44 tonnányi ereklyét találtak ezen a római kori hajóroncson

Egy helyi úszó egy ősi hajóroncsra bukkant Izrael északi partjainál, amely 44 tonna ókori római oszlopot tartalmaz.

Az Izraeli Régiségügyi Hatóság bejelentette, hogy egy hajó rakományát találták meg, amely 1800 éves római kori márvány építészeti oszlopokat tartalmaz. A leletet eredetileg néhány héttel ezelőtt Gideon Harris találta meg, aki kapcsolatba lépett az Izraeli Régiségügyi Hatósággal, miután ókori oszlopokat látott a Beit Yanai strandnál – 6 km-re északra Netánja városától, Haifa és Tel-Aviv között a Földközi-tenger partján, írja a DW.

„Már régóta tudunk ennek a hajóroncsnak a létezéséről” – mondta Koby Sharvit, az Izraeli Régiségügyi Hatóság víz alatti régészeti részlegének igazgatója. „De nem tudtuk a pontos hollétét, mivel homok borította, és ezért nem tudtuk megvizsgálni sem. A közelmúlt viharai felszínre hozhatták a rakományt, és Gideon fontos jelentésének köszönhetően regisztrálhattuk a helyét. Így már elvégezhettük az előzetes régészeti vizsgálatokat.”

44 tonnányi római kori márvány

A díszes és részben faragott korinthoszi oszlopfőkből és terjedelmes, akár 6 méter hosszú márvány boltívekből álló leletet a Földközi-tenger keleti részén található legrégebbi ilyen jellegű tengeri rakománynak tartják. A régészek úgy vélik, hogy az ősi építészeti elemeket azért szállították, hogy esetleg egy középület, templom vagy színház építése során használják.

„Ezek a finom megmunkálású darabok általában nagyméretű, díszes középületeken láthatóak” – mondta Sharvit.

A közel 1800 éves, római korból származó rakomány valószínűleg az Égei-tengerről, a Fekete-tengerről, Törökországból vagy Görögországból származik, és valószínűleg a dél-levantei partvidék valamelyik kikötőjébe, például Askelónba, Gázába vagy esetleg az egyiptomi Alexandriába szánták.

A hasonló építészeti tárgyakat a római korban gyakran helyi kőből készítették és fehér vakolattal borították. Sharvit azonban megerősítette, hogy a víz alatti kincsek „valódi márványból” készültek.

A lelet végre lezárja a régészek vitáját arról, hogy az építészeti elemeket teljesen elkészítették-e, mielőtt elhagyták volna a kőbánya helyszínét, vagy az építkezés helyszínén alakították ki végső formájukat. A befejezetlen oszlopokat, amelyek valószínűleg a Levante déli részére tartottak, valószínűleg helyi mesteremberek fejezték volna be.