egy, a Yale University kutatói által vezetett nemzetközi csapat most új megközelítést alkalmazott. Ahelyett, hogy véletlenszerű zajként kezelték volna az adatokat, azt vizsgálták: mi van, ha a káosz mögött valójában valamilyen rendszer húzódik meg.
„A Föld mágneses terére egy olyan új modellt javaslunk, amely a változékonyságában is mintázatot talál, ahelyett hogy azt egyszerűen véletlenszerű káoszként kezelné” – mondta David Evans, a Yale Egyetem Föld- és bolygótudományi professzora, a tanulmány társszerzője.
A kutatók Marokkó Anti-Atlasz hegységében gyűjtött, jól datálható vulkáni kőzeteket elemeztek, rétegről rétegre haladva. Ez lehetővé tette, hogy pontosabban meghatározzák, milyen gyorsan változott a mágneses tér.
Az eredmények szerint a változások nem millió évek alatt történtek, hanem akár néhány ezer év alatt. Ez gyakorlatilag kizárja a korábbi magyarázatok egy részét.
A még fontosabb felismerés azonban az volt, hogy a változások nem teljesen véletlenszerűek. Bár első ránézésre kaotikusnak tűnnek, egy új statisztikai módszerrel képesek voltak mintázatot találni bennük.
Ez pedig arra utal, hogy nem egy rövid ideig tartó, rendkívüli kilengésről volt szó, hanem a Föld mágneses terének egy sajátos, akkoriban természetes működéséről.
Vagyis amit eddig zavaros, értelmezhetetlen időszaknak tartottak, az valójában egy következetesen működő rendszer lenyomata lehet.
A pólusok bejárhatták a bolygót
A kutatók szerint ez a mintázat arra utal, hogy a mágneses pólusok nem egyszerűen ide-oda ingadoztak, hanem a megszokottnál jóval nagyobb területen mozoghattak – akár a Föld jelentős részét is bejárva.
„Ha az általunk javasolt új statisztikai módszerek valóban megbízhatónak bizonyulnak, akkor áthidalhatjuk a korábbi és későbbi földtörténeti időszakok közötti szakadékot, és egységes képet alkothatunk a lemeztektonika működéséről több milliárd évre visszamenően – a legkorábbi kőzetektől egészen napjainkig” – mondta David Evans, a Yale University kutatója.
A teljes tanulmányt itt olvashatod.
Borítókép: Depositphotos.com