Vučić szerb elnök: 1999-ben elfoglalhatta volna a Vajdaságot, de Orbán visszautasította
Szerbia úgy tűnik, hogy még mindig nem tud a délszláv háborús sokkon túllendülni. Ezt az is bizonytíja, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök szombaton felvetette, hogy 1999-ben Magyarországnak északról kellett volna megtámadnia Szerbiát, hogy annak Koszovóból a Vajdaságba kelljen átvezényelnie az erőit.
A szerb elnök elmondta, hogy az akkori amerikai elnöknek, Bill Clintonnak és Margaret Thatcher brit miniszterelnöknek azt találták ki, hogy Magyarország szárazföldön támadja meg Szerbiát, amivel elérhetik a Koszovóban állomásozó szerb erők egy részének átvezénylését a Vajdaságba, de ezt az akkor is hivatalban lévő Orbán Viktor magyar miniszterelnök visszautasította.
A szerb elnök sztorija itt nem áll meg, beszámolója szerint magyar kollégája bizalmasan még elárulta neki, hogy Orbán ezzel kapcsolatban felkereste Nagy-Britanniát, ahol Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel találkozott, mert hogy nagyon nagy nyomás nehezedett rá, a Fehér Ház esetében ennek elhárításában Gerhard Schröder volt a segítségére.
“Csöngetett, és amikor Thatcher ajtót nyitott, azt mondta neki: nagyon zavarja, hogy nem volt hajlandó megtámadni Szerbiát, ezért több brit katona fog meghalni”
Vučić “szenzációs bejelentése” több furcsaságot is tartalmaz. Elsőként, nem Margaret Thatcher, hanem Tony Blair volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1999-ben. Másod sorban, nem lehet tudni, hogy mire gondolt a szerb elnök, hogy a magyar miniszterelnök járta london utcáit, majd a brit miniszterelnökhöz becsengetett. Ez vélhetően nem így történt.
Orbánnak 1999-ben felkínálták Vajdaságot, de ő ezt visszautasította?
„1999-ben Magyarországnak szárazföldön kellett volna megtámadnia Szerbiát. Ezt Orbán Viktor mesélte nekem, aki megengedte, hogy nyilvánosságra hozzam (a kulisszatitkát). Bill Clinton amerikai elnök – a britekhez hasonlóan – arra kérte Orbánt, támadja meg északról a Szerb Köztársaságot, hogy Koszovóról északra, a Vajdaságba csoportosítsuk át erőinket, amit Orbán Viktor a nagy nyomás ellenére visszautasított. Gerhard Schröder akkori német kormányfő a Fehér Házban Orbán Viktor oldalán állt. Aztán Orbán elutazott Nagy-Britanniába, becsöngetett Margaret Thatcher ajtaján, aki ajtót nyitott neki és azt mondta, nagyon bántja, hogy nem hajlandó megtámadni Szerbiát, mert így több brit katona fog meghalni“
– tolmácsolta Orbán (állítólagos) szavait Vučić.
Vučić kijelentése apropóján a vajdasági Délhír így írta le az akkori helyzetet:
Mondani sem kell, hogy a délvidéki magyarok jelentős része egészen másképpen élte meg a 23 éve történt NATO-bombázást, mint a szerbség. Többen azt remélték, hogy a bombázás által megszelídített szerb rezsim, amelynek háborús politikáját Miloševićen kívül Vučić is jelentősen befolyásolta, mint akkori tájékoztatási miniszter, az itteni magyarság kérdéséhez is kénytelen lesz normálisabban viszonyulni, ami akár széles körű autonómiát is eredményezhetett volna. Sőt, nem hivatalos forrásokból lehetett hallani, hogy a bombázást szárazföldi akció követheti, amelynek végén Délvidék Magyarországhoz való visszacsatolása sem lett volna kizárt. Erre azonban nem került sor.
A szerbek 1999-ben rossz néven vették Wesley Clarktól, a NATO európai erőinek akkori főparancsnokától azt a kijelentést, hogy a trianoni szerződést felül kellene vizsgálni.
Egy meglehetősen elterjedt akkori híresztelés szerint elég lett volna, ha a VMSZ a koszovói albán politikai erőkhöz hasonló vehemenciával követeli Magyarországtól és/vagy a nyugati NATO-országoktól Délvidék státuszának drasztikus megváltoztatását, magyarán: függetlenségét.
Az akkori szóbeszéd szerint azonban Kasza József, a VMSZ néhai elnöke pártja (és az egész délvidéki magyarság?) nevében az adódó lehetőség megragadása helyett Szerbia iránti lojalitásról biztosította a külföldi tényezőket.
Orbán Viktor sem szállt síkra a délvidéki kérdés megoldásáért. Azt mondta, hogy „válságos helyzetekben rendkívül fontos a nemzeti egység, az ország vezetőinek az egyetértése.” Leszögezte, hogy “a kormányprogramban nem szerepel a határok módosítása.” A délvidéki autonómiára vonatkozó kérdést a miniszterelnök azzal hárította el, hogy „most a katonai akció sikeres befejezése a legfontosabb, a rendezéssel összefüggő kérdéseket később ésszerű felvetni.”
Az akkori magyar politikusok közül Szerbia bombázása alatt egyedül Csurka István, a MIÉP elnöke sürgette a Délvidék önrendelkezéséről való tárgyalásokat. Nem hivatalos információk szerint Csurka zárt ajtók mögött Délvidék megszállását és Magyarországhoz való visszacsatolását kezdeményezte, de a politikai ereje mégsem volt akkora, hogy az elképzelésé nagyobb visszhangra találjon, írja a Délhír.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/05/10/a-szomszedban-kormanyzati-szinten-is-demonstraltak-a-mostani-orosz-agresszio-mellett/” ][/hm_embed]
Vučić félrevezeti a közvéleményt?
Kezdjük a legelején. Szerbia jelenlegiminiszterelnöke az az Alekszandr Vučić, aki az egyik minisztere volt annak a szerb kormánynak, amely 1998-ban és 1999-ben Slobodan Milošević parancsait végrehajtva népirtás jellegű akciókat hajtott végre a koszovói albánok ellen. Milošević-et később letartóztatták, és 60 vádpontban folyt ellene eljárás Hágában, többek között népirtással és emberiesség ellen elkövetett bűntettekkel vádolták. Az ítélet kihirdetését nem várta meg a szerb vezető, hiszen 2006-ban szívinfarktusban meghalt, de úgy tűnik az örökségét tovább viszi egyik bizalmasa, a jelenlegi szerb elnök.
Vučić tájékoztatási miniszterként abban az időben a cenzúra bevezetésével mutatta meg a demokráciához fűződő viszonyát. A hatalmával visszaélve súlyos pénzbírságokat rótt ki azokra a sajtó- és médiaházakra, amelyek megpróbáltak szembe szegülni a miloševići propagandával, amelynek ő volt a “vasökle”.
Jelenleg féligazságokkal és kitalált történetekkel tereli el a figyelmet arról, ami a kilencvenes években történt. Merthogy, szeretjük vagy nem szeretjük a nyugati erődemonstrációt, a NATO nem véletlenül bombázta sem a boszniai szerbeket, sem a Kis-Jugoszláviát.
Két lehetőség van. Egyrészt ha igaz a történet, akkor megszégyenítő a szerb titkosszolgálatra nézve, és főleg Vučićra, aki ezek szerint tájékoztatási miniszterként nem tudott az esetről. Ha viszont hazugság az egész, akkor a Nyugat elleni hergelésről van szó, a közvélemény félrevezetésének számít, és jól bevált receptnek a jelenlegi gondok elfedésére.
Clinton már beszélt erről a lehetőségről
Bill Clinton amerikai elnök nem akart szárazföldi akciót Szerbia ellen, sem Magyarország irányából, sem másmilyen irányból. Az amerikai elnök szerint sok más opció mellett felmerült ennek az elképzelés is, de nem jutott el az elhatározás szintjére.
Ezt maga Bill Clinton állítja, aki ebben a kérdésben talán a legmérvadóbb személynek számít, de biztosan állíthatjuk, hogy a a szerb jobboldallal és szélsőjobbal aligha lehet elhitetni, sőt a radikálisan “Amerika tehet mindenről” olvasókkal sem. Clinton indoklása viszont igencsak racionálisnak tűnik, a volt amerikai elnök önéletrajzi könyvében elmagyarázza ugyanis, hogy miért utasította el a szárazföldi akciót, írja a Balk.hu.
Néhányan azzal érveltek, hogy a pozícióink jobban védhetők lettek volna, ha szárazföldi csapatokat küldünk. Ezzel az érveléssel két probléma volt. Először is, mire a katonák a megfelelő támogatással elfoglalták volna a helyüket, addigra a szerbek óriási méretű károkat okoznak. Másodszor, a földi akció során a polgári áldozatok száma valószínűleg nagyobb lett volna, mint az eltévedt bombák áldozatainak száma. Nem találtam érveket arra, hogy olyan akciót kellene folytatnom, amely több amerikai életet követelt volna a győzelmi kilátások meggyőző növekedése nélkül
– írta Bill Clinton a visszaemlékezéseiben. A fenti idézet az angol eredetiből van, de az idézet magyarul itt található: Bill Clinton, Életem, második kötet, 394. oldal.
A szárazföldi csapatok kérdésére Clinton két bekezdéssel lejjebb visszatért, és megjegyezte, hogy amerikai részről rengeteg pénzt és katonát küldtek a szomszédos Albániába és Macedóniába a menekültek ellátására, miközben a NATO bombázta Belgrád központját, ami során találat érte a szerb belügyminisztériumot és a szerb állami televízió épületét, valamint Slobodan Milošević pártjának székházát és otthonát.
Milošević április végéig sem adta meg magát, miközben a politikánk két irányból is ellenkezést váltott ki. Tony Blair és (az amerikai) kongresszus néhány tagja úgy gondolta, hogy eljött az ideje a szárazföldi csapatok bevetésének, miközben a(z amerikai) képviselőház arra szavazott, hogy megtiltja a csapatok bevetését a kongresszus előzetes jóváhagyása nélkül
– olvasható a clintoni életrajzban.
Clinton remélte, hogy a légicsapások “működni fognak”, és szárazföldi erőket elegendő lesz csak akkor Szerbiába küldeni mint békefenntartókat. Clinton felhívta Borisz Jelcin orosz elnököt is, hogy a konfliktust követően Oroszország is küldjön katonákat a békefenntartó erőkbe, amire hajlandó is lett volna Jelcin.
Abban bíztam, hogy az orosz jelenlét segít megvédeni a szerb kisebbséget, és esetleg lehetőséget teremt Milošević számára, hogy megóvja renoméját, miközben keresi a kiutat az idegen csapatokkal szembeni ellenséges magatartásából.
Közben csöndben annak a lehetőségéről kezdtünk tárgyalni, hogy előbb is katonákat küldünk oda, ha a légicsapások nem járnak eredménnyel, és ha a tél beállta előtt az emberek a hegyekben rekednek. Sandy Berger felvázolta a lehetőségeket, és szükség esetén én is kész voltam csapatokat küldeni, de még mindig hittem abban, hogy a légi háború sikerrel jár
– folytatta a visszaemlékezést a volt amerikai elnök, aki 1999. július másodikán megnyugvással vette tudomásul, hogy Slobodan Milošević megtört, és kapitulált.
A NATO 1999 májusában úgy döntött, hogy a koszovói válság lezárulását követően 48 ezer békefenntartót küld a térségbe.
Orbán Viktor kulcsszereplő
Orbán Viktor szombat óta nem nyilatkozott a szoros szövetségesének mondott Vučić elnök történetéről, ám bízunk benne, hogy hamarosan a magyar kormány hivatalos állásfoglalást tesz a kijelentéssel kapcsolatban.
Szerbia Nyugat és Oroszország között
Szerbia hagyományosan jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, és ez a jelenre is igaz. a szerb kormány nem ítélte el Oroszország agresszióját Ukrajna ellen, sőt fenntartja a szoros kapcsolatot Moszkvával. Ez alapvetően nem is kirívó, ha közben nem szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz is a déli szomszédunk. Sőt a magyar kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy Szerbiának az EU-ban van a helye, és fel kellene venni őket a tagországok közé.
Amíg viszont kettős játékot folytat Szerbia, addig nincs helye “Nyugaton”. El kell döntenie, hogy melyik térfélen játszik, és eszerint el kell fogadnia a következményeket.
A szerb elnök az általa előadott történettel kapcsolatban most azt vetette a nyugati országok szemére, hogy most bizalmat várnak el Szerbiától, miután korábban szárazföldi támadást szorgalmaztak ellene. Ez a 23 éves történet felmelegítése csupán az nyugatellenes hangok felerősítésére szolgálhat a Vučićnak, hiszen aktualitása aligha van.
Az EU tagországai nem fog beengedni az amúgy összetartó közösségbe egy sokak által Moszkva balkáni hangjának számító országot, így most inkább Belgrádon van a felelősség. Ha Nyugat felé fordulnak, akkor csatlakozhatnak, ha nem, akkor pedig végleg elveszítik a nyugati országok jóindulatát.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/05/29/a-szerbek-szorosabbra-fuzik-baratsagukat-oroszorszaggal/” ][/hm_embed]
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
A maraton nem mindig volt 42 kilométer
Civil turistákkal játszhat a háború: 46 ezer utasszállító repülőjárat GPS-jelét zavarták augusztus óta a balti térségben
Mit csináljunk, ha magányos madárfiókát találunk?
Moszkva szerint a katonai segély és az ukrajnai beavatkozás Amerika történelmi kudarca lesz
Titokzatos részletet fedezett fel Raffaello remekművében a mesterséges intelligencia
Az űr fontosabb lehet a földi élethez, mint gondoltuk