Meglepő helyekre jutottak el a tenyérméretű hangyák az őskorban

Több mint 47 millió évvel ezelőtt óriási húsevő hangyák lepték el Észak-Amerika őskori erdei talaját zsákmány után kutatva.

Az óriási egyáltalán nem túlzás. A Science Alert szerint néhány ősi kolóniát, amelyek a mai Wyoming állam területén éltek, kolibri nagyságú királynők irányítottak.

De még ezek sem a legnagyobb hangyák, amelyek valaha a Föld felszínén jártak. A valaha élt legnagyobb ismert hangyakirálynőt Németországban találtak meg kövület formájában. A testtömege akkora volt, mint egy verébé, több mint 5 centiméter hosszú volt, és 16 centiméteres szárnyakkal rendelkezett. A dolgozók serege pedig feltehetően mindent levadászott, ami a nyomába került, beleértve akár gyíkokat, emlősöket és madarakat is.

A modern hangyákhoz hasonlóan ezek az ősi rovarok is több mint valószínű, hogy ektotermikusak voltak. Ez azt jelenti, hogy a környezetükben lévő jelentős mennyiségű hő nélkül nehezen tudnak túlélni. Az, hogy a hőmérséklet mennyire tud leesni, mielőtt nem boldogulnak, nagyban függ a testméretüktől.

Míg azok az állatok, amelyek képesek saját hőmérsékletüket módosítani, a tömegük maximalizálásával és a bőrük minimalizálásával bírják a hidegebb éghajlatot. Azok az állatok, amelyeknek a környezetükből kell hőt felvenniük, jobban boldogulnak nagyobb felülettel és kisebb tömeggel. Ma például a trópusokhoz közelebb találunk nagyobb hangyakirálynőket.

Hogyan keltek át az ősi óriáshangyák a hideg Bering-földhídon, amely egykor Oroszországot kötötte össze Alaszkával, hogy Európából a mai Wyomingba jussanak?

Ma elképzelhetetlenek a tenyér méretű hangyák

2011-ben a kutatók felvetették, hogy ezen a mérsékelt égövi szárazföldi hídon egykor egy klímafüggő “kapu” volt. A globális felmelegedés rövid időszakaiban ez a kapu kinyílhatott, hogy a hidegvérű élőlények, például a hangyák kényelmesen átjuthassanak egyik kontinensről a másikra.

Egy ősi hangyakirálynő újonnan felfedezett fosszíliája azonban most megbonyolítja ezt a hipotézist. Ez is ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint a Wyomingban és Németországban található óriáshangyák, a titanomyrma. Ezt azonban a kanadai Brit Kolumbiában találták. Ez az első ilyen hideg éghajlaton előkerült fosszília.

A tudósok nem tudnak biztosat mondani a méretéről, mivel összenyomódott, de jó eséllyel akkora volt, mint wyomingi társa.

“Ha ez egy kisebb faj volt, akkor vajon a méretének csökkentésével alkalmazkodott ehhez a hűvösebb éghajlatú régióhoz, amellyel a gigantikus fajokat kizárhatjuk?” – tűnődik Bruce Archibald paleontológus, a Simon Fraser Egyetem (SFU) munkatársa. “Vagy hatalmasak voltak, és a gigantikus hangyák éghajlati tűrőképességéről, és így az Északi-sarkvidéken való átkelésükről alkotott elképzelésünk téves volt?”

A kanadai titanomyrma nem maradt fenn jó állapotban, így nem lehet egy konkrét fajhoz rendelni, de korát tekintve közel áll más, Európában és Wyomingban talált hasonló fosszíliákhoz. Attól függően, hogyan préselődött össze, az organizmus eredetileg 3 vagy 5 centiméter hosszú lehetett.

A rövidebb becslés szerint 65 százalékkal kisebb lenne, mint wyomingi társa, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy a gigantikus hangyáknak meleg éghajlatra van szükségük, és csak a globális felmelegedés időszakában kerülhettek át a Bering-földhíd éghajlati kapuján. A nagyobb mérés arra utal, hogy ezek az ősi hangyák jobban tűrték a hideget, mint gondoltuk, és bármikor átkelhettek a szárazföldi hídon.

Az egyetlen módja annak, hogy különbséget tegyünk e forgatókönyvek között, hogy több fosszíliát találjunk.

“Lehetséges, hogy a titanomyrma ökológiájáról, és így az élet ezen ősi elterjedéséről alkotott elképzeléseinket felül kell vizsgálni” – vélekedett Archibald.

A tanulmány a The Canadian Entomologist című folyóiratban jelent meg.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/07/szfinx-szeru-szobrot-es-szentelyt-fedeztek-fel-egyiptomban/” ][/hm_embed]

Source: Science Alert