Befolyásolta a koronavírus a magyar munkavállalók külföldről való hazatérési kedvét?
Úttörő jelentőségű felmérés készült a külföldön munkát vállaló magyarok körében a BT (British Telecommunications) hazai szolgáltató központja megbízásából, Medián közvélemény-kutató közreműködésével. A kutatás azért is különleges, mert a koronavírus járvány kitörése előtt kérdezték meg ezt az amúgy rendkívül nehezen elérhető réteget, és a felmérést megismételték az első hullám végén, a második hullám küszöbén a hazatérési hajlandósággal kapcsolatban.
Ezrek tértek haza
A járvány kitörése és első hullámának lezajlása között a tartósan kint tartózkodó magyar munkavállalóknak mintegy 3%-a tért tartósan haza. A kintélők többsége, 59 % lehet nyitott vagy megfontolja a hazatérést hosszútávon. A jelenlegi kint tartózkodás átlagos időtartama 71 hónap, a válaszadók kétötöde legalább 6 éve tartózkodik külföldön. A válaszadók döntő többsége nem tervezi a a kint tartozkodásának a végét. Egyötödük tekinti úgy, hogy behatárolt ideig maradnak kint, ők a két mintafelvétel alapján átlagosan 56 hónapra tervezik az ottlétüket.
Azok, akik 2020. március eleje óta hazatértek, hozzávetőleg 2015 közepén mentek először tartósan külföldre, azok, akik most is kint vannak, átlagosan 2014 elején, tehát a hazatelepülőknek egy és egynegyed évvel rövidebb a külföldi múltja.
A kivándorlás intenzitása mára jelentős mértékben csillapodott, és számottevően kisebb mint 5 évvel ezelőtt, a visszavándorlást is figyelembe véve az egyenleg nulla körül van. A hazatérők valamikori távozásában nagyobb szerepe volt a jövedelmi viszonyoknak, de befolyásolták a döntést szakmai szempontok is, különösen a munkavégzéssel összefüggő tárgyi, infrastrukturális feltételek illetve a szakmai előmenetel lehetősége.
Nem a képzettségnek megfelelő munkakörben
A BT kutatása rámutat, a kint élők mindössze alig kétötöde ítéli meg úgy, hogy a képzettségének teljes mértékben megfelelő munkát végez, és valamivel többen vannak, akik képzettségének semmi köze nincs ahhoz, amit dolgoznak. Ezek az arányok a két felmérés között némileg eltolódtak a kisebb összhang irányába. Ez az eltolódás sokkal inkább jellemző a 40 évesnél fiatalabbakra, mint az idősebbekre, és a kevéssé képzettekre, mint a legalább érettségizettekre. A hazatértek körében kisebb azok aránya, akik dolgoznak, és nagyobb azoké, akik tanulnak vagy karitatív munkát végeznek.
A válaszadók döntő többsége dolgozik, egytizede tanul.
A többség nagy helyi cégben, illetve multinál dolgozik, minden negyedik kint élő magyar helyi kisvállalkozásban alkalmazott, és 8 százaléknak saját vállalkozása van. A külföldön munkavállalók közel egyötöde a vendéglátásban dolgozik, és összességében csaknem egyharmad a szolgáltatási szektorban dolgozók aránya. A válaszadók egyhetede végez magas szintű, (felsőfokú végzettség önálló alkalmazását igénylő) munkát. A háztartási alkalmazottak, illetve szakképzetséget nem igénylő munkát végzők aránya 7 százalék.
Hazajönnénk, ha…
A válaszadók átlagosan 688 ezer forintnyi pénzt keresnek a munkájukkal. Ez valamelyest több mint amennyit szűk egy évvel ezelőtt kerestek (656 ezer forint). Ez több mint két és félszerese annak, amit megítélésük szerint ma Magyarországon megkeresnének, és több mint három és félszerese a távozásuk előtt otthoni jövedelmüknek. A jövedelem szinte minden társadalmi csoportban nőtt.
A kutatás eredményei alapján, a nemek közötti egyenlőtlenség a fizetések terén külföldön is létezik.
A férfiak jövedelme számottevően nagyobb a nőkénél. Életkor tekintetében ennél kisebbek a különbségek. Képzettség tekintetében is kicsik a különbségek, de a felsőfokú végzettségűek többet keresnek az alacsonyabb végzettségűeknél. A két nem jövedelme közötti különbség életkortól, iskolai végzettségtől és a befogadó országtól függetlenül minden csoportban szignifikáns.
