Modern igényeket kiszolgáló, újépítésű attrakció. A Bory-vár
A műemlékek helyzete nem könnyű egy évszázadokon keresztül hadműveleti területnek számító, gyengébb kondíciókkal rendelkező országban, mint Magyarország. Az elmúlt időszak azonban új lehetőségeket nyitott és szemléletváltást hozott a területnek.
A Bory-vár, Fotó: Mayer Jácint
A Nemzeti Kastély- és Várprogram nagy lendülettel és sebességgel látott hozzá a kastélyok és várak felújításának, melynek keretében rövid időn belül látványos eredményeket produkál a modern technológiát és stílust alkalmazó projekt. A munkák jellemzője mindenhol a kihangsúlyozott turisztikai attrakció, ami szakít a műemlékvédelem régebbi hozzáállásával és nem a történetiséget teszi meg fő motivációjának. A lényeg egyfajta újrahasznosítás, mely azt érzékelteti, hogy ezek az épületek, bár sokszáz éve megszűntek funkciójukban létezni, most is élnek és a modern jelen életterének a részei. Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy a túlzott jelenkori igények miért nem műemléken kívüli épületkomplexumok létesítésében gondolkodnak, és miért van szükségük közvetlenül rátelepedni a történelemre. Most bemutatjuk a Bory-várat, ami egy múlttal nem rendelkező újépítésűnek számító művár, egy saját elképzeléseket megjelenítő, szerethető, közkedvelt épület. Egy példa arra, ahol a korszerű elvárások és elképzelések nem okoznak dominanciát vagy sérülést a történetiség kárára, hanem önmagukat valósítják meg új területen.
Az udvar, Fotó: Mayer Jácint
Bory Jenő szobrászművész és építészmérnök alkotása, a székesfehérvári Bory-vár, a város egyik fő idegenforgalmi nevezetessége, a turisták által jól ismert és szívesen látogatott különleges építészeti és szobrászati műalkotás.
Szoborcsoport, Fotó: Mayer Jácint
Az építkezés jellegét a monumentalizmus határozta meg, melyet a művész felesége iránti rajongása ihletett. A komplexum egyesítette az otthon és egy alkotóház funkcióját.
Az udvar felülnézetből, Fotó: Mayer Jácint
Bory Jenő a vár építésébe az I. világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni. A Képzőművészeti Főiskola szobrász- és a Műszaki Egyetem építésztanára 1923-tól kezdve haláláig, majdnem negyven nyáron keresztül építette a várat, folyamatosan bővítette, díszítette. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a tervezések helyett inkább a helyszínen rögtönzés volt a jellemző a munkálatok egésze alatt. Közleményeiben, előadásaiban mindenkor hangsúlyozta, hogy alkotása kizárólag a betonnak köszönheti a létét, és hiába próbálja egy középkori vár képét megidézni, az akkor újnak számító építőanyagban rejlő lehetőségek határozták meg az építkezést.
A gyönyörű várkert, Fotó: Mayer Jácint
A várban több száz, a legváltozatosabb technikával készült szobor található. A falakat elborítják a festmények, a kortárs művészek (Csók István, Stróbl Alajos, Székely Bertalan), valamint felesége és a saját műalkotásai is. A külső és belső terekben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel mozaikok, üvegfestmények, díszkutak.
Érdemes elolvasniFényes magyar középkor. Királyok és szentek. Az Árpádok kora
Az épületcsoport értelmezése nem letisztult, mert nevében ugyan várat jelöl, de a katonai jelleg helyett egy túldíszített kastély várja az idelátogatót, mely modern igényeket elégít ki, modern megjelenítéssel. A mai turisztikai elvárások megtalálják benne a számításukat, hiszen a történelmi épületekkel szemben szabadabb az attrakció, a sokszínűség, a városias környezettel járó kényelem pedig további vonzóerőt jelent egy ép és szép épület számára. Ennek okán érdemes megemlíteni, hogy az alapjában vett fiatal épület ma Magyarország váraival foglalkozó fórumokon is a legnépszerűbb célok és témák között kap helyet mélyebb múlt nélkül is.
