Futball a háború árnyékában: Ukrajna

A szomszédunkban zajló háború, ahogy az élet minden területén, úgy a sportéletben is komoly változásokat eredményezett mindkét aktívan résztvevő fél országában. A labdarúgás, mint a világ legnépszerűbb sportága a társadalom sok szegmensére hatással van, de a gazdaság és a turizmus szempontjából sem megkerülhető, igaz volt ez mind a háború előtti Ukrajnára, mind Oroszországra.

Alig 10 évvel ezelőtt 2012-ben Ukrajna és Lengyelország közösen rendezte meg a Labdarúgó Európa-bajnokságot, mint emlékezetes a világverseny megrendezésére Magyarország és Horvátország is pályázott szintén közösen, de az utolsó három pályázóra (Olaszország volt a harmadik) leszűkített szavazáson 0 szavazattal alulmaradt a rendezésért folytatott küzdelemben.

A szavazás után rögtön előtérbe kerültek a szkeptikus hangok, első sorban Ukrajna rendezésével kapcsolatban, ami az ország infrastruktúráját illeti, és az UEFA a kért garanciák és a stadionépítések, felújítások csúszása miatt (Lengyelországban úgyszintén késtek a vállalt építések) komolyan foglalkozott a torna rendezési jogának elvételével, de végül a kontinensviadal minden komolyabb hiányosság nélkül megvalósult. Egyébként, Ukrajna a rendező jogán történetében először vehetett részt Európa-bajnokságon. A tornán azonban egyik rendező ország válogatottja sem tudott továbbjutni a csoportjából.

Ha csak megnézzük a négy akkori ukrán rendezővárost, látszik, hogy ma már a négyből kettő szóba sem jöhetne, hiszen Lviv és Kijev mellett Donyeck és Harkiv fogadta a szurkolókat és a viadalon résztvevő csapatokat. A donyecki stadion azóta több találatot is kapott, és a csapat hosszú évek óta albérletben vendégeskedik, először Lvivben, majd Harkivban. Az utóbbi város és környéke az idei évben vált hadszíntérré, míg a Donbass Aréna sportcélú kihasználása már 2014-ben a harcicselekmények, valamint a későbbi szakadár köztársaságok kikiáltása után lehetetlenné vált.

Ukrajna területi változásai azonban természetesen a nemzeti bajnokság szempontjából is megkerülhetetlen változásokat hoztak, elég csak ránéznünk az utolsó még „ép” bajnoki tabellára.

eredmenyek.com

Az akkori 16 csapatos bajnokságból ma már jónéhányan nem versenyeznek az Ukrán Labdarúgó Szövetség által indított bajnokságban, érthető okok miatt. Sorban lefelé haladva bár a két donyecki klubból a korábban említett Sahtar továbbra is létezik, sőt sikeresen szerepel (hamarosan a Real Madridot fogadja a Bajnokok-ligája csoportkörében), a Metalurg 2015-ben csődöt jelentett be, és Donyeck városa jelenleg nem képezi az Ukránok által birtokolt területeket. És ugyancsak igaz Luganszkra, tegyük hozzá, az ottani csapat, a Zorya szintén albérletben folytatja szereplését ma is az Ukrán első osztályban, kezdetben Zaporizzsjában vendégeskedve aztán Kijevbe játszva a hazai mérkőzéseit.

Szevasztopol és úgy általában a Krím félszigeten elhelyezkedő csapatok helyzete különleges, hiszen ők már 2014-ben elvesztették a lehetőséget, hogy az ukrán nemzeti bajnokságban szerepeljenek, de azt biztosan, hogy saját városukban rendezzenek ukrán bajnoki mérkőzést. Az Fc Szevasztopol kérte is a felvételét az orosz labdarúgó szövetségbe egyértelműen kinyilvánítva akaratát, az ukrán bajnokságban tradicionálisan legjobban szereplő (az újkori Ukrajna első bajnokcsapata) krími csapat, a Tavrija Szimferopolnál azonban nem volt ilyen egyszerű a helyzet. A csapat ketté vált és a Tavrija továbbra is az ukrán bajnokságban indult székhelyét a Herszon megyében lévő Beriszlav kisvárosába helyezve, míg a csapat másik fele TSK Szimferopol néven szintén kérte felvételét az orosz labdarúgó szövetségbe.

A Krím helyzete abból a szempontból is speciális, hogy közben itt elindult egy az UEFA küldöttsége által jóváhagyott bajnokság, ahol jellemzően a Jevpatoria és a Szevasztopol évenként felváltva nyeri a bajnoki címeket, ennek ellenére az UEFA által indított kupasorozatokban a csapatok nem indulhatnak. A következő ma már nem létező csapat a Mariopul, amely város a harcok alatt gyakorlatilag teljesen megsemmisült, és így a labdarúgó csapat is megszűnt, utolsó tétmérkőzését 2021 decemberében vívta.

Szurkolók a fronton

Az talán nem titok, hogy egész Európában jól szervezet szurkolói csoportok követik a tradicionális klubokat, nem volt ez másképp Ukrajnában sem. Az ukrán szurkolói mozgalom létszámában sosem érte el az igazán nagy bajnokságok számait, de képesek voltak látványos megjelenésekre és komoly helytállásra az utcán vagy akár az erdőben is (a huligánok lebeszélt találkozóit a keleti szláv országokban általában előre egyeztetett körülmények között, eszközök nélkül azonos létszámban bonyolítják). Az ukrán bajnokságban ilyen téren komoly erőt képviseltek a Dinamo Kijev, Dnipro Dnipropetrovszk, Karpaty Lviv, vagy a Metealiszt Harkiv és a Csernomoretsz Odessza huligánjai. Utóbbi kettő abból a szempontból érdekes, hogy nekik voltak orosz kapcsolataik is, és úgy általában nem voltak jóban az első három egyébként nagyrészt egy szövetséget képviselő szurkolókkal.

Mint ahogy Közép-Európára és attól keletre jellemző, ezek a szurkolói mozgalmak főként nemzeti és jobboldali alapon szerveződtek Ukrajnában is, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy Ukrajnában főleg Nyugat-Ukrajnában szélsőjobboldali alapon.

Az egymással rivalizáló szurkolói csoportok azonban a külső ellenség hatására egy teljesen új helyzettel találták magukat szemben, ez pedig rákényszerítette őket ellentéteik félretevésére. A 2014-es események hatására a szurkolói csoportok tagjai tömegesen jelentkeztek szolgálatra, és mivel összetartó egymást jól ismerő közösségekről beszélünk, természetesen jó lehetőséget rejtettek magukban az átlag önkéntesekkel szemben. Jó részük csatlakozott az Azov Zászlóaljhoz, és már 2014-ben kivették a részüket a háborús cselekményekből.

Az ukrán szurkolói társadalom összezárt, felfüggesztették a rivalizálást, és egyégesen álltak ki hazájuk védelmében.

Érdekes módon Európa más részeiről is érkeztek szurkolók támogatni mind az ukrán, mind az orosz felet. Az ukrán oldalon horvát önkéntesek érkeztek elsősorban a Dinamo Zagreb szurkolói közül, míg az oroszok támogatására mind a két nagy belgrádi csapat a Crvena Zvezda és a Partizan Belgrád szurkolói is megtalálhatóak voltak, természetesen ilyenkor azért nem tömegekre kell gondolni, de jól mutatja a délszláv „rokonok” pártállását. Jelenleg úgy tűnik az ukrán szurkolói mozgalom legkisebb gondja is nagyobb a lelátóknál, a bajnokság mérkőzésein lézengenek a nézők, szervezett szurkolással is többnyire egy-egy tucat szurkoló próbálkozik, a fiatalok továbbra is a fronton vannak, esetleg már elhagyták az országot.

Hogy ilyen körülmények között meddig lehet, egy Európai színvonalon is értékelhető bajnokságot megrendezni az kérdéses, mindenesetre az ukrán labdarúgó klubok előtt adott a lehetőség az európai kupákban való indulásra, és a múltban megszerzett mutatóik alapján például nem csak az első helyezett, mint a magyar bajnokságban, de a második helyezett is Bajnokok Ligája selejtezőben indulhat. Ugyanezt az orosz csapatok nem tehetik meg, hiszen mind a klubcsapatokat, mind a nemzeti válogatottat kizárták minden létező versenysorozatból, de ezt részletesebben egy másik írásban folytatjuk.

Szerző: Sőtér Dávid

Érdemes elolvasniFutball a háború árnyékában: Ukrajna