A Föld klímatörténetének egyik legdrámaibb eseménye lehetett a mintegy 4200 évvel ezelőtt bekövetkezett, „4.2-kiloyear eventnek” nevezett, akár egy teljes évszázadon át tartó súlyos szárazsági időszak, amely több nagy ősi civilizáció sorsát is megpecsételhette. A kutatók szerint ez az extrém klímaváltozás szerepet játszhatott az egyiptomi Óbirodalom, a mezopotámiai Akkád Birodalom, sőt az Indus-völgyi civilizáció hanyatlásában is.
Az IFL Science beszámolója szerint a jelenség első nyomaira az 1990-es években bukkantak rá Szíria északkeleti részén, ahol Harvey Weiss régész csapata egy különös, poros és terméketlen talajréteget talált. A rétegben még földigiliszták nyomai sem maradtak fenn, ami arra utal, hogy a terület évtizedeken át annyira száraz volt, hogy az élet szinte teljesen eltűnt belőle. A kutatók ezt az időszakot az akkád városok elnéptelenedésével és a birodalom összeomlásával hozták összefüggésbe.
Azóta a Himalája barlangi képződményeitől kezdve a kínai romvárosok iszaprétegeiig számos helyszín szolgált bizonyítékokkal arra, hogy a válság nem csupán helyi jelenség volt. Bár továbbra is folyik tudományos vita arról, mennyire volt valóban globális a folyamat, a Nemzetközi Rétegtani Bizottság (vagy Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság) olyan jelentősnek ítélte, hogy ehhez az eseményhez kötötte a jelenlegi földtörténeti korszak, a meghálajai kor kezdetét.
Mi okozhatta a több kontinensre kiterjedő aszályt?
Az egyik legerősebb elmélet szerint a háttérben az Atlanti-óceán kulcsfontosságú áramlási rendszere, az AMOC (Atlanti-óceáni Meridionális Áramlás Rendszer) lassulása állhatott. Egy 2019-es klímamodell-vizsgálat szerint ez az óceáni változás a csapadékrendszerek átrendeződését, lehűlést az északi féltekén és több térségben tartós aszályt okozhatott.
Ez különösen aggasztó azért, mert a modern klímakutatás szerint az AMOC napjainkban is sérülékeny rendszernek számít. Vagyis egy több ezer évvel ezelőtti civilizációs összeomlás mögött álló mechanizmus ma ismét aggodalomra adhat okot.
Peru ősi civilizációja nem omlott össze – alkalmazkodott
Miközben a Közel-Kelet és Dél-Ázsia nagy államai meggyengültek, Dél-Amerikában egészen más válasz született ugyanarra a klímaválságra. Új perui ásatások szerint az amerikai kontinens legősibb ismert civilizációja, a Caral-kultúra szintén súlyos aszályt szenvedett el körülbelül 4200 éve, ám nem háborúval vagy erőszakkal reagált – áll az Anadolu tavaly novemberi cikkében.
A lakók elhagyták a Supe-völgyi központjukat, majd a part menti és belső területeken – például Vichamában és Peñicóban – újjászervezték társadalmukat. A feltárt domborművek és falfestmények éhínséget, halált, később pedig megújulást ábrázolnak: sovány emberalakokat, várandós nőket, rituális táncosokat, valamint villám sújtotta varangyot, amely az eső visszatérésének szimbóluma lehetett.
A leletek alapján a társadalom kereskedelemre, halászatra és mezőgazdaságra épült, nem pedig háborúra, és még a nemek közötti szerepek kiegyensúlyozottságára utaló jelek is előkerültek. Ez a rugalmasság lehetett a túlélés kulcsa. A kutatók szerint a Caral példája ma is fontos üzenetet hordoz: a környezettel való egyensúly nemcsak túlélést, hanem újjászületést is hozhat. (A perui ásatásokról szóló információkat az Anadolu összefoglalója és a The Guardian beszámolója közölte.)
Mit üzen a jelennek a 4200 évvel ezelőtti válság?
Az ősi civilizációk története megmutatja, hogy a klímaváltozás nem pusztán időjárási kérdés, hanem társadalmakat, gazdaságokat és politikai rendszereket is megrengető erő. Egyes államok összeomlottak, mások képesek voltak alkalmazkodni.
Ez a 4200 éve történt esemény ezért ma már nemcsak régészeti rejtély, hanem a jelen egyik legfontosabb tanulsága: a túlélés kulcsa nem feltétlenül az erő, hanem az alkalmazkodóképesség.
Ha lemaradtál volna: