Brüsszel: csak néhány gyümölcs, vagy az egész kosár rothadt?

Egyes brüsszeli uniós tisztviselők kitartanak amellett, hogy a katari korrupciós vizsgálat “néhány személyt” érint. Mások szerint az ügy sokkal mélyebbre nyúlik.

Miközben a belga rendőrség az Európai Parlamentben razziák második hullámát indította el, a döbbent brüsszeli elit elkezdett megküzdeni a katari vesztegetési nyomozás középpontjában álló kellemetlen kérdéssel: Milyen mélyre nyúlik a korrupció?

A Michel Claise belga ügyész által indított rendőrségi nyomozások során eddig négy embert – köztük Eva Kaili, a Parlament alelnökét – vittek börtönbe korrupció, pénzmosás és bűnszervezetben való részvétel vádjával.

Miután a letartóztatások okozta kezdeti sokk elmúlt, több parlamenti tisztviselő is nyilatkozott a Politicónak. Úgy vélik, a vádak “néhány személyre” korlátozódnak, akik tévútra tévedtek, amikor állítólag több százezer euró készpénzt fogadtak el katari érdekeltségektől.

Ez az elmélet azonban hétfő estére kezdett szertefoszlani, mivel a belga rendőrség újabb razziákat hajtott végre a Parlament irodáiban. Éppen akkor, amikor a törvényhozók az Európai Parlament két székhelyének egyikén, Strasbourgban gyűltek össze az első ülésre, miután pénteken megjelentek a letartóztatások hírei.

19 átkutatott lakással és irodával később hat embert letartóztattak, és legalább 1 millió euró körüli összeget foglaltak le. Egyes uniós tisztviselők és aktivisták úgy vélik, hogy még több név kerül majd be az egyre szélesedő hálóba, és hogy a katari vesztegetési botrány egy sokkal mélyebb és szélesebb körű korrupciós probléma tünete, amely nem csak az Európai Parlamentben, hanem az összes uniós intézményben jelen van.

Hol és mikor kezdődött?

A Parlamentben a képviselők pénzügyi tevékenységének laza felügyelete és az a tény, hogy az államok anélkül léphettek kapcsolatba velük, hogy a találkozókat valaha is bejegyezték volna egy nyilvános nyilvántartásba, a korrupció receptjét jelenti – állították a kritikusok.

A Parlamenten túlmenően rámutattak a vezető tisztviselők forgóajtójára, akik az Európai Bizottságban vagy a Tanácsban eltöltött idő után magánérdekeket szolgálnak, mint bizonyíték arra, hogy az intézmények szigorúbb felügyeletére van szükség. Mások az 1998-ban tömegesen lemondott Jacques Santer-bizottság örökségére hivatkoztak annak bizonyítékaként, hogy egyetlen uniós intézmény sem mentes az illegális befolyástól.

“A bíróságok fogják eldönteni, hogy ki a bűnös, de az biztos, hogy nem csak Katar, és nem csak a megnevezett személyek érintettek külföldi befolyásolási műveletekben” – mondta Strasbourgban Raphaël Glucksmann, a szocialisták és demokraták francia törvényhozója, aki a Parlamentben a külföldi beavatkozás elleni bizottságot vezeti.

Michiel van Hulten törvényhozó, aki jelenleg a Transparency International európai uniós irodáját vezeti, azt mondta, hogy bár a pénzzel teli korrupciós ügyek ritkák, “nagyon valószínű, hogy vannak olyan nevek ebben a botrányban, akikről még nem hallottunk. Olyan mértékű illetéktelen befolyásolásról van szó, amilyet eddig még nem láttunk. Nem kell, hogy zsáknyi készpénzről legyen szó. Ez magában foglalhat külföldi szervezetek által fizetett, távoli célállomásokra tett utazásokat is, És ebben az értelemben sokkal szélesebb körű problémáról van szó”.

Hozzátette, a problémát tetézi, hogy a Parlament nem rendelkezik beépített védelemmel a belső bejelentők számára, annak ellenére, hogy megszavazta az uniós polgárok ilyen jellegű védelmét. Még 1998-ban egy, a Santer-bizottságban történt rossz gazdálkodást feljelentő informátor volt az, aki az EU végrehajtó testületének tömeges lemondását idézte elő.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/12/11/dagad-a-durva-korrupcios-botrany-az-eu-ban-tobben-mar-az-unio-teljes-reformjarol-beszelnek/” ][/hm_embed]