Egy új felfedezés szerint valóban lepereghet életünk filmje a halálunk pillanatában
Egy tragikus véletlen következtében a kutatóknak alkalmuk volt megfigyelni, hogy milyen folyamatok zajlanak le az agyunkban közvetlenül a halálunk után.
Egy tudóscsoport épp egy 87 éves, epilepsziás beteg agyhullámait vizsgálta, aki a neurológiai felvétel során végzetes szívrohamot kapott.
A műszer szerint a halál pillanata előtti és utáni 30 másodpercben a férfi agyhullámai ugyanazokat a mintákat követték, mint az álmodozás vagy az emlékek felidézése.
Az ilyen típusú agyi tevékenység arra utalhat, hogy az ember utolsó pillanataiban felidézheti az életet – írja a csapat a Frontiers in Aging Neuroscience című folyóiratban kedden megjelent tanulmányában.
Dr. Ajmal Zemmar, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy amit a kanadai Vancouverben dolgozó tudósok rögzítettek, az az első felvétel egy haldokló agyról.
A BBC-nek adott interjújában elmondta:
“Ez valójában teljesen véletlen volt, nem terveztük, hogy ezt a kísérletet elvégezzük.”
Felmerül a kérdés, hogy ez azt jelentheti, hogy ilyenkor visszaemlékezünk a szeretteinkre és a velük átélt boldog pillanatokra? Dr. Zemmar szerint ezt lehetetlen megmondani.
“Ha a filozófia birodalmába lépnék, akkor arra tippelnék, hogy az agyunk a végén valószínűleg a jó dolgokra szeretné emlékeztetni, nem pedig a rosszakra. De ami emlékezetes, az minden ember számára más és más.” – mondta.
Dr. Zemmar, aki jelenleg a Louisville-i Egyetem idegsebésze elmondta, hogy abban a 30 másodpercben, mielőtt megszűnt volna az agy vérellátása, az agyhullámai ugyanazokat a mintákat követték, mint amikor az elménk összetett feladatokat hajt végre, mint például a koncentráció, az álom vagy emlékek felidézése.
Ez 30 másodpercig azután is folytatódott, hogy a beteg szíve leállt – ez az a pont, amikor a pácienst általában halottnak nyilvánítják.
“Ez lehet az életben megtapasztalt emlékeink utolsó felidézése, amik újrajátszódnak az agyunkban a halálunk előtti utolsó másodpercekben.”
A tanulmány azzal kapcsolatban is kérdéseket vet fel, hogy pontosan mikor ér véget az élet – amikor leáll a szívverés vagy mikor megszűnik az agyműködés.
Dr. Zemmar és csapata felhívta a figyelmet arra, hogy egy tanulmányból nem lehet általános következtetéseket levonni. Az, hogy a beteg epilepsziában szenvedett és épp egy agyvérzésen esett át, tovább bonyolítja a dolgot.
Egy 2013-as tanulmány azonban – amelyet egészséges patkányokon végeztek – támpontot adhat.
Ebben az elemzésben amerikai kutatók erőteljes agyhullámokról számoltak be még 30 másodpercig azután, hogy a patkányok szíve leállt – akárcsak Dr. Zemmar epilepsziás betegénél.
A tanulmányok közötti hasonlóságok “elképesztőek” – mondta Dr. Zemmar.
Most azt remélik, hogy ennek az egyetlen emberi esetnek a közzététele ajtót nyithat más tanulmányok előtt az élet utolsó pillanatairól.
“Azt hiszem, van valami misztikus és spirituális ebben az egész halálközeli élményben” – mondta Dr. Zemmar. “És az ehhez hasonló eredmények – ez egy olyan pillanat, amelyért a tudósok élnek.”
