Vásárokon, piacokon, fesztiválokon találkozhatunk a szabad ég alatt, esetleg sátorban működő kifőzőhelyekkel. Ez a lacikonyha, bár a szó manapság kikopóban van a magyar nyelvből, mert az olcsó étkezés képzete társul hozzá. Ezt pedig ritkán szeretik magukról hirdetni az ételárusok. De vajon honnan ered a szó? Csakugyan egy király nevét kell keresnünk benne?
Királyok a pácban
A korábbi népi magyarázatok két királyt is meggyanúsítottak azzal, hogy a lacikonyha neve tőlük ered. A közismertebb történet szerint a Mátyás halála után megkoronázott II. Ulászló király (1490 – 1516) annyira elszegényedett, hogy már ételre sem futotta neki, ezért a budai piacra járt ki enni. Az ottani olcsó kifőzdék ezért nyerték el ról a a lacikonyha nevet. Ám Ulászló lakomáit ismerjük a középkori forrásokból, és azok cseppet sem maradtak el Mátyás étkezéseinek színvonalától, így a történet elég valószínűtlenül hangzik.
A másik király, aki szóba került, IV. (Kun) László (1272 – 1290).
A magyarázat szerint a káoszba fulladó uralkodása alatt a nép annyira éhezett, hogy rákényszerült a szabad ég alatt összetákolható, szükségtűzhelyek használatára. Az ínség képére még a Képes Krónika tudósítása is rájátszott, amely arról szólt, hogy László uralkodása alatt a nemesek is elszegényedtek, a parasztok pedig igavonó állat híján maguk vonták a taligát. Ezért ezt László király szekerének nevezték. De, ahogy Ulászló esetén, úgy Kun László uralkodása alatt sem találunk olyan nyomot, amely alátámasztaná azt, hogy a lacikonyha a király nevéből eredne.
A hagyományos, legelfogadottabb magyarázat szerint egyszerűen arról van szó, hogy a sátoros kifőzdéket László-napot (június 27.) követően állították fel, és ezért nevezik lacikonyhának.
Ez a magyarázat került bele a lexikonokba is, persze nem mindenki fogadta el, és időről időre új ötletek is felmerültek.
Szlovák konyha?
Az egyik eltérő magyarázat szerint, amelyet Benedek Elekhez kötnek, a lacikonyha nem is lacikonyha volt eredetileg, hanem “lagzikonyha” vagy “lakzikonyha”, ahogy egyesek szerint régiesebben írták. Ez pedig állítólag a lagzikról kapta a nevét. Mivel a régi parasztházakban nem volt elég hely ahhoz, hogy a násznépet fogadják, az udvaron kellett sütni-főzni és ehhez sátoros konyhát felállítani.
Ezeket hívták aztán “lagzikonyhának” és ennek a neve terjedt át a piaci sátoros konyhákra.
Az elképzelés hibája, hogy a lagzikonyha szót soha nem jegyezték le ebben a formában.
Mások szerint a Laci vagy Lackó a régebbi magyar nyelven az egyszerű nép fiát jelentette, ahogy pl. Cilikének nevezték a naiv városi lányt, vagy angol nyelvben Karennek a fehér, középosztálybeli nőket. Az együgyü, vásározó nép étkezési helye pedig a piacon felállított sátoros étkezőhely.
De megoldásként javasolták a szlovák eredetet is. Ennek alapján a szlovák ‘lacinĕ kuchnĕ’ vagy ‘lacna kuchinya’, azaz ‘olcsó konyha’ kifejezés, amelyet a magyarok átvettek. A megoldást, bár kézenfekvőnek tűnhet, azért nem fogadták el a nyelvészek, mert a lacikonyha lejegyzésének első példái birtokos szerkezettel történtek még a 18. században (‘Latzi konyhája’). Vagyis nem egy jelzős szerkezet nyert magyar jelentést. Másfelől a szlovák nyelvben a vásáros konyhást sosem illetik ezzel a kifejezéssel.
Piaci gyorsétterem
A lacikonyha szót bizonyíthatóan 1688-ban jegyezték le először Lőcsén, ‘Latzi konyha’ és ‘Latzi konyhája’ alakba. Sőt, latin magyarázatot kis kapott, a ‘popina’ a lacikonyha, a benne lévő ember pedig a ‘popinarius’. Ez a latin szó pedig közkonyhát, piaci konyhát, vásári konyhát esetleg kocsmát jelentett. További korai lejegyzései is arról árulkodnak, hogy vendéglátóipari egységet jelentett, nem pedig magáncélra üzemeltetett tűzhelyet. Ezért valószínűtlen a lagzikkal való összekapcsolása.
Könnyen lehet, hogy emiatt nem valószínű a legelterjedtebb magyarázat, amely a László-naphoz köti a felbukkanását, hiszen azok szintén magáncélú konyhák voltak.
Ulászló nevével ugyan össze szokták kapcsolni, mivel Heltai Gáspár ír arról, hogy az elszegényedő király a budai mészárosoktól hozatott húst rovásra, de ez mindössze annyit jelentett, hogy adósságra vásárolt húst, sem arról nincs szó, hogy kijárt volna enni a budai piacra, sem pedig arról, hogy szegényesen étkezett volna. Hogy ez mikor és miképpen változott át a budai árusokhoz egyszerű ételekért folyamodó királyra, arról nincs tudomásunk.
Bár a végleges verdiktet nem mondta ki senki, valószínűleg az egyes feltételezések közül azok járnak legközelebb az igazsághoz, amelyek eleve valamiféle közétkeztetési kifejezést keresnek a lacikonyhában. A legelső lejegyzett adataink szerint a 18. században a városok még bérbe is adták a helyi lacikonyhákat. Hogy pontosan miért ragadt rájuk ez az elnevezés, az alighanem további nyelvi búvárkodást igényel.
