Időzített bomba a föld alatt? – viták kereszttüzében az amerikai uránbányászat új hulláma

Egy dél-dakotai bányaprojekt újra fellobbantotta a vitát, hogy mennyire biztonságos az a technológia, amely közvetlenül a vízadó rétegekből oldja ki az uránt. A támogatók szerint ez a jövő, az ellenzők viszont az ivóvízkészleteket féltik.

Az Egyesült Államokban egyre nagyobb hangsúlyt kap az atomenergiához szükséges urán belföldi kitermelése. A növekvő energiaigény és az atomenergia iránti kereslet miatt a Trump kormányzat stratégiai nyersanyagként kezeli az uránt, és több új bányaprojektet is gyorsított eljárásban próbál engedélyeztetni.

Ennek egyik eleme a Dél-Dakotában tervezett, Dewey Burdock néven ismert bányaprojekt.

Több ezer kúton keresztül juttatnának vegyileg kezelt vizet akár 230 méter mélyen fekvő, uránban gazdag homokkőrétegekbe, ahol a folyadék kioldja az uránt a kőzetből, majd az a környező talajvízbe kerül– számolt be róla a Science Magazine.

Új lendületet kap az uránkitermelés

A Dewey Burdock bányaprojekt már évek óta napirenden van, de most a szövetségi kormány gyorsított engedélyezési eljárásba sorolta. Ezzel az intézkedéssel újra elkezdődhet a korábban elakadt projekt, és akár rövid időn belül el is indulhat a kitermelés. A beruházást viszont sokan ellenzik, mert attól tartanak, hogy az eljárás során az urán a talajvízbe juthat, és veszélyeztetheti az ivóvízkészleteket.

Az uránt kinyerő technológia működési elve, hogy több száz méter mélyre oxigénnel és szén-dioxiddal dúsított vizet pumpálnak, amely feloldja a kőzetben található uránt. Az így keletkező oldatot ezután a felszínre hozzák, ahol kivonják belőle a koncentrált uránvegyületet.

Ez az eljárás, az úgynevezett „in situ” kioldás ma már a világ urántermelésének jelentős részét adja. Előnye, hogy nem jár látványos környezeti beavatkozással: nincs szükség hatalmas bányagödrökre, és kevesebb hulladék keletkezik.

A módszer ugyanakkor kockázatos is, mivel a folyamat során megváltozik a talajvíz kémiai összetétele, és nem minden esetben sikerül azt a kitermelés után visszaállítani az eredeti állapotába.

A szakértők szerint különösen problémás lehet, ha a földtani rétegek nem zárnak tökéletesen, mert ilyenkor a megváltozott összetételű víz más rétegekbe is átszivároghat.

Aggódnak a helyiek a szennyezett talajvíz miatt

A helyiek és az őslakos közösségek komoly fenntartásokkal kezelik a beruházást, elsősorban az ivóvíz szennyeződésének lehetősége miatt. Az ellenzők szerint mivel az eljárás során uránt oldanak ki közvetlenül a vízadó rétegekben, fennáll a veszélye, hogy az uránnal szennyezett víz elszivárog, és eléri a környező kutakat, illetve mezőgazdasági területeket.

A szabályozás ezért előírja, hogy a bányászat után a talajvizet vissza kell állítani az eredeti állapotába. A gyakorlatban azonban ez korántsem egyszerű. Az elmúlt évek kutatásai azt mutatják, hogy a mélyben zajló kémiai és biológiai folyamatok – például az ott élő mikroorganizmusok működése – erősen befolyásolják, hogyan oldódik és kötődik meg az urán.

Ez azt jelenti, hogy ha ezek az egyensúlyi folyamatok felborulnak, a szennyeződés tartósan a vízben maradhat, még a kitermelés befejezése után is.

Húzódó jogi harc és bizonytalan jövő

Bár a kormányzat igyekszik felgyorsítani a projektet, az továbbra is jogi viták kereszttüzében áll. Tavaly év végén egy amerikai környezetvédelmi hatósági testület helybenhagyta azokat az engedélyeket, amelyeket a beruházás ellenzői korábban megtámadtak.

Az Oglala Sioux Törzs (A hét lakota törzs egyike, akik a dél-dakotai Pine Ridge Indián Rezervátumban élnek), a Black Hills Clean Water Alliance és más szervezetek azonban továbbra is küzdenek az engedélyek ellen.

Közben Dél-Dakota állami hatóságai még nem döntöttek arról, kiadják-e a szükséges engedélyeket, miközben az Nuclear Regulatory Commission azt vizsgálja, meghosszabbítsa-e a projekt – eredetileg 2014-ben kiadott – működési engedélyét.

A bányaprojekt ellenzői abban bíznak, hogy minden késlekedés segít tisztábban látni a projekt valódi kockázatait és előnyeit.

Miközben világszerte egyre nagyobb szerepet kap az atomenergia, Magyarországon is komoly kérdések merülnek fel a jövőjével kapcsolatban: egy korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy az oroszok akár kihátrálhatnak a Paks II. beruházás mögül.