Tarrare egy francia férfi volt a 18.században. Csillapíthatatlan étvággyal rendelkezett, ami mára már köztudottan egy betegséghez kapcsolható. Akkoriban még ezzel nem voltak tisztában, és Tarrare rövid, de annál kalandosabb életet élt, miközben folyamatosan éhezett.
1772-ben született Tarrare, showman és katona, aki extrém éhségéről vált híressé. Mivel a fiú gyerekkorában is folyamatosan éhes volt, családja nem tudott számára semmit sem biztosítani. Fiatal felnőttként elküldték hazulról, majd becsatlakozott egy bandához, amely prostituáltakból és tolvajokból állt. Ezek után egy sarlatán elő fellépője lett, ahol dugókat, köveket, élő állatokat és egész kosárnyi almákat nyelt le. Későbbiekben Párizsba került, ahol utcai előadókén dolgozott.
Háborús karrier
A francia forradalom kitörésekor Tarrare úgy döntött, hogy csatlakozik a forradalmi sereghez. Itt megnégyszerezték a napi fejadagját, de még ez sem tudta csillapítani étvágyát. Ezek után mindent megevett, amit talált, még az esővízcsatornákból és a szeméthalmokból is mindent kievett. Teljes kimerültség miatt kórházba került, majd ezután kísérletek sorozatának vetették alá. Itt egy ültő helyében megevett egy 15 ember számára készített adag ételt. Emellett számtalan élő állatot is megetettek vele.
Elképesztő étvágya ellenére Tarrare nem volt túlsúlyos, sőt alultáplált volt. Mindezek ellenére mentális betegségnek nyomát nem találták nála, bár ekkoriban még nem volt annyira fejlett az orvostudomány.
Alexandra de Beauharnais tábornok úgy döntött, hogy Tarrare képességeit fel fogja használni katonai célokra. Felvette, mint futárt a francia hadseregnél. Az volt az elképzelés, hogy le tud nyelni dokumentumokat, majd átjut velük az ellenséges vonalakon. Ezután meg majd az illemhelyről valahogyan előkeríti őket biztonságban. Mivel Tarrare nem beszélt németül, ezért a porosz csapatok az első adandó alkalommal elfogták. Itt megverték, majd egy gúnyos álkivégzés után visszaadták a franciáknak.
Harc a gyógyulásért
Annyira megviselték az események, hogy bármilyen kezelésbe beleegyezett, amely segíthet neki kigyógyulni. Megpróbálták ópiummal, dohánnyal, borecettel, még lágytojásokkal is kigyógyítani, de minden kudarcot vallott. Az orvosok egyszerűen nem tudták diétára fogni, mert kiszökött hulladékot enni az esővízcsatornákból, szeméthegyekről, illetve megpróbálta meginni más páciensek vérét is. Sőt még a hullaházba is beszökött, hogy holttestekkel próbálja csillapítani étvágyát.
Miután azt gyanították, hogy megevett egy 1 éves csecsemőt, kidobták a kórházból. 4 évvel később bukkant fel Versailles-ban, ahol súly tuberkulózisban szenvedett, majd nem sokkal később meg is halt.
Tarrare különlegessége ellenére is csak 45 kilogrammot nyomott 17 éves korában. Mikor nem evett a bőrével szinte be lehetett csomagolni, mikor pedig ételhez jutott, felduzzadt, mint egy lufi. Folyamatosan izzadt és túl volt hevülve. A szagát nem lehetett közelről elviselni.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
