A juhok meglepően demokratikusak és megválogatják vezetőiket
A juhok viselkedésének tanulmányozása megdöntötte az elméletét, hogy vakon követnék vezetőjüket.
Ha legközelebb hallja, hogy valaki a “birkák” kifejezést használja, az a valaki nem követi a legújabb tudományos eredményeket, és meggondolatlanul gyapjas barátainkat vádolja. A birkák viselkedéséről szóló új tanulmány szerint kollektív intelligenciát mutatnak, amelyből az emberek – tudósok és polgárok egyaránt – jól tennék, ha tanulnának.
Aztán néha-néha az egész elég rosszul sül el, mint például Mongóliában, ahol napokig filmezték, amint egy körben járkálnak, és láthatóan képtelenek kiszabadulni.
内蒙古，养殖场羊群连续多日原地转圈，主人诧异：到底是咋回事呢？In Inner Mongolia, the sheep in the farm have been circling in place for many days. The owner is surprised: What’s going on? pic.twitter.com/GDV3LyGgga
— 塔娜 (@flyfish6788) November 11, 2022
A társadalmi fajokról alkotott közkeletű kép szerint a vezetők és a követők a feudális kori mintáját alkalmazzák. A tudomány lassan lerombolja ezeket az ábrázolásokat, és kimutatja, hogy az olyan fajok, mint a farkasok és a páviánok valójában meglehetősen demokratikus életmódot folytatnak. Most úgy tűnik, hogy még a bárányok is, akiket agyatlan követőknek tartunk, megragadják a kezdeményezést, ha eljön az ideje.
Fernando Peruani, az Université Côte d’Azur professzora és szerzőtársai több, 2-4 juhból álló, azonos korú nőstényekből álló nyáj mozgását vizsgálták, hogy a nyájak önszerveződő folyamatként való viselkedéséről szóló elméleteket vizsgálják. A mozgásokat egy közeli toronyból követték nyomon. Azt találták, hogy a juhok kollektíven váltakoznak a legeltetés és a zöldebb legelőkre való átvonulás között, a szerzők azt írják, hogy “minden egyes mozgásepizódnak van egy időbeli vezetője, aki a csoportot a sorakozásban vezeti”. A vezető véletlenszerűen változik.
Nem ismert, hogy a juhok ezt nagyobb nyájakban teszik-e, vagy ha kosok is jelen vannak.
A juhok valószínűleg azért váltják egymást, mert így kihasználhatják a nyáj különböző tagjainak tudását, és nem mindig ugyanazt a vezetőt keresik. Ha az egyik juh észreveszi, hogy a fű zöldebb a nyitott kapuval rendelkező kerítés túloldalán, átvezeti a nyájat – ha nem is az első adandó alkalommal, de hamarosan. Az ideiglenes vezetőkkel elkerülhető az a malmozó zűrzavar, amit mindannyian éreztünk már, amikor egy baráti társaság próbálja kitalálni, hogy hol ebédeljen.
A hierarchikus struktúrák akkor vallanak kudarcot, amikor a megbízható vezető elszalaszt egy lehetőséget, és túlságosan keményfejű ahhoz, hogy megfogadja a tanácsot. Ráadásul a juhok váltakozó vezetése csökkentheti a konfliktusokat – sokkal könnyebb elfogadni egy olyan döntést, ami nem tetszik, ha tudjuk, hogy hamarosan kapunk még egy esélyt.
