Így halhatott meg valójában Harry Houdini
A magyar származású Harry Houdini rendkívül mozgalmas életet élt. Spiritisztákat buktatott meg, filmekben szerepelt, emellett bilincsekből, kényszerzubbonyokból és vízzel teli cellákból is kiszabadult.
Az IFLScience beszámolójából kiderül, hogy az egyik kiegészítő mutatványa az volt, hogy megengedte az embereknek, hogy olyan erősen hasba vágják, ahogy csak tudták. A legenda szerint (amely legalábbis részben a tényeken alapul) az egyik ilyen ütés végzett vele 1926. október 31-én.
Houdini éppen az Egyesült Államokban turnézott szabadulószámával, amikor Albanyban egy vízzel kínzó cellatrükk közben eltörte a bokáját.
Ennek ellenére folytatta a turnét, és találkozott egy Samuel J. Smilovitch nevű diákkal, aki a McGill Egyetemen tartott, a spiritualizmusról szóló előadása után megkereste Houdinit. Houdini meghívta a diákot, hogy találkozzon vele a színpad mögött egy előadás után, ahol az állítólagos gyilkos csapás történt, amelyet Smilovitch Joselyn Gordon Whitehead nevű diákbarátja osztott ki.
Talán maga Houdini sem tudhatta biztosan halálának okát
Jack Price, aki szemtanúja volt az esetnek Houdini öltözőjében, egy részletben írt róla, amelyet később Houdini barátja, Sir Arthur Conan Doyle a könyvében publikáltak. A beszámoló szerint a diák megkérdezte Houdinit, hogy igaz-e, hogy képes gyomorszájra mért ütéseket kapni anélkül, hogy azok fájdalmat okoznának neki, mielőtt engedélyt kapott volna arra, hogy kipróbálják.
“Ezután Houdininek bevitt pár nagyon erős ütést, ráadásul övön alul”, írta Price a Snopes szerint. A diák tovább ütötte Houdinit, Price megpróbált közbelépni, de az ütlegelés mégis folytatódott.
Houdini hirtelen megállította és jelezte, hogy elég volt. Amikor Whitehead ütötte Houdinit, az úgy nézett ki, mintha rendkívüli fájdalmai lennének, és minden egyes ütésnél összerezzent.
Price szerint Houdini ekkor azt mondta, hogy nem volt ideje felkészülni az ütésekre, amelyek még azelőtt érték, hogy fel tudott volna állni a kanapéról.
Houdini később súlyos hasi fájdalmaktól szenvedett, amelyek a következő napokban egyre rosszabbodtak. Ám így is folytatta a fellépéseket, de végigcsinálni is alig bírta azokat. Amikor napokkal később végre orvos látta, akut vakbélgyulladást diagnosztizáltak nála, és azt mondták neki, hogy azonnal menjen kórházba. Houdini ismét úgy döntött, hogy előadást tart.
Rengeteg ok miatt alakulhat ki vakbélgyulladás, különösen Houdini esetében
Az elsietett és rosszul sikerült produkció után visszatért a szállodájába, és továbbra sem volt hajlandó orvoshoz menni. Felesége, Bess azonban ragaszkodott hozzá, és műtétre vitték, ahol kiderült, hogy a vakbele szétrepedt, és hashártyagyulladásban szenvedett, két évvel a penicillin felfedezése előtt. Állapota egyre rosszabbodott, és október 31-én meghalt.
Az emberek és a sajtó is hamarosan azt találgatták, hogy a hasát ért ütések okozták a vakbélgyulladást, amely végül a halálát okozta. Whiteheadet nem vádolták meg semmivel Houdini halálával kapcsolatban, és bár nem javasolnánk senkinek, hogy ilyesmit megengedjen bárkinek is, mégis túlzás azt állítani, hogy az ütés okozta a vakbélgyulladást.
A traumát követő vakbélgyulladás ritka, és az egyik áttekintés szerint még mindig vita folyik arról, hogy “a traumát követő akut vakbélgyulladás véletlen vagy okozati összefüggés”. Ugyanez az áttekintés, amely 381, vakbélgyulladással foglalkozó tanulmányt vizsgált meg, 28 olyan esetet talált, amikor az akut vakbélgyulladásról úgy vélték, hogy az közlekedési balesettől az esésig terjedő trauma következménye volt.
Bár ritka, a közvetlen hasi traumát követően az akut vakbélgyulladás diagnózisára kell gondolni, különösen, ha a beteg hasi fájdalomra, hányingerre és étvágytalanságra panaszkodik a has jobb alsó részében.
Bár valószínű, hogy a trauma okozhatta a vakbélgyulladást, az is lehetséges, hogy az időzítés véletlen egybeesés volt. Houdinit sokkal többször ütötték gyomorszájon, mint a legtöbb embert, így ha egy másik alkalommal vakbélgyulladása lett volna, azt könnyen egy másik ütésnek is tulajdoníthatták volna. A Snopes megjegyzi, hogy az ütés akár meg is akadályozhatta Houdinit abban, hogy kezelésre jelentkezzen, mert azt hitte, hogy a fájdalmat inkább az ütés okozta, mint az állapota.
Minden valószínűség szerint soha nem fogjuk biztosan megtudni, bár a fertőzés okozta másodlagos vakbélgyulladás sokkal gyakoribb, mint a trauma okozta vakbélgyulladás, amelynek mechanizmusát még mindig nem ismerjük pontosan.
Érdemes elolvasni:
