Görögországban található a legősibb, 5000 éves elsüllyedt város

Egyesek szerint a víz alatti régészeti leletek a leginkább lenyűgözőek, legyenek azok elsüllyedt hajók romjai, rég elvesztett városok vagy eltemetett ereklyék. Pavlopetri elveszett városa Görögország területén található, és a tudósok szerint a világ legrégebbi víz alatti városa.

A dél-görögországi Peloponnészosz régióban található Pavlopetri, amely a feltételezések szerint mintegy 5000 éves, és Homérosz híres hősei előttről származik. Pavlopetri a déli Lakoníától nem messze fekszik. Folkion Negris geológus 1904-ben ismerte fel először, de Nicholas Flemming, a Southamptoni Egyetem Oceanográfiai Intézetének munkatársa 1967-ben fedezte fel újra. Flemming úgy vélte, a bronzkori város 3-4 méteres mélységben lehetett. Ezután 1968-ban hat héten át a Cambridge-i Egyetem régészekből álló csapatával próbálta felmérni a hatalmas romokat, írta a The Archeologist.

A csapat elkészítette a város tervét egy rácsrendszer és szalagok segítségével, amelyekkel a feltárandó terület határait jelölik ki. Becsléseik szerint a város 300 x 150 méteres területet fedett le, és legalább 15 különböző épületet, valamint udvarokat, öt utcát, két sírkamrát és legalább 37 osszáriumot, azaz csontok tárolására használt, kőből épített kis méretű sírt tartalmazott. Emellett felfedezték, hogy a víz alatti város dél felé folytatódott Pavlopetriben, ahol falmaradványokat és egyéb leleteket találtak.

𝐏𝐚𝐯𝐥𝐨𝐩𝐞𝐭𝐫𝐢 is about 5,000 years old, making it one of the oldest submerged lost cities, as well as the oldest in the Mediterranean sea. Pavlopetri is unique in having an almost complete town plan, including streets, buildings, and tombs.
🏛UNESCO site pic.twitter.com/Z411TAev3m

— Arys🏺🪶 (@ArysPan) January 26, 2022

Lenyűgüző ereklyékre bukkantak

A kutatócsoport a vizsgálat során a tengerfenéken más relikviákra is bukkant. Többek között kerámiára, obszidián és kovakő pengékre, valamint egy kis bronzfigurára, amelyet becsléseik szerint i. e. 2800 és 1180 között készíthettek. Kiderült azonban, hogy az elsüllyedt város építményeinek többsége a mükénéi korból, nagyjából i. e. 1650-1180-ból származik.

A pavlopetri lelőhely ezután körülbelül 40 évig nem vonzott kutatókat. A város alapos feltárására 2009-ben indított ötéves kezdeményezést a Nottinghami Egyetem, a Görög Tengerészeti Kutatási Központ és a görög kulturális minisztérium víz alatti régiségekkel foglalkozó részlegének kutatócsoportja. A csapat célja az volt, hogy egy alapos digitális víz alatti régészeti felmérés és több víz alatti ásatás révén többet tudjon meg Pavlopetri múltjáról.

A vizsgálat további 9000 négyzetméternyi vadonatúj építményt fedezett fel, köztük egy hatalmas téglalap alakú csarnokot és olyan épületeket, amelyek egy korábban fel nem fedezett utcát szegélyeztek. Emellett találtak pítoszokat, azaz méretes cserépedényeket, amelyeket a holttestek tartósítására használtak a temetés vagy hamvasztás előtt, valamint faragott kővel ellátott sírokat.

Új kerámiákat is találtak, amelyek alátámasztották a mükénéi megszállást, és bizonyítékot találtak arra, hogy a város nagyjából i. e. 3000-től i. e. 1100-ig lakott volt a bronzkorban. A városban ebben az időszakban 500-2000 ember élhetett.

Bár a kiváltó esemény, amelyek Pavlopetrit az óceán fenekére küldte, továbbra is rejtély, egyesek szerint egy földrengés süllyeszthette el, amely i. e. 1000 vagy i. sz. 375 körül történt.

Mivel Pavlopetri a legrégebbi elsüllyedt város, amelyet valaha felfedeztek, és megelőzte azt az időt, amikor Platón megírta Atlantisz mitikus szigetéről szóló történetét, egyesek azonnal azt feltételezték, hogy Pavlopetri volt az általa elképzelt sziget modellje.