Elképesztő összegért kelt el egy árverésen a történelem legdrágább kardja
Az 1700-as évek indiai uralkodójának, Tipu Szultánnak a kardja lett a történelem legdrágább kardja, miután 17,5 millió dollárért kelt el egy árverésen, tette közzé az IFLS.
Bár eredetileg csak 2,5 millió dollár körül számítottak a műtárgyért, a díszes kard ezt a célt jóval túlszárnyalta, amivel nem csak a kardok, hanem az indiai vagy iszlám tárgyak rekordere is lett.
A legendás Tipu szultán a tulajdonában lévő kardot 1782 és 1799 közötti uralkodása alatt ágydíszítő fegyverként használta. Figyelemre méltó mestermunka, amely keménységéről híres – a pengéje Wootz acélból készült, amely akkoriban a létező legkeményebb változata volt ennek a fémnek.
Az indiai történelem e korszakából származó kardok a szóbeszéd szerint könnyedén átvágták a páncélokat, kohászati mestermunkának számítottak. Az arany markolatot bonyolult jelzések borítják, a pengén pedig különböző feliratok találhatóak, melyekben többek között az “uralkodó kardjának” nevezik a fegyvert, illetve néhány már a szultán halála után került oda.
Miután Tipu szultánt legyőzték a britek, az európai csapatok 1799-ben feldúlták az uralkodó hálószobáját, a kardot pedig David Baird vezérőrnagynak ajándékozták “a bátorsága és az általa vezetett támadásban tanúsított magatartása iránti nagyrabecsülésük jeléül, amelyben Tipu Szultánt megölték” – olvasható a Bonhams aukciósház sajtóközleményében.
Nem ez volt Tipu Szultán egyetlen kardja, és nem is ezt használta a csatában – azok közül több elveszett, illetve néhány a brit múzeumok gyűjteményét gazdagítják. Ami ezt a kardot különlegessé teszi, az a markolatot díszítő művészi vésetek, amely a kardot a mesebeli uralkodóval való szoros kapcsolata mellett érdekes időutazásra is hív.
Érdekesség, hogy Tipu szultánt a rakétatüzérség úttörőjeként tartják számon, miután nagy hatótávolságú, puskaporral töltött fémcsövekből kilőtt lövedékeket használt a britek ellen, amivel kétségkívül megelőzte korát. Ezek a nagy fegyverek (ágyúknak azért még nem lehetett őket nevezni) nem voltak különösebben hasznosak vagy kártékonyak, de a hangos zajok és a fényes villanások elég voltak ahhoz, hogy komolyan megijesszék a Kelet-indiai Társaság erőit, tehát végső soron hasznosnak bizonyultak.
Ez is érdekes lehet:
