A farkasszerű erszényesfarkasok vagy “tasmán tigrisek”, 1936-os kihalásuk előtt Tasmánia szigetén éltek. Egyesek úgy gondolják, hogy sokkal tovább élhettek a vadonban, mint azt korábban gondoltuk. Szakértők szerint még arra is van egy kis esély, hogy még ma is élnek a vadonban példányok.
Az erszényesfarkasok húsevő erszényesek voltak, amelyeknek a jellegzetessége a hátuk alsó részén látható csíkok voltak. A faj eredetileg egész Ausztráliában megtalálható volt, de nagyjából 3000 évvel ezelőtt az emberi üldözés miatt eltűntek. Tasmánia szigetén fenn maradt a faj, azonban az első európai telepesek miatt nem sokára kipusztultak. Az 1880-as években bevezettek a pénzjutalmat a példányok levadászásáért. Ez a populáció rohamos csökkenéséhez vezetett.
Az erszényesfarkas
Az erszényesfarkasnak nemcsak ikonikus, farkasszerű megjelenése volt, de egyben csúcsragadozó is volt. Az ilyen ragadozók rendkívül fontos részét képezik a táplálékláncnak, és gyakran felelősek az ökoszisztémák stabilizálásáért. Az utolsó ismert erszényesfarkas 1936. szeptember 7-én halt meg a tasmániai Hobart állatkertben. Andrew Pask professzor igyekszik visszahozni ezeket az állatokat. Az erszényesfarkas egyébként azon kevés állatfajok egyike, amelyek esetében a kihalás pontos dátuma ismert.
Legújabb kutatások szerint viszont a faj még az 1980-as évekig élt a vadonban. Egyesek szerint kis esély még arra is lehet, hogy pár példány még él valahol. Egy március 18-án közzétett tanulmányban a kutatók 1237 bejelentett erszényesfarkas észlelést vizsgáltak meg Tasmániában 1910-től kezdve. A jelentések alapján a kutatócsoport megbecsülte az észlelések megbízhatóságát. Megpróbálták megbecsülni, hogy hol maradhattak fenn még példányok.
Az erszényesfarkasok egészen eldugott helyeken még az 1980-as évek végéig vagy az 1990-es évekig élhettek. A kihalás legkorábbi időpontja pedig az 1950-es évek közepére tehető — írja a Live Science. A tudósok feltételezik, hogy néhány erszényesfarkas még a mai napig is bujkálhat állam délnyugati részein.
Mások azonban szkeptikusak. Szerintük nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik észlelés megerősítést nyerjen. Az erszényesfarkas távolról könnyen összetéveszthető más állatfajtákkal, például kutyákkal. Valószínűleg ez állhat a rengeteg észlelés hátterében.
Míg egyesek a túlélő erszényesfarkasok után kutatnak, addig Pask és kollégái a faj újraélesztését szeretnék elérni. Mivel az erszényesfarkas a közelmúltban halt ki, így jó mintákkal és megfelelő minőségű DNS-sel rendelkeznek a tudósok ahhoz, hogy ez lehetséges legyen.
Vannak akik támogatják és vannak akik ellenzik ezeket az erőfeszítéseket. Egyfelől jót tehet a természetvédelemnek, másfelől viszont elősegítheti további fajok kihalását. Ráadásul annak sem látják esélyét, hogy kellő mennyiségű egyedet tudjanak létrehozni.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
