Hozzá vagyunk szokva, hogy egy földterületen általában egy fajta növény terem. Vannak kukoricaföld, búzamező, uborka ültetvény, de kombinált megoldások ritkán fordulnak elő. A három nővér, akik forradalmasították a földművelést nem személyek, hanem egy ültetés technika volt, ami sokkal nagyobb hozamokat eredményezett.
A három nővér egy földművelési technika volt, amit Észak-Amerika őslakosai fejlesztettek ki. Ez a technika egyfajta szimbiotikus együttélése volt különböző növényeknek, amely előnyös volt mindegyik növény számára. Több variációja is létezik ennek a technikának, úgyhogy a növények néha cserélődhetnek, de az általános felállás változatlan.
Az első európai felfedezők remek hozamokkal jellemezték ezt a technikát, amely egész Észak-Amerikára jellemző volt. A technika minimalizálja a talajeróziót, javítja a növények populációját, elosztását és a növények biokémiai környezetét. Gabona termelés esetében az új világban másfél, akár kétszer akkora is lehetett a hozam, mint az óvilágban.
A három nővér
Na de mi is ez a rejtélyes technika? A három nővér, három különböző növény társas ültetésére vonatkozik. A három növény, amit alkalmaznak általában: kukorica, bab és tök. A kombináció elsőre érdekesnek hangzik, de a gyakorlat is bizonyítja a technika hatásosságát. Évezredek tudása rejlik emögött, hiszen a különböző növényeket nem egyszerre házasítottak. Először a tök került házasításra, majd a kukorica és végül a bab. Úgyhogy a közös termelésük kialakulása beletelt körülbelül 5000-6500 évbe.
A termelés egy kis dombnak az építésével kezdődik, amelybe kukoricát ültetnek. A kukorica mellé a dombra ültetnek babot. Ahogy a kukorica nő, úgy a babnak lehetősége lesz felkapaszkodni a kukorica szárára. A domb köré és az egyes dombok közé tököt ültettek, ami szépen elterült és benőtte a teljes földterületet.
A hármas kombináció sikere a növények egyedi tulajdonságaiban rejlik. A kukorica önmagában élelmiszer, ami karóként szolgál a bab számára, amin keresztül fel tud mászni és nőni tud. A bab segít megkötni a gyökereiben a nitrogént, plusz erős szelekben stabilitást biztosít a kukoricának. A tök kiterjedt növekedése és nagy levelei segítenek megőrizni a talaj nedvességét, illetve megelőzik a gazok növekedését. Ezzel gyakorlatilag három növényt termesztenek egyszerre, amelyek tulajdonképpen elvégzik a munka nagy részét.
Az amerikai földművelési technikák eltértek az óvilágbeli megoldásoktól. Az amerikaiak nem rendelkeztek háziasított állatokkal, amelyek segíteni tudták volna földművelési folyamatokat. Így az amerikaiaknak az emberi erőre kellett hagyatkozniuk a földjeik művelésénél. Trágya helyett is más megoldásokra szorultak, hiszen az állati exkrementum nem állt rendelkezésre. Sokszor elpusztult halakat és angolnákat temettek a dombokba a kukorica mellé, hogy tápanyagot biztosítson a növények számára. Egyes őslakosok nem is művelték igazán a földjeiket, ezzel meggátolva a talaj eróziót és a tápérték csökkenését, ami egy sokkal természetesebb termelési módot eredményezett.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
