A felségsértés, amely miatt a magyar király háborút indított

II. Ulászló (1490-1516) uralkodását nem úgy tartja számon a közemlékezet, hogy erőskezű királya lett volna az országnak. Mellékneve, a “Dobzse” (magyarul: jól van) arra utalt, hogy mindent jóváhagyott, ami elé került. A legújabb történeti kutatások alapján Ulászló uralkodását korántsem az a hanyatlás jellemezte, mint ahogyan azt számon tartjuk. Gyengekezűsége pedig csak az utókor számára rögzült látszat, amely azért terjedhetett el, mert a Jagelló-dinasztia lett az általános bűnbak a mohácsi vereség miatt. Ulászló tettrekészségét az is bizonyítja, hogy amikor a felségsértés bűnét követett el ellene a nagyhatalmú Újlaki Lőrinc herceg, nem habozott hadsereggel elégtételt venni.

A felségsértés bűnébe eső herceg

A történet másik szereplője, Újlaki Lőrinc herceg jeles családból származott. Édesapja az az Újlaki Miklós (1410-1477) Hunyadi János barátja és pályatársa, de egy időben ellenfele is. Mátyás uralkodása idején az ország egyik legnagyobb birtokosa, 1471-től Bosznia királya, 1477-ben bekövetkezett haláláig. Birtokait a fiatal Lőrinc örökölte meg. Bár a beszámolók szerint már fiatal korában, alig 14-15 évesen kitűnt Mátyás adjáratain, a király nem akarta, hogy hasonló hatalma legyen, mint az apjának. A királyi címet nem kaphatta meg, macsói báni tisztségét pedig Mátyás kiüresítette, miután elvette tőle a katonai és a bírói jogosítványokat is.

Baldassare Estense – A fiatal Corvin János (Wikipédia)

Mátyásnak azonban esküt tett, hogy támogatja Corvin János királyságát, és az uralkodó halála után azok közé tartozott, aki megtartotta az ígéretét. (Újlaki Lőrinc a Hunyadiak rokonának számított, miután elvette Mátyás unokatestvérének, Dengelegi Pongrác Jánosnak a lányát). 1490-ben Ernuszt Zsigmond pécsi püspökkel együtt a fő támogatója volt Corvinnak, de mikor az Csontmezőnél vereséget szenvedett, látszólag belenyugodott Ulászló megválasztásába. A későbbi vádak szerint azonban ettől kezdve Habsburg Miksát támogatta, ahogy Ernuszt és Corvin legtöbb híve.

A királynak megválasztott II. Ulászló egymás után győzte le ellenfeleit és békítette meg őket, így 1494-ben Lőcsén találkozott a szintén magyar trónra pályázó öccsével, János Alberttel. Újlaki Lőrincet is megívták az alkalomra, aki azonban sértő szavakkal utasította vissza a részvételt. Sőt, Bonfini és más szerzők is beszámoltak arról, hogy egyszerűen ökörnek nevezte a királyt. Ulászló megelégelte a dolgot és cselekvésre szánta el magát.

Az ökör, akinek szarvai vannak

Újlaki Lőrinc bűnlajstromában nemcsak a felségsértés szerepelt. Felrótták neki, hogy nem vett részt II. Ulászló koronázásán, hogy a Habsburgokat támogatta, ráadásul megölette a király adószedőit is. Még erőteljesebb vádként fogalmazták meg a törökkel való összejátszást. 1494-ben nagyobb török betörés történt Magyarországra, amely előtt az oszmánok felajánlották apja bosnyák királyságát Újlakinak. Noha a herceg erre nem válaszolt, a törökök feltűnően érintetlenül hagyták a birtokait és állítólag a falvakban titkos jeleket kellett kitenni, hogy a portyázó török csapatok ne dúlják fel.

Újlak vára (Wikipédia)

A magyar válaszcsapás nem maradt el, Kinizsi Pál nagybetegen indított hadjáratot és a király is a délvidéki Bácson gyülekeztette a hadakat. Ide rendelte Újlakit is, aki azonban a királyi parancs ellenére nem érkezett meg személyesen. 300 lovasát Ulászló visszaküldte, és úgy döntött, hogy az összegyűlt hadsereggel leckézteti meg a felségsértés bűnébe eső herceget. Míg Kinizsi főleg lovasokkal tört be a törökökhöz, az Ulászló parancsára összegyűlt hadsereg főleg gyalogosokból és ostromszerekből állt. Ezekkel indult el a herceg központi várához, Újlakhoz, 1494 novemberében.

Újlaki Lőrinc Németújvár várába húzódott vissza, távol a harcoktól, csak édesanyját hagyta Újlakon, hogy megbékéltesse a királyt. Ez azonban nem sikerült neki, Ulászló fegyveres kísérettel külte el a szintén Újlaki birtokában lévő Várpalotára. Újlak végül december 16-án adta meg magát. A királyi sereg azonban nem állt le, sorban ostrom alá vette a herceg várait. Miután ezek elestekm Újlaki a szövetségeséhez, Szapolyai István nádorhoz fordult, akivel kölcsönös örökösödési szerződést is között. A nádor azonban fegyveres segítséget nem, csak közbenjárást ígért. Ulászló azonban hajthatatlan maradt, és így üzent vissza:

„lám, az ökörnek, ahogy őt gúnyosan nevezni szokta, máris van egy vastag szarva, a másik épphogy csak kinőtt, és napról napra erősödik; hát legyen nyugodt, ellenségeit hamarosan kettős szarvval ökleli, szaggatja ízekre”

1495 márciusában előbb Kaposvár, majd az osztrák határ közelében lévő Németújvár következett. Amikor Újlaki látta, hogy szorult helyzetéből nem juthat ki, megadta magát a királynak és Ulászló kegyelmére bízta magát. Az alig négyhónapos hadjárat az uralkodó teljes győzelmével zárult.

Elfelejtett felségsértés

A király kegyelmet gyakorolt, megkímélte a herceg és szövetségesei életét. Ez részben Bakócz Tamás, akkor még egri püspök közbenjárásának köszönhették, legalábbis Újlaki Gerencsér várát adta neki ezért a tevékenységéért. A királynak is érdekében állt a konfliktus gyors lezárása: ebből az évből ismerjük az ország korabeli költségvetését, ami 177 ezer forintra rúgott, (míg 1495-ben 136 ezer forint volt). Ehhez képest a hadjárat majdnem 14 ezer forintba került, ami az éves költségvetés 10%-át jelentette.

Újlaki azonban ilyen egyszerűen nem úszta meg a dolgot. Az általa elfoglalt birtokokat vissza kellett adnia eredeti tulajdonosuknak. Legfontosabb délvidéki erősségeibe, így a család névadójába, Újlakba, király által kinevezett kapitányok és tisztviselők ültek be. Egyes várait, például Gesztest, elveszítette. A királyi tanácsba egy ideig nem hívták meg.

Újlaki Lőrinc sírköve (Wikipédia)

A herceg azonban az ország harmadik legnagyobb birtokosának számított a Szapolyaiak és Corvin János után. Jövedelme és tekintélye révén, no meg a király megenyhülése miatt, hamarosan visszanyerte korábbi pozícióit. 1498-ban a királyi tisztségviselők egyfajta végelszámolást adtak a birtokai igazgatásáról, ezt követően kapta vissza a lefoglalt javait. A felségsértés ellenére 1499-től rendszeresen meghívták a királyi tanács üléseire is. Ulászló bizalma annyira helyreállhatott, hogy az ő vezetésével ment a királyi küldöttség az új királyné, Candale-i Anna elé. A királyné koronázásánál ő haladt a királyi pár mögött elsőként és ő lett az első gyermekük, Jagelló Anna egyik keresztapja.

Pályafutása csúcsát az 1518-tól, II. Lajos alatt betöltött országbírói hivatal jelentette. 1524-es halálakor azonban nem volt élő utóda, így az Újlaki-család Mohács előtt nem sokkal kihalt.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2021/09/18/a-felreismert-dobzsekiraly-het-dolog-amit-rosszul-tudtal-ii-ulaszlorol/” ][/hm_embed]