Hat gúnynév, amivel magyar királyt illettek

A magyar királyok, akár csak más országok uralkodói, gyakran kaptak gúnynevet a kortársaiktól. Ezek egy részére rászolgáltak, más részére azonban aligha. Sőt, akadt olyan, aki alaposan megbosszulta azt, hogy gúnyolódtak rajta. A gúnynév viselése különösen az újabb kori magyar királyokra, a Habsburg-dinasztia tagjaira volt jellemző.

A kicsi

II. (Kis) Károly nem tartozik a magyar történelem legfontosabb személyei közé. Rövid uralkodása lényegében az Anjou-ház letűnésének egyik epizódja maradt. Beceneve a parvus, azaz a Kis jelző lett a termete után. Ez egyébként nem akadályozta meg abban, hogy vállalkozó szellemű vezetővé váljon. Nagy Lajos uralma alatt fontos pozíciókat töltött be a Magyar Királyságban, majd magyar segítséggel megszerezte Nápoly trónját is. A Nagy Lajos halála utáni trónharcok során meghívták a magyar trónra, amelyet el is vett Máriától. 1386. február 7-én azonban egy merénylet áldozata lett. Az ott szerzett sebeibe néhány héttel később halt bele.

Molnár József – Mária és Erzsébet Kis Károly koronázásán (Wikipédia)

Az ökör, akinek szarva van

II. Ulászló nem tartozik a legszebb emlékezetű magyar uralkodók közé. Ez részben annak köszönhető, hogy az elődje, Hunyadi Mátyás az egyik legnagyobb középkori magyar királyunk, részben pedig annak, hogy a mohácsi csata után a dinasztiája kihalt, így minden rosszat egyszerűbb volt ráfogni a Jagelló királyokra. A folklórban közismert neve a Dobzse László, ami abból eredt volna, hogy mindent egyszerűen jóváhagyott. Valójában persze erről nincs szó.

II. Ulászló egy metszeten (Wikipédia)

Ugyanakkor akadt egy másik, sértőbb gúnyneve is. Ökörnek nevezték, elsősorban a békés természete és természetesen a szellemi képességei miatt. A megjegyzésnek azonban nem lett jó vége: a magyar főúrat, aki ökörnek nevezte a királyt, Ulászló háborúban verte le a felségsértés okán. Amikor békéért könyörgött, akkor a király csak annyit felelt, hogy “lám ennek az ökörnek szarva is van”.

Katalin vajda

Az egyik legkevésbé hízelgő jelző alighanem Szapolyai Jánosnak jutott. Szerémi György Magyarország romlásáról című munkájában egyenesen Dózsa György szájába adja ezt a jelzőt. Története szerint akkor kapta ezt a gúnynevet, amikor Zsarnó várának ostromából ágyúit hátrahagyva sietve elmenekült, miután hírét vette a török érkezésének. Az asszonynévvel az erdélyi vajda gyávaságára akartak utalni. Más magyarázatok szerint ez a becenév azért született meg, hogy Szapolyainak nőiesen magas volt a hangja.  A becenév-adás nem állt itt meg, Georgius Logus például egyszerűen semivirnek, azaz félig férfinak nevezte.

Szapolyai János ábrázolása egy fametszeten (Wikipédia)

Hogy Szapolyai személyes erényei között szerepelt-e a bátorság, ma már nehezen megállapítható. Az bizonyos, hogy a kor egyik tapasztalt hadvezérének számított, amihez bizonyosan szüksége volt némi bátorságra. Ugyanakor valószínűleg a gyávaság teeóriája a korszak két embertípusa közötti konfliktus kicsapódása:  az egyik oldalon ot állt Szapolyai, aki mélyen hívő emberként gyakran emelt fontos pozícióba egyháziakat és maga is fontosnak tartotta az elmélyült, mértékletes életmódot. Humanista bírálói számára viszont ezek nem erényeknek tűntek, hanem egyfajta tespedtségnek, ami ellentétben állt a reneszánsz ember életszeretetével.

A lutheránus

Az 1564 és 1576 között uralkodó Miksa nem tartozik a jelentősebb nyomot hagyó magyar uralkodók közé. Fiatalkorában humanistákól kapott nevelést, emiatt gyűlölte a háborúkat és rokonszenvezett a protestáns eszmékkel. Különösen Móric szász választóval került közelebbi kapcsolatba, aki a protestánsok egyik vezetőjének számított. A Mohács utáni Habsburg uralkodók közül ő már gyermekkorában elsajátította a magyar nyelvet.

Habsburg Miksa császár (Wikipédia)

A protestánsok iránt érzett szimpátiája miatt az apja, Ferdinánd V. Károlyra bízta a nevelését. A spanyol udvar rigorózus katolicizmusa azonban nem tántorította el őt vallási türelmétől. Miután császár lett, ígéretet tett az augsburgi vallásbéke megőrzésére és magyar királyként sem nyúlt a protestánsok elnyomásának eszközéhez. Támogatta a katolikus reformot, például a papok nősülését, de ez a terv a spanyolok ellenállásán elbukott. Halálos ágyán nem kérte a szentségeket. A protestánsszimpátiája miatt ragadt rá a lutheránus jelző, ő maga a többi Habsburghoz hasonlóan végig következetesen katolikus marad.

A kalapos

A magyar királyok közül az egyik legközismertebb gúnynév II. Józsefhez tapadt. Édesanyja halála után ugyanis nem kívánta megkoronázni magát, mivel az számos olyan vállalással járt volna a magyar rendek felé, amelyet az új uralkoónak esze ágában sem volt betartani. Ezért Ányos Pál, a formálódó magyar irodalom egyik jeles alakja, Kalapos király címmel verset írt Józsefről. Ez a gúnynév aztán gyorsan elterjedt és manapság már II. József állandó jelzőjeként hivatkozhatunk rá.

II. József Anton von Maron festményén (Wikipédia)

A jóságos

V. Ferdinánd szintén nem tartozik a jeles emlékezetű magyar királyok közé. A ránk maradt visszaemlékezések egy szelíd természetű, viszont szellemileg visszamaradott, könnyen befolyásolható ember képét örökítették ránk. Helyette főleg Metternich kancellár kormányzott, egészen az 1848-as eseményekig. Az osztrákok “Ferdinánd a Jóságos” (Ferdinand der Gütige) címet akasztották rá. De sokan kiforgatták ezt is, és a “Jódinánd a Süsü” (Güdinand der Fertige) gúnynév használatára tértek rá. (Természetesen kellő óvatossággal, ugyanis ekkoriban ez felségsértésnek számított).

Bár az uralkodásra alkalmatlannak bizonyult, lemondatása után visszavonultan igazgatta birtokait, korántsem sikertelenül. Amikor hírét vette az osztrákok könnigräzi vereségének, csak annyit mondott, hogy “Ezt még én is meg tudtam volna csinálni”.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/02/18/az-arpad-hazi-hercegno-aki-elemelte-attila-kincseit/” ][/hm_embed]