Tonnányi világháborús fegyver és lőszer került elő a régi Weiss Manfréd-művek területén

A csepeli Weiss Manfréd művek bejárata

Több mint öt tonna első és második világháborús lövedéket, illetve fegyvermaradványt találtak Csepelen az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén a földbe ásva.

Szakértői feltételezés szerint így akarhatták a második világháború végső szakaszában, a szovjet csapatok közeledtével minél gyorsabban eltüntetni a különböző korú, típusú és állapotú robbanóeszközöket és fegyvereket.

A Magyar Honvéd csütörtökön megjelent számában Gajdos Milán, a Magyar Honvédség tűzszerész ezredének kommunikációs tisztje írt cikket a példa nélküli tűzszerészeti mentesítésről.

Kifejtette: 2020 augusztusában rendőrségi bejelentés érkezett a Magyar Honvédség tűzszerészügyeletére, miszerint az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén végzett földmunkák során feltételezhetően robbanóeszközökre bukkantak. Már az első átvizsgáláson megállapították: nagy mennyiségű robbanóeszköz van a területen, melynek felderítése, állapotfelmérése és kezelése hosszú folyamat lesz.

Csaknem két hónapig zajlott a terület tűzszerészeti mentesítése: műszerek segítségével mintegy 400 négyzetmétert vizsgáltak át a katonák és 300 köbméternyi földet mozgattak meg.

Szilágyi Zsolt ezredes, a tűzszerész ezred parancsnoka elmondta: a munkálatok során öt tonnányi, jellemzően első világháborús, részlegesen szétszerelt robbanótest, illetve gyújtószerkezet került elő.

Kelemen Ferenc főtörzsőrmester, az alakulat tűzszerész kiképző altisztje ezzel összefüggésben közölte: a Csepelen előkerült tüzérségi eszközök 90 százaléka valamilyen gránát, srapnel, gyújtószerkezet vagy ezek alkatrésze volt. Többségében részben vagy teljesen szétszedett, beolvasztás céljából a gyárba szállított első világháborús robbanóeszközök kerültek elő, melyek már nem tartalmaztak gyújtószerkezetet.

Találtak továbbá a Weiss Manfréd-vállalat üzemeiben készült lövedékeket. Előkerült egy “különleges gyűjtemény” is: 1850-1880 között rendszeresített, 37-120 milliméter közötti űrméretű francia tüzérségi gránátok.

“A kuriózumok közé sorolható még tíz darab első világháborús német tüzérségi gyújtószerkezet és egy öt kilogrammos brit gyakorlóbomba fejrésze is; ezeket sosem vetették be a Monarchia területén, és a csepeli esetet megelőzően ilyenek Magyarországon még soha nem kerültek elő” – fogalmazott.

A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Modern Lőfegyver Gyűjteményét vezető Szatmári András szerint számos okból kerülhettek a robbanóeszközök és a fegyverek a föld alá. A második világháború végső szakaszában, a szovjet csapatok közeledtével országszerte a civilek is igyekeztek megszabadulni a fegyverektől, robbanóeszközöktől. Az “egyik legkézenfekvőbb módszernek tűnt” a légibombák ütötte bombatölcsérekbe hordani, majd betemetni azokat.

Ráadásul a második világháborúban a Weiss Manfréd-művek is kiemelt célpontja volt a szövetséges bombázásoknak. A főhadnagy szerint a különböző korú, típusú és állapotú robbanóeszközök, fegyverek egymásra halmozása pedig arra utal, hogy meglehetősen gyorsan akarták ezeket eltüntetni.

A cikkben felidézték: a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén 1893-ban kezdődött meg a katonai célú termelés. A századforduló után a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadiszállítójává vált. Emellett exportáltak gyalogsági lőszert többek között Szerbiába, Mexikóba, Hollandiába, Törökországba és Kínába is.