Az Indus Vízegyezmény: az egyenlőtlenség szerkezete — Hogyan vált India jóindulata engedménnyé

Az Indus Folyórendszer 6 nagy folyót foglal magába – az Indust, a Csenábot, a Jhelumot, a Ravit, a Beászt és a Satledzset –, melyek India és Pakisztán területein folynak keresztül. Ez a rendszer az Indus-medencén belül az ivóvízellátást, a mezőgazdaságot és az elektromos áramtermelést biztosítja, ezzel több százmillió embert látva el a határ mindkét oldalán. 

Partneri tartalom

1. A Szerződés Fegyverré alakítása Pakisztán által

1. Háttér: Egy Folyórendszer Felosztása

Amikor 1947-ben a Brit Indiát felosztották, az Indus folyórendszert is felosztották a két utódállam között. A földrajzi helyzet egyértelmű volt: India, mint a folyó felső folyásán fekvő állam, a legtöbb folyó forrásvidékét birtokolta, míg Pakisztán mezőgazdasági központja – a nagy mértékben öntözött pandzsábi síkság – döntő mértékben függött a keletről érkező folyamatos vízmennyiségtől. India részéről a Pandzsábban és Rádzsasztánban kitűzött saját fejlesztési célok elérése érdekében szükség volt a folyórendszerhez való hozzáférésre, miközben az ország stabilitásra és rendezett kapcsolatokra törekedett új nyugati szomszédjával. Saját sürgető belföldi szükségletei ellenére India 1960. szeptember 19-én megkötötte ezt a rendkívül engedékeny vízegyezményt Pakisztánnal, amelyet a Világbank segített elő.

2.  Tárgyalások – India megfizette a racionalitás árát

2.1 Pakisztán halogatási stratégiája és a Világbank 1954-es javaslata

A tárgyalások menetét kezdettől fogva India ésszerű és konstruktív hozzáállása, valamint Pakisztán maximalista, olykor abszurd követelései közötti egyensúlytalanság határozta meg – ez az egyensúlytalanság pedig olyan eredményeket hozott, amelyek Pakisztán számára jóval kedvezőbbek voltak, mint amit a méltányosság indokolt volna. A Világbank 1954. február 5-i első érdemi javaslata ezt egyértelműen illusztrálja: már ebben a kezdeti szakaszban is jelentős, egyoldalú engedményeket követelt Indiától:

• Az Indus és a Csenáb felső folyásán tervezett összes indiai fejlesztést fel kellett függeszteni, és az azokból származó haszon Pakisztánra szállt.
• Indiától megkövetelték, hogy a Csenáb folyó körülbelül 6 millió hektárláb (~7,4 milliárd m³) vízének eltereléséről lemondjon.
• A Merala-nál (ma Pakisztánban) található Csenáb vizének egy része sem állt volna India rendelkezésére.
• Kutchban nem engedélyezték volna a folyórendszerből származó vízhasznosítást.

A jelentős hátrányok ellenére India jóhiszeműen szinte azonnal elfogadta a javaslatot, jelezve ezzel, hogy valóban gyors megoldásra törekszik. Pakisztán ezzel szemben csaknem öt évig halogatta a hivatalos elfogadását, egészen 1958. december 22-ig. A jószándékú gesztusoknak eredményeként végül Indiára róttak korlátozásokat, míg Pakisztán továbbra is új felhasználási módokat fejlesztett ki a nyugati folyókon, anélkül, hogy hasonló korlátozások vonatkoztak volna rá. Pakisztán megtanulta a leckét, hogy az obstrukció kifizetődő, az együttműködés viszont költséges – és ezt a tanulságot azóta is következetesen alkalmazza.

3. Amit India elveszített: Az Áldozat Mértéke

3.1 A Víz Elosztása

A szerződés elosztási képletének értelmében India a három keleti folyóra kizárólagos jogokat kapott – a Satledzsre, a Beaszra és a Ravira –, míg Pakisztán a három nyugati folyó – az Indus, a Csenab és a Jhelum – vizeire vonatkozó jogokat kapta meg. India számára a saját területén engedélyezték a nyugati folyók bizonyos mértékben korlátozott és nem fogyasztó jellegű felhasználását; szigorú tervezési és üzemeltetési korlátozások mellett, elsősorban folyóvízi vízerőművi áramtermelés céljából.

Mennyiségi szempontból az Indiának kiosztott keleti folyók éves vízhozama körülbelül 33 millió hektárláb (~40,7 milliárd m³), míg a Pakisztánnak kiosztott nyugati folyóké körülbelül 135 hektárláb (~166,5 milliárd m³) – így Pakisztán a rendszer vízének nagyjából 80 százalékát kapja. India a sokkal nagyobb nyugati vízrendszerre vonatkozó minden igényéről való lemondás fejében 20 százalékot kapott. A kritikus pont az, hogy India nem jutott új vízkészlethez a megállapodás révén, csupán a már korábban is igénybe vett vízmennyiségek hivatalos elismerését kapta. India számára engedélyezték a nyugati folyók bizonyos, nem fogyasztási célú felhasználását az ország területén belül – elsősorban a folyóvízi vízerőművek általi áramtermelést.

3.2 A Pénzügyi Engedmény: Fizetni A Vízosztásért

A szerződés talán legszembetűnőbb rendellenessége a pénzügyi rendelkezés. India beleegyezett abba, hogy mintegy 62 millió fontot (jelenértékben körülbelül 2,5 milliárd dollárt) fizessen kártérítésként Pakisztánnak a pakisztáni fennhatóság alatt álló Kasmírban történő vízügyi infrastruktúra-fejlesztés céljából. Ez a kifizetés egyedülálló precedenst jelent, amelyben a vízgyűjtő terület felső folyásán fekvő ország – amely már eleve a rendszer vízmennyiségének nagy részét átadta – emellett még fizetett is a vízgyűjtő terület alsó folyásán fekvő országnak azért a „kiváltságért”, hogy ezt megtehesse. India lényegében támogatást nyújtott Pakisztánnak azért, hogy elfogadja a vízfelosztás alapvető kérdéseiben Pakisztán számára rendkívül kedvező megállapodást.

4. A Szerződés Szerkezeti Igazságtalansága

4.1 Indiára Vonatkozó Egyoldalú, Aszimmetrikus Korlátozások

A szerződés egy sor konkrét tervezési és üzemeltetési korlátozást ír elő India számára a nyugati folyók használatára vonatkozóan, amelyeknek nincs megfelelője a pakisztáni oldalon:

• India csak korlátozott mértékben alakíthat ki öntözött termőterületet (ICA) a saját területén.
• Indiára szigorú korlátozások vonatkoznak a nyugati folyókon található bármely víztározóban tárolható vízmennyiség tekintetében.
• Indiának be kell tartania a nyugati folyókon épülő vízerőművekre vonatkozó konkrét tervezési kritériumokat, beleértve a víztározási és tárolási kapacitásra vonatkozó korlátozásokat.

Ezek a korlátozások egyoldalúak: korlátozzák India saját területén belüli erőforrások törvényes kiaknázását, miközben Pakisztánra nem rónak ki hasonló átláthatósági vagy korlátozási követelményeket. Ennek eredményeként a szerződés a felső folyású államot – Indiát – kezeli olyan félként, amelyre felügyelet és korlátozás vonatkozik, míg az alsó folyású állam garantált vízhozamból részesül.

A második részt itt lehet elolvasni – Az Indus Vízegyezmény: akadályozás, kizsákmányolás és a régóta esedékes elszámoltatás

Ez is érdekes lehet – Budapesti gazdasági fórum az India–EU szabadkereskedelmi megállapodásról: vámmentesség, beruházások, magyar kapcsolódási pontok