Amerikai műholdak és HIMARS: a gyilkos páros, ami megtizedeli az orosz hadsereget
Az utóbbi hónapokban az egész világ megismerhette az orosz-ukrán háború kapcsán az amerikai fejlesztésű és gyártású M142 HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System, magyarul nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer) nevét.
Ez volt az a “csodafegyver” amelyért az ukrán kormány már hosszú ideje könyörgött Washingtonnak. Végül május végén kötélnek állt az Egyesült Államok, és igaz egyelőre csak szerény számban, de az ukránok rendelkezésére bocsátotta az első HIMARS-okat. A korszerű rakétarendszert MTV páncélozott teherautók szállítják és egyszerre maximum hat rakétát képes kilőni. Különlegessége abban áll, hogy GPS adatok felhasználásával 5 méteres pontossággal képes célba találni. Washington nem volt túl bőkezű, mindössze egy tucat HIMARS-t adtak az ukránoknak, ezt a mennyiséget egészítik majd ki további négy példánnyal, ez azonban csak a Kijev által kért mennyiség töredéke.
Az ukránok tehát megkapták, amit akartak, de ez önmagában édeskevés lenne. Hiába a nagy pontosság, és az orosz tüzérséget messze felülmúló hatótávolság. Arra ez a tucatnyi HIMARS kevés lenne, hogy a hosszú frontvonalakon ellensúlyozza a brutális, sok esetben legalább tízszeres orosz tüzérségi fölényt. Az amerikaiaknak valószínűleg nem is ez volt a célja. A fegyverek mellé a jelek és az eredmények szerint mást is adhattak.
Ukrajna égboltját ezekben a percekben is kíváncsi amerikai műholdak szelik át, melyek az orosz csapatok minden mozgását árgus szemekkel figyelik. A Pentagonban pontosan tudják, hogy hol vannak az Ukrajnától elfoglalt területeken az orosz lőszer- és fegyverraktárak, tudják, hogy hol vannak a vezetési pontok, az ellátó központok, üzemanyag lerakatok. Ezeket az információkat pedig a HIMARS-ok mellé minden kétséget kizáróan át is adták az ukránoknak, a kettő együtt pedig gyilkos elegyet alakot. Az ukrán kezelőszemélyzetnek igazából nincs más dolga, mint messze a frontok mögött bepötyögni a GPS koordinátákat, majd megnyomni a tűzgombot. A szerény mennyiségű HIMARS-okat szépen végigutaztatják a frontvonalakon és módszeresen pusztítják el velük a célpontokat. Az oroszokra mindig ott sújtanak le, ahol a legjobban fáj nekik.
Kijev eddig azt állította, hogy többek között a megsemmisített orosz lőszerraktárak azonosításában lelkes civilek segítettek nekik a megszállt területeken. Bizonyára érkeznek hozzájuk információk az ukránbarát lakosságtól, de ezek ellenőrzése szinte lehetetlen, az amerikai műholdak ezzel szemben igen ritkán tévednek. Természetesen pontosan tudják ezt az oroszok is, panaszkodtak is miatta, de a háború már csak ilyen, bármikor fordulhat a hadiszerencse.
Az új fegyverek bevetésével Kijev a jelek szerint ki tudja egyenlíteni az oroszok hatalmas számbeli fölényét. Az oroszok mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a HIMARS-okat kiiktassák. Állításuk szerint már legalább négy darabot megsemmisítettek, de egyelőre erre még semmilyen értékelhető bizonyítékot nem mutattak be. Így ez az információ sokkal inkább Moszkva vágyait idézi, mintsem a valóságot.
Az ukránok mindent megtesznek a frissen kapott „csodafegyverek” védelmében. A HIMARS-okat folyamatosan mozgásban tartva rejtik az oroszok elől. Valószínűsíthető, hogy légvédelmi eszközökkel is oltalmazzák azokat.
Az orosz-ukrán háború így tehát újabb fordulatot vett, az elkövetkező hetekben fog kiderülni, hogy merre billen majd a mérleg nyelve, esetleg patthelyzet alakul-e ki.
