Kárpátaljai autonómia? Teleki Pál így oldotta volna meg!

Teleki Pál szobra Krakkóban (Wikipédia)

Az első bécsi döntés, valamint Kárpátalja visszafoglalása következtében Magyarország területe megnövekedett. Kárpátalja különleges körülmények közepette lett ismét Magyarországé: a honvédség foglalta el, miután a csehszlovák állam Szlovákia függetlenségével lényegében megszűnt létezni. Az új területek közigazgatása azonban új kihívást jelentett a magyar állam számára. A magyar történelemben először egy autonómia ötletét fogalmazta meg Kárpátalja számára Teleki Pál.

Kárpátaljai autonómia csehszlovák módon

A kárpátaljai autonómia először nem a magyar politikai vezetésben merült fel. Miután Csehszlovákia létrejött, a csehek több alkalommal is megígérték a kárpátaljai ruszinoknak az önrendelkezést. A kárpátaljai autonómia megvalósítására azonban addig kellett várni, amíg Csehszlovákia körül szorulni nem kezdett a hurok. Az 1938. szeptember 29-én megkötött müncheni egyezmény után azonban a cseh politikusok felismerték, hogy az állam túlélése érdekében váltaniuk kell.

Október 11-én végül Kárpátalja autonómiát kapott Prágától.

Az autonóm kormány első miniszterelnöke Bródy András, ruszin politikus lett. (Cseh nyelven Andrej Bródy). Ő magyarbarát politikusnak számított. Ez vezetett a letartóztatásához október 26-án, az utóda pefig a szintén Ruszin Auguszt Volosin lett. Ő Kárpátalja önállóságában, vagy Ukrajnához tartozásában gondolkodott. A kárpátaljai kormány azonban rendkívül nehézségekkel nézett szembe, miután a terület jelentős behozatalra szorult, a csehszlovák államra pedig már nem számíthatott. Végül Romániából sikerült mezőgazdasági importot szereznie a kormánynak. A kárpátaljai autonómia területe az 1938. november 2-án meghozott bécsi döntéssel a határ menti sávval lecsökkent.

Augusztin Volosin szobra Ungváron (Wikipédia)

Volosin azt tervezte, hogy német védnökség alatt önálló Kárpátalját alkot meg. Fegyveres erejéül a Kárpáti Szics Népi Önvédelmi Szervezetet állították fel. (Rövidebben Szics-gárda, vagy Kárpáti-Szics). A németek konzulátust is nyitottak a területen. Volosin azonban hiába bízott bennük. Miután 1939 márciusában Szlovákia kikiáltotta függetlenségét, Kárpátalja is megtette ezt. A magyar hadsereg azonban másnap megkezdte a terület visszafoglalását, amelyet szórványos ellenállás mellett néhány nap alatt be is fejezett.

A sors iróniája, hogy a politikai ellenfeleknek, Volosinnak és Bródynak ugyanaz lett a sorsa.

Mindkettejüket letartóztatták a szovjetek, Bródyt 1946-ben halálra ítélték és kivégezték, Volosin a fogságban ismeretlen körülmények között 1945-ben meghalt.

Kárpátaljai autonómia a magyar tervekben

Bár a magyar lakosság nagy része örömmel fogadta Kárpátalja visszatérését, a helyiek közül korántsem osztozott mindenki ebben az örömben. Az első bécsi döntéssel visszaszerzett területeket a magyar vármegyerendszerbe integrálták vissza, míg a maradék Kárpátalja a ungvári székhelyű Kárpátaljai Kormányzóság alá került. Az egyházakat, beleértve a katolikusokat és a reformátusokat is, magyarországi elöljárók alá sorolták vissza. A ruszin középiskolák egy részét bezáratták vagy lefokozták, részben vegyes tannyelvűvé alakították át. A zsidó iskolákat a zsidótörvények miatt mind bezárták. A törvényeiben liberálisabb felfogású csehszlovák uralom után a merevebb magyar szabályok sok esetben váltották ki a helyi lakosság ellenérzését. A közigazgatás jelentős része magyarországi tisztviselőkkel lett feltöltve.

Teleki Pál miniszterelnök a kárpátaljai autonómia bevezetését egyfajta erkölcsi kérdésnek gondolta.

Részben azért, hogy bebizonyítsa: Magyarország morálisan felette áll a kisantant államainak, akik ígérgették az autonómiát, de sosem teljesítették. Másrészt egyfajta kísérleti projektnek szánta, hogy a Trianonban elcsatolt területek lakossága számára vonzó magyar perspektívát teremtsen. További szempont volt, hogy elvegye azon kritikáknak az élét, hogy a magyar kormány valójában elnyomja a nemzetiségeit pont úgy, ahogy tette Trianon előtt.

Magyarország északkeleti határváltozásai (Wikipédia)

A kérdést Teleki a kor jeles politikusaival, volt miniszterelnökkel vitatta meg. Bethlen István támogatásáról biztosította. Imrédy Béla azonban, aki korábban maga is ígért Bródy Andrásnak autonómiát, úgy érvelt, hogy az csak Kárpátalja önkéntes csatlakozása esetére kell alkalmazni, a bekövetkezett helyzetben nem.

A többség ugyan támogatta az autonómiát, ám annak szűkítését javasolták.

A végül megszülető tervezet Kárpátaljai Vajdaság néven adott volna autonómiát a területnek. Központjául Ungvárt jelölték volna ki. A törvényjavaslat előírta volna, hogy Kárpátalja területén a rutén a magyarral egyenrangú, államalkotó nyelv. A megszülető törvényeket és rendeleteket mindkét nyelven közzé kellett volna tenni. Az iskolákban biztosítani kellett volna mindkét nyelv tanítását. A Kárpátaljai Vajdaság saját gyűléssel bírt volna, amelyből negyven főt választottak, 24 főt kineveztek volna. A kárpátaljai autonómia kiterjedt volna a helyi és vármegyei igazgatásra, a közoktatásra, a népjólétre, a vallásügyre és saját költségvetése is lett volna. (A terület Magyarország pénzügyi támogatására szorult volna).

A kárpátaljai autonómia bukása

Az 1939. évi 6200. számú miniszterelnöki rendelet későbbi időkre halasztotta az autonómia bevezetését. Erre végül akkor nyílt lehetőség, amikor Teleki Pál 1940. július 23-án az országgyűlés elé terjesztette a törvényjavaslatként a Kárpátaljai Vajdaság tervét. A jobboldali és szélsőjobboldali képviselők tetszését nem nyerte el a tervezet. A nyilasok egyenesen hazaárulónak nevezték Teleki Pált. A törvényjavaslat benyújtása az országgyűlés nyári szünete elé esett, így a további megtárgyalása néhány hónapos halasztást kapott.

Az új ülésszakban azonban a kárpátaljai autonómia nem került elő többet. Hogy miért, arról eltérő véleményeket lehet olvasni. Általánosan azt, hogy Werth Henrik és a magyar honvédség vezérkara akadályozta meg a tervezet elővételét. Teleki és a katonai vezetés között eleve feszült volt a viszony (emiatt Teleki a lemondását is felajánlotta). Ráadásul a honvédség álláspontja szerint Kárpátalja az 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntéssel visszakapott Észak-Erdélynek a háta, stratégiailag fontos terület. Ezért nem szabad önkormányzati kezelésbe adni.

Kárpátalja közigazgatása a második bécsi döntés után (Wikipédia)

Másik álláspont szerint viszont a Németországgal szembeni politika állt a kárpátaljai autonómia ügyének elsüllyesztése mellett. A második bécsi döntésben ugyanis Magyarország vállalta, hogy az országban élő németeknek népcsoport-autonómiát ad. Ezt végül nem törvényben, hanem rendeletben tette meg. A rendelet végrehajtását azonban szabotálta. Könnyen lehet, hogy amennyiben a kárpátaljai autonómia törvényi szintű védelmet kap, az aktivizálta volna a német támogatást élvező Volksbundot egy hasonló törvény érdekében. 1940. szeptember 12-én végül is egyfajta komprpmisszum született a vezérkar, Teleki Pál, valamint a jobboldali képviselők között, amikor Horthy Miklós Kozma Miklóst nevezte ki Kárpátalja kormányzójának.

A kárpátaljai autonómia ügye többet nem került elő. Miután a Szovjetunió elfoglalta a területet, 1944. november 26-án a kárpátaljai népbiztosok kongresszusa kérvényezte a csatlakozást, amelyet Csehszlovákia 1945. június 29-én szerződésben is elismert,