Mit keres egy csapat szamuráj a Szfinx előtt 1864-ben?

A képet fotózta: Antonio Beato Forrás: Wikimedia Commons/Japán Országgyűlés

Egy 1864-ben készült szemcsés fényképen japán szamurájok egy csoportja áll az egyiptomi Gízai Nagy Szfinx előtt. Ez a döbbenetes kép megzavarja a történelemérzékünket. A hagyományos japán ruhák, az ókori egyiptomi emlékmű és az európai fényképezőgép egyszerűen nem illenek össze.

Bármennyire is váratlan ez a kombináció, a 159 éves fénykép rávilágít Japán és a globalizált világ történetének egy sorsfordító pillanatára.

A kép a második európai japán nagykövetséget, más néven az „Ikeda-missziót” ábrázolja. A Tokugava-sógunátus, a feudális Japánt uraló katonai diktátorok parancsára Ikeda Nagaoki helyi kormányzót 1864-ben Európába küldték, hogy megoldja a jokohamai kikötővel kapcsolatos égető nézeteltérést, írja az IFLScience.

A 27 éves férfi mellett egy 36 fős küldöttség is utazott. Amint a férfiakról Párizsban készült képeken láthatjuk, sokan két karddal voltak felfegyverkezve. Ez a megtiszteltetés a szamurájoknak, Japán képzett harcos osztályának volt fenntartva, akik akkoriban jelentős politikai hatalommal rendelkeztek.

A 19. század második felében Japán egzisztenciális válaszúthoz érkezett. Az európai gyarmatosítók hatalmas területeket foglaltak el Ázsiában, valamint Afrikában és Amerikában. Hogy távol tartsa őket, Japán a 17. század óta a szakoku nevű szigorú elszigetelődési politikát folytatta, amely a kultúra megőrzése érdekében megpróbálta elzárni a szigetet a kívülállók elől. E politika részeként szigorúan tiltották a kereszténységet, és csak a kínaiakkal és a hollandokkal kereskedtek.

A büszke Japán szigetének sikerült viszonylag érintetlenül maradnia a gyarmatosítás könyörtelen erejétől, de egyre világosabbá vált, hogy a változás szele fújt arrafelé.

1853 körül Matthew Perry amerikai parancsnok amerikai hadihajókból álló flottával érkezett Jokohama partjaihoz, és követelte, hogy Japán nyissa meg kikötőit a nemzetközi kereskedelem előtt. Vonakodva beleegyeztek, így Jokohama tengerparti települése hamarosan a külkereskedelem csomópontjává vált.

Egy politikai ügy miatt keltek útra

Japánt érthető módon nyugtalanította a kívülállók növekvő befolyása az országukra, és a külföldi-ellenes érzelmek felerősödtek. 1863-ban Kómei császár közhírré tette üzenetét: „Tiszteld a császárt, űzd ki a barbárokat”. Az irányítás visszaszerzésére irányuló törekvés részeként Ikeda parancsot kapott, hogy utazzon Franciaországba, és követelje Jokohama nyitott kikötői státuszának megszüntetését. Egy francia hadihajó fedélzetén Ikeda és a szamurájok útnak indultak, de megálltak Sanghajban, Indiában és Kairóban.

Egyiptomi megállójuk során időt szakítottak a gízai nagy piramisok meglátogatására. Itt, a Szfinx lábánál Antonio Beato fotós kapta lencsevégre a küldöttséget.

A szamurájok keresztülvonatoztak Egyiptomon, áthajóztak a Földközi-tengeren, majd végül Franciaországba érkezett. Ikeda találkozott a franciákkal, de a jokohamai kikötő bezárására vonatkozó követelésüket egyenesen elutasították, és a küldetés teljes kudarcba fulladt.

Japán végül kénytelen volt engedni. 1868-ban elindították a Meidzsi-restaurációt. A Tokugava-sógunátus megdöntését követően a sziget megnyitotta kapuit a nyugatiasodás előtt, ami gyors modernizációt, iparosodást és urbanizációt indított el. Az intenzív társadalmi változások közepette Japán sikeresen megtartotta identitását. Továbbra is figyelmet fordítva hagyományaira és kultúrájára, Japán olyan birodalmi hatalommá emelkedett, amely kezdett a Nyugattal vetekedni.

Talán akkor még nem tudták, de amikor az Ikeda-misszió 1864-ben a Szfinx lábánál állt, Japán kortárs történelmének szakadékán álltak, a világ ősi múltjával a hátuk mögött és a bizonytalan, modern jövővel előttük.