Jakup Ferri kiállítás Budapesten: színes, hímzett világok

Ha tavasszal csak egy kiállítást néznél meg, ami egyszerre játékos, abszurd és közben meglepően emberi, akkor érdemes felírni a naptárba Jakup Ferri RUB-A-DUB-DUB című tárlatát. A koszovói művész első, munkásságát átfogó önálló bemutatkozása ez Magyarországon, a Molnár Ani Galéria képviselt művészeként – ráadásul olyan „nagyvonalú” válogatással, amely több korszakát és több médiumát is egyszerre engedi megérteni.

A kiállítás betekintést nyújt Ferri sokrétű, médiumok között mozgó gyakorlatába: korábban nem látott textilmunkák, a 2010-es évek óta futó We We sorozat hímzett darabjai, valamint olajfestmények is helyet kaptak. Ferri élénk, vibráló színvilágú munkáin hétköznapi emberek, állatok és hibrid lények találkozásai bontakoznak ki, gyakran olyan installációk részeként, amelyek „körbeölelik” a nézőt – mintha belépnénk egy sajátos, gyermeki logikával működő, mégis nagyon pontosan felépített világba.

Textil mint közösségi történetmesélés

A tárlat egyik legerősebb rétege, hogy Ferri számára a textil nem pusztán látvány vagy technika, hanem társadalmi és közösségi gyakorlat. Mintegy két évtizede dolgozik textillel, többféle módszerrel – gobelinnel, tentenével és keresztszemes hímzéssel –, és munkái gyakran kollektív folyamatban születnek: albániai és koszovói varrónőkkel, kézművesekkel működik együtt. A kézimunka-technikák nemcsak formailag különülnek el egymástól, hanem sajátos ritmust és érzeti minőséget adnak a műveknek: a textil „taktilis” jelenléte itt nem díszítés, hanem a jelentés része.

A megnyitóhoz kapcsolódva Delfin Pllana koszovói nagykövet pontosan ezt emelte ki, amikor így jellemezte a művész munkáját:

“Munkásságának egyik legfigyelemreméltóbb vonása a textíliák használata. Nem csupán mint kifejezőeszköz, hanem egy együttműködésen alapuló folyamat részeként, koszovói és a régióbeli kézművesekkel való közös munkában. Így a hagyományos technikák kortárs történetekké alakulnak át, amelyekben a szőnyegek és a varróminták az emlékeket, az identitást és a közös élményeket hordozzák. Emberrel, állatokkal és fantáziadús lényekkel teli jelenetei olyanok, mint a mindennapi életről szóló szelíd, szürreális mesék.”

A beszédének végén pedig ezt hangsúlyozta:

“Ez a kiállítás egy egyszerű, de fontos dologra emlékeztet minket: a mindennapi élet արժեքére, az emberi kapcsolatokra, valamint arra, hogy kíváncsisággal és fantáziával tekintsünk a világra. Rámutat továbbá a kulturális csereprogramok fontosságára is, amelyek a művészet révén erősítik a Koszovó és Magyarország közötti kapcsolatokat.”

Káosz, rend és párhuzamos történetek

Ferri képi világa sokszor síkszerű, két dimenzióban kibomló térben szerveződik: az alakok mintha egy archaikus képrendszerben jelennének meg, és a jelenetekben gyakran gépezetszerűen egymásba kapcsolódó, akrobatikus testek tűnnek fel. A humor groteszk, a hangulat mégis derűs – és ettől válik igazán izgalmassá a kiállítás: miközben mosolyt csal, lassan ráirányítja a figyelmet a mindennapi élet esetlenségére, a létezés alapvető abszurditására, és arra, mennyi mindent elmondhat rólunk egy „szelíd, szürreális mese”.

A megnyitón Dr. Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója is erre a feszültségre – keretek szétfeszítésére és új rend teremtésére – mutatott rá:

“A művek közösségi együttműködésben jönnek létre. A szövő asszonyok Albániától Burkina Fasoig részesei a munka folyamatnak. Jakup Ferri munkái teljes mértékben kereteket feszítenek szét, miközben új rendet hoznak létre. Egy olyan rendet, amiben el kell fogadni a káosz szervező erejét, a párhuzamos narratívák jelenlétét, mindez azokon a munkákon, ahol kis figurális jeleneteivel együtt és különlétről mesél.”

Időpontok és infók

Megtekinthető: 2026. május 30-ig

Helyszín: Molnár Ani Galéria – Budapest, Bródy Sándor u. 36, 1088

Miért pont most?

A RUB-A-DUB-DUB egyik legszebb állítása, hogy a „nagy egész” helyett néha érdemes a kicsi, intim dolgokra visszanézni: emberi kapcsolatokra, apró örömökre, a képzeletre és a közösségi lét egyszerű, de alapvető jelenlétére. Ferri munkái nem kiabálnak, nem magyaráznak túl, inkább finoman „visszahúzzák” a figyelmet oda, amit könnyű szem elől téveszteni – és ettől a kiállítás úgy tud hatni, hogy közben szabadon hagyja a nézőt.

Ha lemaradtál erről - Koszovói borok Budapesten: exkluzív nagykövetségi kóstoló és networking