Valóban van Ukrajnának nukleáris fegyvere?
Az Oroszország által tavaly februárban indított támadás óta kísérti a közbeszédet a nukleáris fegyverek használata. Vlagyimir Putyin, orosz elnök már az invázió elindításakor megfenyegette azokat az országokat, akik beavatkoznának, hogy annak olyan következményei lesznek, melyekkel „sohasem találkoztak a történelemben.”
Ez követően nem sokkal magas készültségi fokozatba helyezték az orosz stratégiai csapásmérő erőket, melyek atomfegyverek bevetésére is alkalmasak. A nyár folyamán a zaporizzsjai és enerhodari erőművek körüli harcok során a felek egymást gyanúsítottak a létesítmény támadásával. Tavaly októberben pedig a Kreml azt állította, hogy Ukrajna saját területén tervez piszkos bombát bevetni, hogy ezt aztán Oroszországra fogják.
Ebbe a sorba illeszthető be az Ukrajnába szállítandó ún. „szegényített urántartalmú” eszközök helyzete is. Konsztantyin Gavrilov, a katonai biztonságról és fegyverzetellenőrzésről szóló bécsi tárgyalásokon Oroszországot képviselő diplomata január 25-én fogalmazott úgy, hogy Moszkva piszkos bomba használatának tekinti azt, ha a Nyugat gyengített urántartalmú eszközöket ad át Ukrajna számára. Az újságíróknak adott interjúban főleg a nyugati harckocsiszállításokat kritizálta, de a RIA Novosztyi orosz állami hírportál külön kiemelte a szegényített urán témáját egy cikkben. Azt állítja, hogy a Leopard 2 harckocsi, valamint a Bradley és Marder páncélozott csapatszállító járműveket uránmagos páncéltörő lövedékkel vannak felszerelve, aminek használata súlyos szennyezést okoz a harctéren. Megfogalmazása szerint az ilyen eszközök biztosítása Ukrajna számára egyenértékű piszkos bomba használatával Oroszország ellen, „annak minden következményével együtt.” Egyúttal emlékeztetett arra, hogy hasonló eszközöket az Egyesül Államok már használt Jugoszláviában és Irakban is.
Mi az a piszkos bomba?
A hír értékeléséhez először érdemes áttekinteni, mi is pontosan a piszkos bomba és a szegényített urán. Előbbi olyan tömegpusztító fegyver, ami sugárzó anyagot nagy területen szór szét, egész városokat, nagy területeket változtatva így lakhatatlanná. A szegényített urán témáját pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézet tanára, 2017-2019 közt az paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkár, Prof. Dr. Aszódi Attila már egy 2001-es írásában érthetően és higgadtan tisztázta, reagálva az akkori ún. „Balkán-szindróma” botrányra.
Mi az a szegényített urán?
A szakértő írásából a következő megállapításokat érdemes kiemelni. A szegényített urán az atomerőművekhez szükséges dúsítás után megmaradó melléktermék, aminek radioaktivitása 40 százalékkel alacsonyabb, mint a természetes uráné. Több mint hetven éve halmozzák fel az atomhatalmak, ezért mára több százezer tonna is rendelkezésre állhat egy-egy ország esetében.
Ennek a felhasználása lehetséges ugyanolyan célból, amilyen célból egyéb nagy sűrűségű anyagokat, mint például az ólmot is használják: kompozitanyagként kiválóan használható harckocsikon a páncélzat megerősítésére. Egyrészt nagy mennyiségben áll rendelkezésre, másrészt sűrűsége nagyobb az említett ólomnál is, ami mind a felhasználása mellett szól.
A másik hasznosítási mód, ha szegényített urán betéttel látnak el lövedéket, ami a becsapódáskor keletkező intenzív égés során át tudja olvasztani a célpont erős páncélzatát is.
Ezenkívül van polgári felhasználása is: nagy sűrűsége miatt kiváló sugárzás árnyékoló tulajdonsággal is bír, így orvosi röntgenkészülékekben, egyéb hasonló környezetben sugárvédelmi célokra használható.
Aszódi az írásában kitér arra is, hogy a szegényített urán maga is sugárzó anyag. Viszont igen gyenge, amit már egy papírlap is képes elnyelni. Ahhoz, hogy legalább bőrpírszerű tünet jelentkezzen valakinél, napokig folyamatosan érintkeznie kellene a bőrfelülettel, ami persze nehezen elképzelhető a gyakorlatban. Kémiai mérgezést azonban könnyen okozhat abban az esetben, ha az urán égéséhez közel tartózkodunk és belélegezzük a keletkező port. A szakértő nem teszi hozzá, de egy olyan szituációban, amikor a közelünkben történik a becsapódás, vélhetően nagyobb egészségkárosító hatása van magának a robbanásnak. A háttérsugárzás mértéke pedig a használt területen is jóval alacsonyabb a természetes mértéktől.
Írását úgy összegzi Aszódi, hogy a fenti tényezők, valamint az, hogy a jugoszláviai és iraki használata következtében sem nőtt meg a sugárzástól keletkező betegségek aránya.
Ebből kiindulva nem állja meg a helyét Gavrilov fent említett kijelentése arról, hogy piszkos bombaként lehetne tekinteni az általa említett eszközökre. Fogalmilag pontatlan, mivel nem célja ezen eszközöknek a terület lakhatatlanná tétele és a keletkező sugárzás is bőven a megengedett szint alatt marad. Továbbá azt az állítását is érdemes megvizsgálni, megalapozott-e Gavrilov azon állítása, érkeznek-e ilyen eszközök Ukrajnába?
Küldenek ilyen eszközöket Ukrajnába?
Az amerikai harckocsik esetében az exportra szánt példányok esetében nem használnak szegényített uránt. Az ok egyszerű: az ilyen páncélzat előállításának technológiája szigorúan titkos. Ezért még a NATO szövetségen belüli partnereknek adhatók el egyszerűen, nemhogy egy külső partnernak. Nem beszélve arról, hogy magas a kockázata annak, hogy ha Ukrajna részesülne az ilyen készletekből, az könnyen orosz kézre kerülhet. Az, hogy az év végére valószínűsíthetők az első Abrams szállítások összefügg azzal, hogy egyszerűbb páncélzattal gyártják le őket. Ugyanez igaz a Braedlyk és Leopardok, valamint a lőszerek esetében is.
Már tavaly áprilisban jelentek meg olyan írások, melyek az orosz aggodalmakat fogalmazza meg a szegényített uránmagos lőszerek megjelenése miatt.
Azóta alaptalan volt ez az aggodalom. 2018-ban egyébként az orosz TASZSZ hozta le a hírt, miszerint a saját T-80BVM harckocsijaikat is elláthatják ilyen lőszerrel. Abban a híradásban külön kiemelte az állami hírszolgáltató, hogy ez semmilyen nemzetközi szabályozással sem megy szembe. Egyelőre nincs elérhető forrás arról, hogy bármelyik fél használna ilyen lőszereket.
Összességében Oroszország nukleáris fegyverrel való fenyegetésének retorikájába illeszthető be a jelenlegi, szegényített uránnal összefüggő kommunikációja. Nincsenek arra utaló jelek, hogy ilyen eszközöket kapna Ukrajna, ahogy arra sem, hogy alkalmazása piszkos bomba használataként lenne értékelhető. Viszont kiválóan alkalmas a nyugati fegyverszállítások mögött álló társadalmi kohézió gyengítésére.
Ugyanakkor mivel az urán nehézfém, kémiai mérgezést okozhat, ami nem csak az embereket, hanem a termőföldet is szennyezheti. Azonban az elmúlt egy év intenzív harcai következtében már eddig is olyan súlyos környezetvédelmi károk keletkeztek a környezetbe jutott nehézfémek miatt, hogy az még évtizedekig Oroszország támadására fog emlékeztetni. A jövő Ukrajnájának újjáépítésében ezen környezeti szennyezés felszámolása elsőrendű célkitűzésnek kell lennie.
Vigóczki Máté György, Oroszország-kutató, MCC Geopolitikai műhely
