Az igazi “Hufnagel Pisti” – egy huszadik századi élettragédia

“Bárcsak a Hufnagel Pistihez mentem volna feleségül” 

 Ez az a mondat, amit feltehetően mindenki ismer, aki gyerekkorát Magyarországon töltötte a rendszerváltás előtti utolsó három évtizedben.. Azt azonban talán senki nem tudja, hogy Hufnagel István több volt egy képzeletbeli karakternél: 

Romhányi József, a Mézga-család szövegírója Budatétényben született, 1921-ben. Települése Fő utcáján élete első két évtizedében állt egy vendéglő, ami szinte minden korabeli képeslapon szerepel: Hufnagel István kávéháza. A név Romhányi gyerekkorában a faluban a jómódot, a szorongás nélküli életet testesítette meg. Így kerülhetett a hetvenes években a népszerű gyereksorozatba női sóhajként. 

Hufnagel Pisti a mesében egyetlen egyszer jelenik meg hús-vér szereplőként: igazi szerencselovagként, a 11-ik részben, Afrikában, ahova a Mézga-család kései leszármazottjuk magánrepülőgépével érkezik. 

Hufnagel Pisti egyetlen megjelenése a Mézga-családban

Valamire rátapintott a szerző, talán nem is szándékosan: A karakter ihletőjének, a  valódi Hufnagel István életének is része volt költözés, idegen ország, ha nem is ennyire saját megfontolásából, s sokkal szomorúbb formában.

Egy pincérházaspár az első világháború éveiben

A történet valahol ott kezdődött, amikor a 19 század hetvenes éveiben egy szigetújfalui feltehetően teljesen vagyontalan és feltehetően német anyanyelvű férfi, Hufnagel István házasságot kötött egy lánnyal , Kiss Borbálával, a tabáni telepről. 

 Tabán, sikátoros utcáival, barlang – vagy vályogházaival mai szemmel visszatekintve kedvesen romantikus emléke Budapestnek. Mindez azonban mélyszegénységet jelentett akkoriban.  Az ott élők  a 19 században a főváros legkevésbé tehetős lakói közé tartoztak. Szigetújfalu ehhez a világhoz viszonyítva komfortosan élhető életet kínáló közeg volt. 

A pár Budatétényben alapított családot, ahol pincérként dolgoztak. Három fiút neveltek fel: Jakabot, aki 1917-ben a császári és királyi 16-ik gyalogezred tagjaként elesett a doberdói fronton. Ferencet, aki 1915-ben Csisztopolban orosz fogsága esett, ahonnan soha nem tért haza, s az 1895-ben született Istvánt. 

Kávéház Tétény főutcáján

 Egy élet kemény munkájával saját étkezdét-italozdát indítottak Budatétény külterületén. Ennek az árához saját  munkáját hozzátéve nyitotta ifjabb Hufnagel István a híres kocsmát-kávéházat Budatétény központjában. Ő az első világháborúból sebesülés nélkül hazatért szüleihez.

Bőven kijutott számára azonban a második világégés csatáiból is. 

“Hufnagel Pisti” a Don-kanyarban

június 26-án, miután Kassa városa ellen felségjel nélküligépek bombatámadást intéztek, Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak válaszul, így hadviselő féllé vált a második világháborúban.

 Ifjabb Hufnagel István 1942 tavaszán, amikor német követelésre a 2-ik magyar hadsereg Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt megindult a Szovjetunió ellen, már házas volt. Egy német anyanyelvű lány, Szick Rozália férje, egy kislány és egy kisfiú édesapja.  

A jórészt budafokiakból és esztergomiakból felálló 32/I-ik honvédzászlóalj tagjaként érkezett a Don-kanyarba. 1942. júliusában az egység a VII-ik hadosztály alárendeltségében Sirokij  és Likovo falvak között táborozott. 1943. januárjában a Vörös Hadsereg átfogó támadást intézett a német-magyar-olasz-román, Don nyugati partján felsorakozott védővonal ellen, amit elsöprő erővel áttört. A 2-ik magyar hadsereg négyötöde megsemmisült a harcokban és az azt követő, erőltetett menetű visszavonulás során, mínusz harminc fokos hidegben. István hazaért Budafokra, feleségéhez, hatesztendős kisfiához, Istvánhoz, s tízéves kislányához, Jankához.

Német megszállás és SS-toborzás

 1944 nyarán hajtóvadászat szerű, toborzásnak nevezett sorozás folyt a, hadköteles korú (azaz ekkor már 16 és 60 év közötti) német nemzetiségi lakosok körében, aminek folytán mintegy 60-80 ezer embert soroztak a szervezet tagjai közé. Főhősünk  1944 szeptember 17-én vezényelték a 22-ik SS hadosztályba. Biatorbágyra vezényelték, előbb Biatorbágy-Szentendre térségében harcolt, majd 1944 november elejéig Nagykovácsinál. 

Hufnagel István a háború után

1945 januárjában nyugat felé húzódtak vissza. Már a német birodalom területén esett amerikai fogságba 1945 áprilisában. Innen azonban az amerikai megszállók építési munkákra a német származású foglyokból több ízben kölcsönöztek munkaerőt szovjetek által megszállt területek romeltakarítására is. Hufnagel István Varsóba került. 

1950. április 4-én jutott haza. Családját közben – német származásuk, s a férfi volt SS tagsága miatt kitelepítették Budatétényből, a kávéházat államosították. 

 Hufnagel Istvánra is a kitelepítés várt volna hazatérése után – ez azonban már nem következett be. 

Halálozási anyakönyvi bejegyzése ugyanebben az évben kelt. Ebből két nyomot olvashatunk ki: egyrészt, hogy nem abban a városban hunyt el, ahol élete nagyrészét leélte. A szomszédos Budafokon jelöli lakcímét a forrás. Másrészt, hogy valószínűleg testileg-lelkileg megroppantotta a kényszermunka. “Szívizomelfajulás” szerepelt a bejegyzésben halála okaként, ami ugyanúgy lehetett alkoholproblémák, mint poszttraumás stresszbetegség következménye.