Ezt az országot nem kell elfoglalni, maguktól akarnak oroszok lenni
A Dnyeszter menti külügyminiszter kijelentette, hogy a szeparatista régió elkötelezett a Moldovától való függetlenség kivívása és az Oroszországgal esetleges egyesülés mellett, miután Moldova közelmúltbeli EU-tagjelöltsége végett az együttműködés minden lehetőségének.
Transznisztria, az Ukrajna és Moldova között elhelyezkedő kis terület orosz békefenntartó erők kontingensének ad otthont a helyi háború 1992-es befejezése óta. Miután Oroszország februárban csapatokat küldött Ukrajnába, felerősödtek a találgatások, hogy Moszkvának célja lehet-e, hogy átvegye a teljes irányítást az „ország” felett.
A szakadár „állam” körülbelül 470 000 lakost számlál. Áprilisban heves robbanások sorozata okozott feszültséget a környéken. Az ukránok szerint az oroszok, az oroszok szerint az ukránok próbáltak zavart kelteni, destabilizálva ezzel az egyébként is törékeny békét.
Vitalij Ignatyev, a senki által el nem ismert kormány külügyminisztere moszkvai sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaság követni fogja a 2006-os népszavazáson meghatározott célokat, amelyen a választók csaknem 100 százaléka szavazott a Moldovától való függetlenségre és a lehetséges orosz integrációra. A népszavazást a nemzetközi közösség széles köre illegitimnek tartotta.
„Az ezt követő szabad csatlakozás Oroszországhoz olyan folyamat, amely nagy döntéseket, politikai felkészülést és még sok minden mást igényel” – mondta Ignatyev.
“A fő prioritás természetesen a függetlenség.”
Moldova alkotmányosan semleges, így nem potenciális NATO-tag, de egyre erősödő nyugati irányultságot mutat. Júniusban az EU Ukrajna mellett nekik is tagjelölt státuszt adott olyan feltételek mellett, mint a korrupció elleni küzdelem és a jogállamiság megerősítése.
„Az EU-tagjelölti státusz megszerzése után Moldova átlépett egy bizonyos Rubicont” – mondta Ignatyev.
„Véget vetett bizonyos közös tereken belüli politikai kapcsolatépítéseknek, mert ezt a döntést egyedül a moldovai kormány hozta meg. Nem közös akaratnyilvánítás volt, és senki sem beszélhet helyettünk.”
