A háború se növelte a szegények arányát Oroszországban

11,8 százalékra csökkent a szegénységi küszöb alatt élők aránya Oroszországban, ami még 2021-hez képest is alacsonyabb arány. Se a háború, se a nemzetközi szankciók okozta gazdasági nehézségek nem növelték tehát ezt az arányt. Sőt, ez az adat nagyjából megfelel a Krím-félsziget illegális annektálását és az első szankciós rendelkezések megszületését megelőző 2013-as év számaival. Hogyan lehetséges ez?

Tavaly december 15-én Vlagyimir Putyin orosz elnök a Stratégiai Fejlesztési és Nemzeti Projektek Tanácsának ülését tartott beszédében kijelentette, „nem sikerült szankciókkal megtörni Oroszország gazdaságát.” A felsorolt példák közt a szegénységben élők arányának csökkenését is felhozta, ami az év elején mért 14,3 százalékról a legfrissebb mérések szerin 11,8 százalékra csökkent. Háborús évben, amikor még ki sem lábalt az elmúlt évek gazdasági válságaiból, és még újabb, súlyosabb nemzetközi szankcióktól szenved az ország, ez az eredmény szembetűnő. Éppen ezért érdemes is a mélyebb vizsgálata.

Mekkora volt eddig a szegények aránya?

A Szovjetunió felbomlása utáni első évben 1992-ben, a demokratikus Oroszország a gazdasági összeomlás felé robogott. Hogy az állam pontosabb képet kapjon a szegénység mértékéről, megalkotott egy módszert, hogyan lehet a szegények arányát felmérni. Szociológusok, közgazdászok kegy csoportja összeállított egy fogyasztói kosarat, ami azokat a minimális termékeket tartalmazza, amelyek egy ember egyhavi létfenntartásához szükségesek. Ez a megélhetési küszöb, amely szigorú módszertan szerint, aki a hivatalos jövedelme alapján ezt nem tudja megengedni magának, az az elmélet szerint kevesebb tápanyagot visz be, amennyire szüksége van a szervezetének. 1992-ben a lakosság majdnem fele, 48 százalék került ebbe a kategóriába. Természetesen ez nem volt képes figyelembe venni a nem hivatalos jövedelmet és például a háztáji élelmiszertermelést sem. Mindenesetre erős jelzést adott a társadalom állapotáról.

Az arány Putyin 2000-es hatalomra kerülésekor 40 százalékon állt. Három év alatt 30, újabb három esztendő alatt 20 százalékra csökkent. 2013-ban pedig mindössze a lakosság 11 százaléka élt a megélhetési küszöbhöz szükséges havi jövedelemnél kevesebből.

2021-ben azonban teljesen megváltozott ez a módszer. Elvetették egy konkrét fogyasztói kosár használatát és a medián jövedelem 44,2 százalékánál határozták meg a megélhetési jövedelmet. A módszer Európában is általános, azzal a különbséggel, hogy itt 60 százalékon határozzák meg a szintet. Adott a kérdés, az orosz döntéshozók miért tették alacsonyabbra a szegénység kritériumaihoz szükséges szintet? A válasz meglehetősen egyszerű: a szegények aránya a hivatalos statisztikák szerint ilyen mértéknél marad meg a 11-12 százalékos szinten.

A szakértők szerint inkább katasztrofális a helyzet

Ehhez képest a szociológusok sokkal borúsabb képet festenek. Nem is kell ehhez ellenzéki forrásokat olvasni, ugyanis a Kremlt szinte mindenben támogató Cárgrád csatorna is kritikus ebben a kérdésben. Mihail Deljagin közgazdász egy műsorukban azt fejtette ki, hogy a hivatalos statisztikák nem mutatják a valós számokat. Szerinte ez csupán játék a számokkal, amivel egy fontos problémát lepleznek el. Felhívja a figyelmet arra, hogy

„2020-ben a szegények száma 300.000-rel csökkent, de a járvány miatt a többlethalálozás mintegy félmillió volt. Ha a létminimum alatt van a jövedelmed, a hatalom lassan megöl téged”

Az Orosz Tudományos Akadémia 2019-es felmérése szerint a lakosság 85 százaléka él olyan ingatlanban, ami mérete, felszereltsége miatt elégtelen, vagy egyenesen rossz.

Eközben a legszegényebbek aránya egyenlőtlenül oszlik el. A kaukázusi Ingusföld a legszegényebb térség, ahol megközelíti a 30 százalékot. A jelenleg folyó háborúba pedig nagy számban jelentkeznek épp az ilyen területekről, mivel a kilátástalanságból kiutat jelenthet a katonai karrier.

Moszkva meglehetősen alacsony állami támogatásokkal egyelőre könnyen „szinten tudja tartani” a szegények arányát. Ehhez elegendő segélyeket, illetve egyszeri transzfereket utalni. A Cárgrád fent említett műsorában Alekszej Kudrin, a számviteli kamara elnöke kiemelte, hiába ezen szociális programok széles köre, abból a társadalom alján állok 20 százaléka egyáltalán nem részesül. A megoldás tehát csak tünetezelésnek tűnik.

Lesz ebből éhséglázadás?

Adott a kérdés, hogy mikor ér el az országos kilátástalanság egy olyan szinten, ami a hatalom ellen fordítja az embereket? Vélhetően a Kreml a jelenlegi 11-12 százalékban látja azt a mértéket, ami a rendszerre nézve még biztonságosnak, kezelhetőnek tekinthető. Az állami támogatásoktól extrém módon függő rétegektől nehezen képzelhető el, hogy legfőbb támogatóik ellen fordulnának. Azonban a legkiábrándítóbban a Meduza, orosz ellenzéki portál fogalmazza meg a választ: a szegénység inkább apolitikussá teszi az oroszországi embereket, akik elfordulnak a közélettől és nem a hatalom számonkérését, hanem a saját boldogulásukat tartják a legfontosabbnak.

Vigóczki Máté György, Oroszország-kutató, MCC Geopolitikai műhely