A tudósok is meglepődtek az ősemberek ügyességén: hatalmas szörnyekre vadásztak

A levadászott szörnyetegek annyira nagyok voltak, hogy a családok kénytelenek voltak hónapokat eltölteni a tetem mellett, hogy feldolgozzák és elfogyasszák azt. Más kérdés, hogy amennyiben sikerrel jártak a vadászat során, hónapokra biztosított volt mindenféle ellátásuk. Nem is voltak annyira ügyetlenek azok a neandervölgyi emberek?

Sokkal nagyobb az elefántnál, mégis levadászták az ősemberek: mi az?

A pleisztocén korszak, azaz a földtörténeti jelenkort megelőző időszak hatalmas szárazföldi emlősei kapcsán vélhetően mindenkinek a mamutok jutnak eszébe. Ám őseink ezeknél sokkal nagyobb állatokra is vadásztak. És sikerrel.

A Palaeoloxodonok nagyjából Európában és Ázsiában terjedtek el, a neandervölgyi emberek pedig sikeresen vadászták őket, egyes elméletek szerint a pusztulásukat okozva. Ezek az egyenes agyarú állatok 13 tonnásra is megnőttek, miközben hajlított agyarú társaik, azaz a ma élő elefántok maximum 6 tonnát nyomnak, írja az iflscience.com.

E hatalmas állatok Európában és a Közel-Keleten voltak honosak 700 ezer éven keresztül, a kisebb jégkorszakok alatt pedig Európa középső területeire is eljutottak. Vélhetően jobban kellett tartaniuk az éhenhalástól, mint a ragadozóktól addig, ameddig valakik meg nem jelentek, amíg meg nem jelent az ember, aki fegyvereket használt és csapatban dolgozott.

• Ez is érdekelhet: A DNS mindent elárul: izgalmas információk derültek ki a neandervölgyi közösségekről

Egy Palaeoloxodon. Fotó: CC BY-SA 4.0

Sokáig azt gondoltuk, hogy a neandervölgyiek számára értelmetlen volt ezen állatok levadászása, mert nem érte meg az energiabefektetést. Nehéz volt, ráadásul a zsákmányt képtelenek voltak szállítani. Egy közelmúltbeli tanulmányban azonban a MONREPOS Régészeti Kutatóközpont professzora, Sabine Gaudzinski-Windheuser által vezetett csoport a csontokon található rengeteg vágásnyom alapján arra jutott, hogy ez az állat a neandervölgyi étrend része volt.

Mások voltak a neandervölgyiek, mint azt gondoltuk

A bizonyítékot a németországi Halle mellett találták minderre. Legalább 70 ilyen elefántot ejtettek itt el, amelyek 3.122 vizsgálható csontot, fogat és agyart hagytak hátra nagyjából 125 ezer évvel ezelőttről. Ezeken találták a vágásnyomokat, amelyek sűrű elhelyezkedésük miatt csak kőeszközöktől kerülhettek oda. Elejtésüket megkönnyítette, hogy ezek a nagyra nőtt elefántok bizony magányosan vándoroltak, nem követte őket a család, gyerekek, így védtelenebbek is voltak a csapatban dolgozó emberekkel szemben.

• Olvass tovább nálunk: Új őst talált génjeinkben a mesterséges intelligencia

Palaeoloxodon és kicsinye. Fotó: CC0 1.0

Ugyanakkor a jutalom is nagy volt. Egy 25 fős nagy család három hónapig is megélt egy elejtett Palaeoloxodon húsából, emellett pedig más részeit is hasznosíthatta. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a neandervölgyiek nagyobb csoportokban éltek, mint azt korábban gondoltuk. Ráadásul meg is tudtak telepedni és tartósítani is tudták a húst. Sőt, egyes törzsek még össze is jártak közösen kialakítani csapdákat vagy nagyokat étkezni a zsákmányból. A fenti felfedezés azt is megerősíti, hogy ezek az ősemberek rinocéroszokra és mamutokra is vadászhattak annak idején.

A neandervölgyi ember egyébként a ma élő ember legközelebbi, kihalt rokona. Az emberiség fejlődése ugyanis nem egyenes vonalban történt, a ma élő ember ősei harcban álltak más “emberfajokkal”, köztük a neandervölgyiekkel, akiknek a pusztulását vélhetően pont őseink okozták. Nagyjából 200 ezer évig Eurázsiában.