Yucatán-félsziget Nyugat, Mexikó – képgaléria
Mexikó hatalmas, változatos, sokszínű ország, melynek történelmi emlékei főként az azték és a maja indián kultúrából virágoztak ki. Ki ne hallott volna már Chichén Itza maja piramisáról, vagy Tenochtitlán azték fővárosról. A spanyolok a 16. század első felében hódították meg a területet, mely aztán 1821-ben nyerte el végleg függetlenségét. Az ország mára sok helyütt modern, a világ 13. legnagyobb gazdaságává vált.
Legutóbb általános benyomásokról, az országgal kapcsolatos hiedelmekről, valamint induló tengerparti tapasztalatainkról és Valladolid-ban szerzett élményeinkről írtam, most másszunk mélyebben az ország és a félsziget belsejébe; az oldalon a múlt hónapban megkezdett úti beszámoló folytatása következik! Bérelt autóval könnyebb és rugalmasabb a közlekedés, ám a fő turista helyekre modern, kényelmes, rendszeresen közlekedő buszjáratokkal is eljuthatunk.
Gyakorta látni kóbor kutyákat, ha falkába verődnek, érdemes távol maradni, veszélyesek lehetnek.
A Yucatán-félszigeten Valladolid városát amolyan ideiglenes központként használva szenteltünk pár napot a környék felfedezésére. Egyik nap Chichén Itza volt a célállomás, másnap Ek Balam, közben cenotékban (tiszta, hűsítő vízzel telt mészkő-mélyedések, gyakran cseppkövekkel tarkított vadregényes környezetben) fürdőztünk, melyek közül talán Ik Kil a legismertebb.
A maja indián városok központjában szakrális feladatokat betöltő piramisok álltak, kövezetük megfestve, szép faragványokkal. A korábban leigázott népek (főként a toltékok) épületeire épültek ezek, ahogy a kultúrát némileg befogadva összeolvadtak, így magasodtak az égig. Kukulkán a tollas kígyóisten és Chacmool, a harcost formáló áldozati oltár alakjával gyakran találkozhatunk.
A spanyolok (keresztény vallás terjesztése és arany utáni vágya közben tett) akaratérvényesítése ennél keményebb és szélsőségesebb volt. Katedrálisaik és az első városközpontjaik építéséhez a piramisok anyagát használták, így ezek egy része sajnos mára megsemmisült. Európában sem volt ritka, hogy egy ókori vagy középkori kápolna romjain épült fel az újkori székesegyház, itt az emberáldozatok elmaradtak (hacsak az inkvizíció által elkövetett boszorkánypereket nem számítjuk annak).
Az utazó csak ámul, hogy bő félezer éve micsoda kultúra fejlődött ki e számunkra távoli kontinensen. Benne a spanyolok akkora pusztítást végeztek (volt, hogy pár nap alatt – és középkori fegyverekkel – negyedmillió emberéletet oltottak ki), hogy hamar eljött az idő, hogy Afrikából kellett rabszolgákat importálniuk. Amelyik indián nem háborúskodásban, vagy a népek egymás ellen uszításában lelte végzetét, azokat a behurcolt betegségek tizedelték meg.
A félszigeten mindenfelé indián emlékekbe botlunk, érdemes több helyszínt is felkeresni, bár jellegüket tekintve hasonlóak. Chichen Itzát szinte közvetlenül a főút mellett találjuk, központi piramisa gyakran tűnik fel képeslapokon, építői a tájolásra is figyeltek. Itt magyar idegenvezetést is kaptunk és értékes pecséteket gyűjtöttünk be. Ek Balam már erdősebb környezetben terül el, saját labdajáték stadionnal pedig mindkét helyszín rendelkezett.
Valladolid elhagyása után utunk Uayma, Dzitás településeken és Izamal-on keresztül vezetett Méridába, ahol szintén több éjszakára foglaltunk szállást. Izamal-t a sárga városnak is nevezik, tekintettel a házak színezetére. Központjában kolostor található, mellette a téren díszes lovaskocsik várják a turistákat.
Mérida a Yucatán-félsziget legnagyobb városa, egyben régiójának központja is. 1542-ben alapították, jelenleg ~777 ezren lakják. Komoly kulturális élet zajlik a településen, melyekből tánc és indián est formájában mi is ízelítőt kaphattunk. Mára a népesség jelentős százaléka „keverék”, a lakosok mégis büszkék múltjukra és származásukra, valamint tradicionális, csípővel játszott ősi indián labdajátékukra (juego de pelota) is, mely anno emberáldozattal zárult.
Hogy a vesztes csapatot fejezték le, vagy a győztes csapat kapitányának dicsőséges jutalma volt ez, a mai napig nem tisztázott.
Méridától szűk egy óra autóútra találjuk Progreso-t, pont március idusán jártunk ott. Motoros kis csónakkal visznek a szigetnyúlványra, ahol a mangrove erdőben szabadon élnek a mosómedvék. Ott kapott falatkákkal etetni is szabad őket. Nagy élmény, éles karmok. Néha pedig megmártózunk a hűsítő, édesvizű források táplálta türkizkék tavakban.
Chicxulub neve talán a tudományokban jártasabb olvasó számára lehet ismerős. Ez ugyanis annak a (most már városnak és egykori) kráternek a neve, ahova az a becsülten 10-15 km átmérőjű meteorit csapódott be ca. 66 millió évvel ezelőtt, amely a dinoszauruszok kihalását eredményezte. Mára persze ennek egy átlagos közlekedő számára nemigen van látható nyoma.
Méridától bő másfél óra autóútra található Celestún. Útközben betértünk a méridai nagy maja múzeumba, ahol az indián emlékek egy részét őrzik. Ha nem mászunk nagyon bele a részletekbe, a tárlat egy óra alatt megtekinthető.
A Reserva De La Biosfera Ria Celestún egy természetvédelmi terület, melynek mangrove erdeje mellett különleges madárvilágáról, elsősorban a rózsaszín (rózsás) flamingókról ismeretes és nevezetes.
Érdekesség, hogy csónakonként kell fizetni egy fix árat (függetlenül attól, hogy egyvalaki ül benne, vagy a maximális 6 vendéglétszámmal indul), úgyhogy befűztünk két amerikai nőt, hogy társuljon hozzánk, így mindenki jobban járt.
A madarak a sekély vízben falatozzák a kis rózsaszín rákocskákat, melynek köszönhetően nyerik el tollazatuk színét. Közel engedik a csónakot, majd úgy repülnek el, hogy lendületvételhez szárnycsapkodás mellett a vízen futnak egy darabig. Tömegével fellelhetők itt.
Egy kis motorcsónak-rally a mangrove gyökerek közt vájt vízi ösvényen, majd fürdés a melegvizű forrásnál. Érdekes, ahogy az édes- és a tengeri sós víz keveredik erre. Kérik nagyon ne ússzunk odébb, mert beljebb már aligátorok lehetnek.
Érdemes elolvasniYucatán-félsziget, Mexikó – képgaléria
Sok élménnyel a hátunk mögött szeltük másnap keresztbe a félszigetet. Uxmal és Cobá útba ejtésén gondolkodtunk még, de az most kimaradt. A Mexikói-öböltől egészen a Karib-tengerig vezettem aznap, hogy aztán több éjszakát is eltöltsünk még a keleti parton, további csodák után kutatva. Folyt.köv.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Kína 2031-re kőzetmintákat hozna vissza a Marsról
Egy óriásbálna 50 éven keresztül tartotta rettegésben Konstantinápoly lakóit
Magyar tudósok az atombomba árnyékában – pusztítás magyar kézjeggyel
‘Oroszország 2030 előtt megtámadhatja a NATO-t’
Gyümölcsmaradványok vihetnek közelebb minket Pompeii pusztulásának pontos dátumához
Bhután felfedezése: az utolsó nagy himalájai királyság – MyEmpire